A magyar labdarúgás első aranykora a múlt század 30-as éveire tehető. A hazai professzionális futball kezdeti időszaka nemcsak a klubjaink KK-diadalairól emlékezetes, számos akkori ismert labdarúgónk bejárta és tanította később futballra a világot. Néhányan már játékosként letették névjegyüket külföldön. Ilyen volt Alberty Gyula, aki a magyar kapusiskola jeles képviselőjeként a Real Madrid történetébe is beírta magát. Két El Clásicón védett – és maradt érintetlen a hálója -, valamint spanyol kupagyőztesnek is mondhatta magát 1936-ban.
Debrecenben, Alberty Kiszely Gyula néven látta meg a napvilágot 1911. június 4-én, azaz pontosan száz évvel ezelőtt. Különösen jól tudott nyújtózkodni a kapujára tartó labdákért, ami felkeltette a Real Madrid érdeklődését. Nem kis dolog volt ez akkoriban sem, hiszen 1935-ben ő lett a Real Madrid történetének első európai idegenlégiósa.
Annak ellenére, hogy a karrierje vége felé járó Ricardo Zamora számított első számú kapusnak, jónéhány mérkőzésen bizonyíthatott a Királyi Gárdában.
Spanyolországban új otthonra lelt. Nagyon megkedvelte a narancsot, ami nem terem meg itthon, ott viszont szinte hozzávágják az emberhez. Nem is akart elszakadni a spanyol futballtól. Mindig józan, ám a kellő bátorsággal felvértezett, következetes kapus volt, aki látványos vetődései miatt közönségkedvenccé vált. A spanyol polgárháború elől azonban ő is menekülni kényszerült. Mint sokan mások, Franciaországba került, de 1938-ban már vissza is tért, immár a Real Unión Irúnhoz. A háború azonban ekkor még tartott, a bajnokság is szünetelt. 1938 végén a biztonságosabb Galícia felé vette az irányt és a Racing Ferrol-nál kötött ki, ahol José Planas vezetésével számos korábbi első osztályú játékossal egy nagyszerű csapat kezdett formálódni.
Az 1939/40-es idényt a Celta Vigo – történetében először – az első osztályban kezdte, és hogy ez miért érdekes? Trénerük, Comesana is azt az elvet vallotta, hogy magabiztos csapat építéséhez először is végy egy jó kapust, választása pedig Albertyre esett. Előbb azonban még Madridban kellett egyeztetnie Brana Merino elnöknek, ez végül zökkenőmentesen zajlott, így Vigóban újra élvonalbeli csapat kapuját védhette. A városban képzelte el jövőjét, saját kávézóját tervezgette abban az utcában, ahova később a Celta a klub irodáit helyezte.
A magyar kapus nagyszerű teljesítménye is kellett ahhoz, hogy a Celta az első osztályban maradjon. A következő idény az végső pillanatig izgalmasan alakult, csak az utolsó fordulóban a Hércules ellen aratott parádés győzelem segítségével tudtak bennmaradni a galíciaiak. Ekkor azonban nem várt fordulat következett! A Spanyol Labdarúgó Szövetség megtiltotta, hogy külföldiek játsszanak a bajnokságban, így a Celta kénytelen volt egy másik kapust, a kanári-szigeteki Sánchezt szerződtetni. Néhány nap múlva viszont a szövetség mégis megadta Alberty játékjogát, a klub viszont a két kapus jelenlétében közös megegyezéssel elengedte a magyar hálóőrt a Granadához.
Sajnos a történet folytatása ennél jóval szomorúbb, ugyanis sokat nem védhetett új klubjában. Egyik délután egy locsolócsőből ivott vizet, amelynek következtében fertőzést kapott. 1942. április 10-én hunyt el hastífuszban. Emlékére egy narancsfát ültettek, őt pedig Granadában, a San José temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját valaki a mai napig is gondozza.
Alberty számokban
Teljes név: Alberty Kiszely Gyula
Születési idő/hely: 1911. június 4./Debrecen
Posztja: kapus
Klubjai:
– OBTK
– Attila
– Bocskay FC
– Real Madrid (1935-1936)
– Le Havre
– Union Irún (1938)
– Racing Ferrol (1939)
– Celta Vigo (1939-1941)
– Granada (1941-1942)
Eredményei
– Copa del Rey-győztes (1936: Real Madrid)