A kezdetek
Bernd a Münchentől 60 km-re észak-nyugatra lévő Augsburgban született 1959. december 22-én, Dieter és Gisela Schuster elsőszülött gyermekeként. Nagyon szegényes körülmények között éltek egy 40 négyzetméteres lakásban, Augsburg Hammerschmiede nevű külvárosában. Augsburg egy nagyon régi, de szép város, ez a része azonban a város észak-keleti felében lévő meglehetősen szürke munkásnegyed.
Négy éves korában egyik nagynénje meglepte egy labdával, mivel nagyon mozgékony gyerek volt. Az utcán kezdett el focizni. Mivel neki volt labdája, a nála idősebbek között játszhatott. Tanulmányait a Hammerschmiede VolkSchule-ban kezdte, amely nagyon közel volt az otthonukhoz. Bernd nem nagyon volt oda a tanulásért, bár eredményei nem voltak rosszak. Egyszerűen csak jobban érdekelte a futball. Amint végzett a házi feladatával, rögtön az utcára szaladt játszani. Rengeteg órát töltött játékkal, gyakran még sötétedés után is az utcán focizott.
Nyolc éves korától már TV-n keresztül is figyelhette a „nagyokat”, leginkább Pelét, és a Sepp Maier-Beckhenbauer-Gerd Müller-féle legendás Bayern Münchent. Ezek a játékosok vezették egyre magasabb szintre az NSZK válogatottját, felnőttek a brazilok mellé, ez a generáció világbajnoki címet is ünnepelhetett 1974-ben.
Adottak voltak tehát a példaképek, akiket követni kellett, akiktől tanulni lehetett a játékot. Hammerschmiede utcái pedig jó iskolának bizonyultak.
Lakásuk egy része tele volt poszterekkel a Bayern Münchenről, a világbajnokságokról matricákkal, természetesen főleg Pelé, Maier és Beckenbauer szerepelt rajtuk. Nagy álma volt, hogy a „Császár” útját kövesse. 18 évesen már szerepelni akart a Bayern Münchenben.
A család néha a tengerpartnál töltötte vakációját, ahol Bernd új társakkal ismerkedhetett meg, és egy új felülettel, egy új műfajjal, a strandlabdarúgással. Imádta ez a típusú focit. Tíz éves volt, amikor megszületett Claudia, a húga, akivel nagyon sokat foglalkozott, vigyázott rá. Mivel a lakásukban csak egy szoba volt, ez is közös volt nekik. Akkoriban kevesebbet foglalkozott a futballal. Vasárnaponként a ChristKönig katolikus templomba járt a család. Nagyapja mélyen vallásos volt, nagy hatással volt Bernd-re. Télen általában jégkorongozott, ez nagyon népszerű sportág a manapság is Németországban. Mai napig is nagy rajongója ennek a sportnak és űzi is, ha teheti. A Koelner Haie (Kölni Cápák) rajongója.
Közben egyre jobban fejlődött, idősebb társaihoz képest is sokkal jobban játszott. Az SV Hammerschmiede edzői már ismerték, el is hívták próbajátékra. Túl fiatal volt még, legalábbis az ő korosztályában ennek a klubnak nem volt csapata, de ez nem jelentett problémát. A játékengedélyében ugyanis árvaként volt regisztrálva, így hamisított papírokkal, idősebbnek feltüntetve játszhatott. Pár hónappal később azonban már a rendes nevén szerepelt, és más csapatok fel is fedezték a trükköt: mintha ez a kiemelkedő tehetség múltkor még idősebb lett volna…
A Hammerschmiede csapatában
Bernd ebben a kiscsapatban kezdte pályafutását. A pálya csak két utcányira volt lakásuktól. Ez a klub volt otthonukhoz legközelebb, Bernd apja, Dieter is itt futballozott, nagyon büszke volt rá, hogy fia már tizenegy évesen bekerült. Ekkor még túl fiatal volt ahhoz, hogy játszhasson, de hamis engedéllyel megoldották ezt a problémát. Öt évig volt ennél a klubnál, tizenhat éves volt, amikor egy nagyobb csapat, az FC Augsburg bejelentkezett érte. Édesanyja, Gisele beleegyezésével létre is jött a transzfer.
Az 1. F.C. Augsburg színeiben
16 évesen az FC Augsburg-hoz szerződött, és hamar az amatőrcsapat (jugend) kapitánya lett. Az 1976/77-es idényben lépett pályára először, Wenzel Halama akkori edző nagyon tehetségesnek találta. Akkor még senki sem tudta, hogy nagyobb sztár lesz belőle, mint a klub válogatott játékosa, Helmut Haller. Először játszhatott nagy stadionban, felfigyeltek rá az U18-as válogatottnál is, amelyben tíz alkalommal szerepelt.
A következő évben erősödött a csapat, néhány társát (például Greifeneggert) a válogatottba is meghívták. Az új edző, Schumann (korábban az FC Augsburg hátvédje) elégedett volt Schusterrel. „Rendszerint ő érkezik meg elsőként edzésre, körülbelül tizenöt perccel a többiek előtt és mindig a legjobb teljesítményre törekszik” – mondta Schumann. Bernd motorral járt edzésre. Lehetett eső, hó, tavasz vagy tél, mindig ő volt az első. 
Ha netán kimaradt egy tréningről, azonnal bocsánatot kért. „Nem forgolódott lépten-nyomon a nők körül, mint a többi fiatal, túl félénk volt ehhez, csak az érdekelte, hogy futballsztár lehessen” – emlékezett vissza edzője. „Lehetett közös vacsora vagy meccsek előtti csapatmegbeszélés, soha nem vett részt ilyeneken.”
Mesterien játszott a bajor tartományi bajnokságban, a csapat a döntőig menetelt. Bernd pedig gólt szerzett, ezzel a klub begyűjtötte első bajnoki címét ebben a korosztályban. A német bajnokságban már nem voltak ilyen sikeresek, az első fordulóban összesorsolták őket az MSV Duisburggal, a meccsre fáradtan érkező Bernd (részt vett egy többnapos kiránduláson a klub beleegyezése nélkül) csapata kikapott. Később egyébként a Duisburg lett a bajnok…
Ez jó lecke volt ahhoz, hogy meddig mehet el egy futballista, hamarosan a Bundesligából is megjelentek az érdeklődő klubok. Aláírt a Borussia Mönchegladbach-hoz. Úgy gondolta, Berti Vogts és Jupp Heynckes csapata jó ajánlólevél, de egyetlen percet sem játszott a Mönchengladbach mezében. A szerződést ugyanis megtámadta az Augsburg és visszahívta a játékost.
A kupagyőztes és bajnok FC Köln lépett színre ekkor és határozottan érdeklődött. Loehr és Weisweiller edzők a válogatottbeli teljesítménye okán nézték ki Bernd-et és szerződést ajánlottak neki. Bernd azonban fanatikus Bayern München-rajongó lévén, mindenféle tanácsadó és ügynök nélkül kijelentette: Köln túl messze van Augsburgtól, az ő álma a Bayern München, oda szeretne igazolni. Az FCA elnöke, Amerell felajánlotta tehát Bernd-t 200.000 német márkáért a Bayern Münchennek. Válasz soha nem érkezett. Sok lenne ez az összeg egy fiatal játékosért? Meglehet, de Bernd valós átigazolási értéke egy év múlva már 3.000.000 német márka volt…
Az történt ugyanis, hogy végül elfogadta a Köln ajánlatát. Heiner Schumann nem értette, hogyan történhetett meg az, hogy az akkor második ligás Augsburg-i felnőtt csapatnál nem kapott profi szerződést.
„Az FCA nagy hibát követett el Bernd esetében, nem értem, hogy miért nem kapott esélyt sem az elnöktől, sem az „A” csapat edzőjétől. Nagy sikereket fog még elérni a Bundesligában és a válogatottal is.”
1.FC Köln – Németország felfedezi a Szőke Angyalt
Kölnben a friss bajnok és kupagyőztes csapatban kellett bizonyítania. A sztárrá váláshoz adott volt a lehetőség. Behívták az U18-as válogatottba is. Bernd hamar megszokta Köln-t: az új embereket, a jégkorongcsapatot és az éjszakai életet…
1978. októberében debütált egy Eintracht Frankfurt elleni mérkőzésen. A második félidőben állt be, a csapat két góllal kikapott, de Bernd hamar megszilárdította helyét a kezdőben. Három hónap alatt bebizonyította: már nem csak egy ígéret!
Egy alkalommal pályára lépett az U21-es válogatottban, de 19 évesen Jupp Derwall szövetségi kapitány meghívta az NSZK felnőttválogatottjába. Alig egy évvel azután, hogy elszerződött Augsburgból, az egyik legfontosabb játékosnak tartották a jövőre nézve országos szinten is, az új Beckenbauernek is nevezték. Ahogy a labdával bánt, azelőtt nem látott olyat a Mungersdorfer Stadion népe. Boldog volt Kölnben. A szurkolók rajongtak érte, alapember volt csapatában, számítottak rá a válogatottnál, és nem utolsó sorban megismerkedett azzal a nővel, aki megváltoztatta az életét. Egy disco-ban találkozott Gaby-val, egy fotómodellel (manapság ismert sportmenedzser, de sosem volt férje menedzsere), akivel egy héttel később össze is költöztek.
Sajnos a csapat azonban nem nyújtott egyenletes teljesítményt, a bajnokságot és a kupát sem sikerült megnyerni. Weisweiller edző helyére Heddergott érkezett, az eredmények viszont nem jöttek… Mindennek tetejébe az új edző „a padon felejtette Schustert”, elvesztette a szurkolók bizalmát, akik a lemondását követelték. Ezen kívül Bernd-nek a pályán kívül is akadtak gondjai. Miután összeházasodtak Gaby-val, összeveszett a szüleivel, csak édesapja 2000-es halála óta beszél újra édesanyjával és húgával. A rajongók nem túl nagy jövőt jósoltak ennek a kapcsolatnak, de hamarosan megszületett Benjamin fiuk, és ez megoldotta az otthoni problémákat. A Köln viszont rendkívül rossz szezont produkált, Heddergott edző pedig az amatőr csapatba száműzte Bernd-t, aki Weisweiller-rel edzett. Apjaként tisztelte őt. Vele akart tartani a NY Cosmos-hoz, de ekkor jött a nyár, az olaszországi Európa-bajnokság, és minden megváltozott. A németek nyerték a döntőt, Rummenigge volt a sztár, Hrubesch a döntő hőse, de Bernd Schuster az ész, Európa nagycsapatai pedig érdeklődni kezdtek a Kölni Angyal iránt.
A gond azonban az volt, hogy 20 évesen egy EB-győzelemmel a zsebben igencsak megugrott az ára. Dacára, hogy egész Európa érdeklődött, ő Weisweiller mellett maradt volna a Cosmosnál. A kölni drukkerek úgy vélték, hogy Heddergott miatt el fogják veszíteni kedvencüket. Az FC Köln akkori elnöke,
Weiand azonban még akkor nem adta el Schustert. Várta a legjobb ajánlatot. Közben a Bernd feleségéről megjelent aktfotók miatt támadta néhány szurkoló, a szüleivel sem ápolt túl jó kapcsolatot, az újságok folyton Gaby nyomában voltak, az élet pokollá vált számára Kölnben. Az amerikai bajnokság nem igazán lett volna jó választás Bernd számára, ugyanakkor Kölnben sem maradhatott felesége és gyermeke miatt. Weiand közben elérte amit akart, elfogadta az FC Barcelona ajánlatát. A katalánok ugyanis 40 millió pezetát fizettek, ez rettentő összeg volt akkoriban. 1980 októberében Bernd, Gaby és a kis Benjamin megérkeztek Barcelonába, hogy megváltoztassák a katalán klub történelmét.
FC Barcelona – A Nou Camp hercege
A Barcelona nagyon rosszul játszott abban az évben, túl sok mérkőzést vesztettek el és számos, nem sportbeli problémával is küszködtek. Az edző, Kubala nem találta a megoldást. Néhány Barça-drukker úgy gondolta, az új szerzemény, Schuster lesz az.
1980 októberében érkezett, az osztrák Krankl pedig azidőtájt hagyta ott a csapatot. „Ez a csapat legfeljebb akkor lesz jobb, ha leigazolják Pelét” – mondta idegesen és cinikusan. Új csapattársa, Simonsen tanítgatta Bernd-t spanyolul.
A német szövetség csak egy héttel később küldte el a papírokat, így Bernd a lelátóról nézte végig, hogy kap ki a csapata a Betis ellen 4-0-ra. Kubalát, aki kijelentette, hogy ő nem kérte Schustert, Helenio Herrera váltotta a kispadon. Néhány nappal később Bernd lejátszotta első meccsét a Barcelona színeiben. Helyszín a Rico Perez Stadion, ellenfél a Hércules Alicante. A katalánok csak Esteban egyetlen találatával győztek, de ez már a sok vereség után egy új korszak kezdetét jelentette a gránátvörös-kékeknél és mégcsak Pelé sem kellett hozzá!
A csapat sorra hozta ezután meccseit és az elsőségért harcolt. Bernd-nek viszont ismét problémái akadtak felesége Spanyolországban megjelent aktfotói miatt, valamint csapattársával, Migueli-vel is összeveszett. A pályán rugdosta a gólokat, de a sárgalapokat is szorgalmasan gyűjtögette. 
A szurkolók egy része kifogásolta, hogy a Nou Camp-on kívül nem nyújtja azt a teljesítményt, mint hazai pályán. Ők minden héten a legjobb Schustert szerették volna látni. Már csak azért is, mert az általános vélemény szerint Cruyff óta nem volt senki ilyen hatással a csapatra. Kijelentette, hogy egyértelműen a bajnoki cím a tét.
Azonban nem várt dolgok történtek. Emberrablók elrabolták csapatársát, egyben egyik legjobb barátját, Quinit. Nagy csapás volt ez, a Barça vesztes meccsek sorát játszotta, gyakorlatilag egy hónap leforgása alatt elbukta a bajnoki címet. Mire Quini kiszabadult, addigra már nem lehetett megmenteni a Ligát, de a szezonnak még nem volt vége, a Copa del Rey még nyerhető volt. A döntőt Madridban játszották, a Sporting Gijón volt az ellenfél, a meccs embere Esteban mellett a szőke 8-as, Bernd Schuster, Quini pedig két gólt szerzett. A fiatal német fiú igazi vezérré vált, aki kihúzta a csapatot a krízisből, Barcelonában Schuster-mánia vette kezdetét.
Az 1981/82-es szezonban elvileg minden rendben kellett volna, hogy menjen. A zseniális Herrerát a német Lattek követte az edzői poszton. Nem várt dolgok azonban ismét hátráltatták a Barcelonát. Udo Lattek – akit a legjobb német edzőnek tartottak – módszerei különböztek Herreráétól. Olyan nyomás nehezedett rá Barcelonában, amilyet még soha nem tapasztalt. Az eredmények még viszonylag jöttek, amíg Schuster játszott, egészen az Athlétic Bilbao elleni meccsig. 1981 decemberében Bilbao-ban Goikoetxea, a hazaiak játékosa eltörte Schuster jobb térdét. A sérülés olyan súlyosnak bizonyult, hogy többhónapos kihagyás után jött csak rendbe. „Egész meccsen ezzel fenyegetőzött, aztán meg is tette” – nyilatkozta Schuster elkeseredetten a meccs után. Hogy minél hamarabb felépülhessen, Németországban keresett gyógyulást, a híres dr. Schneider személyében, azonban ő sem tudott semmi érdemlegeset tenni az ügy érdekében. Visszautazott Spanyolországba, ahol már dr. Banos végzett el a térdén újabb műtétet. Csodát ő sem tudott tenni, Schuster így lemaradt a ’82-es spanyolországi mundialról. A Barça őrületes hajrában ismét egy hónap alatt vesztette el a bajnokságot. Quini gólai, Zuviria és Migueli mezőnymunkája, valamint a varázslatos Urruti nem voltak elegendők ahhoz, hogy megelőzzék a Real Sociedad-ot. A KEK-ben viszont a csúcsra értek a katalánok és ez volt Lattek legnagyobb sikere a klubbal.
A következő szezon arról volt nevezetes, hogy a Barcelona szerződtette a világ legjobb játékosát, Diego Maradonát. A Barcelona-szurkolók nagyon büszkék voltak erre, minden jól is ment egészen addig, míg Maradona meg nem betegedett. Két hónapot volt kénytelen kihagyni májgyulladása miatt, előtte azért a meccseken varázsolt a bal lábával. Bernd-t lelkileg megviselte, hogy sérülés miatt ki kellett hagynia a világbajnokságot, nem meglepő, hogy utána nem volt a legjobb formában. 
Ennek tetejébe még összeveszett válogatottbeli csapattársaival, Breitnerrel, Stielikével és Rummeniggével, majd Derwall szövetségi kapitánnyal is, és lemondta a válogatottságot 23 évesen. A Barça nem nyújtott egyenletes teljesítményt, Bernd pedig elvesztette Lattek bizalmát. Az egyik vesztes meccs után Latteket elküldték, érkezett César Luis Menotti. Hozta a szép játékot, a csapat megnyerte a Copa del Rey-t, a bajnokság azonban a kemény, ámde eredményes focit játszó Clemente-féle Athlétic Bilbao-é lett.
Az 1983/84-es szezonnak újra nagy reményekkel vágott neki a csapat. Menotti tetszetős játékot játszatott, a szurkolók pedig úgy vélték: ha ki tudja hozni Maradonából a tudását, az biztos siker. Az élet azonban soha nem ilyen egyszerű Barcelonában. Egy másik Bilbao-Barcelona derbin ugyanis ugyanaz a Goikoetxea, aki Schusternek sérülést okozott, Maradonát is lemészárolta. Négy hónap a tízes nélkül pedig éppen elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a katalánok elbukják a bajnokságot a baszk csapattal szemben. A spanyol kupa döntőjében ugyancsak ez a két gárda feszült egymásnak, a szó szoros értelmében. Történelmi meccs, no nem a játék miatt… A Bilbao nyert egyébként, de a mérkőzés utáni látványos bunyó a két csapat játékosai között mai napig emlegetett téma. Schuster nem maradt a pályán, de társai közül Migueli és Maradona hatékonyan karatézta az ellenfeleket. Év végén Menotti és Maradona is elhagyta a klubot, utóbbi a Napolihoz igazolt, ahol aranyéveit élte.
Balszerencse üldözte a Barcelonát. A drukkerek nem igazán láttak rá reális esélyt, hogy nyerjenek bármit is, pláne Maradona nélkül. De 1984 nyarán Schuster így nyilatkozott egy újságírónak az egyik mérkőzés után: „Most, hogy már nincs Diego, én fogom lőni a büntetőket, én leszek a főnök a pályán és megnyerjük a bajnokságot!” Mindenki úgy gondolta, ezek csak üres szavak. Azonban egy ismeretlen skót, Steve Archibald és Bernd Schuster elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy győztes csapat álljon össze. A tréner, Terry Venables sikeresen alkalmazta a letámadásos elképzeléseit, Schustert pedig kötetlenül játszatta, hagyta kibontakozni, szervezni. 
A Barcelona tizenegy év után bajnok lett, Schuster pedig hétről-hétre a legjobbak között volt, harmadik lett az Aranylabda-szavazáson. Rajta kívül még Caldere, Carrasco, Urruti, Migueli, és Julio Aberto volt kihagyhatatlan része a csapatnak.
1985 nyarán tehát nem is lehetett más vágya a Barça-drukkereknek, minthogy a csapat védje meg bajnoki címét és nyerje meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Nagyszerűnek ígérkezett az 1985/86-os idény… Schuster és „Archigoal” azonban hamarosan nézeteltérésbe keveredett Venables-szel. A csapatkapitány ezenfelül nem volt elégedett Nunez elnök koncepciójával sem, próbált fizetésemelést kiharcolni játékostársainak. A bajnokságot a Real Madrid nyerte (igaz, olyan csapattal nehéz is lett volna felvenni a versenyt, amely mind a tizenhét hazai meccsét megnyeri…), de a katalánoknak még ott volt a BEK, ahol többek között a remek erőkből álló Juventust is búcsúztatták. Az előjelek is nekik kedveztek, a döntőhöz nem kellett messzire utazni (Sevillába), az ellenfél pedig a Steaua Bukarest, amely csapattól minden jelentős fórumon esélyesebbnek tartották a gránátvörös-kékeket. A pályán azonban nem jött ki a várt fölény, a rendes játékidő döntetlenre végződött, Venables a 73. percben Mortallát cserélte be Bernd Schuster helyére. Bernd nagyon feszült volt a sikertelen bajnokság miatt és tudta: ha Venables nélküle akarja megnyerni a döntőt, az elég ok lesz arra, hogy a későbbiekben ki is tegye majd a csapatból. Azonnal távozott is a stadionból, a hotelból nézte, hogy társai hogyan hibázzák el mind a négy büntetőt a végjátékban. Akkor sem tűnt logikus lépésnek, képességével, váratlan húzásaival talán eldönthette volna akár a hosszabbításban is a dolgokat, csakúgy mint pár évvel később Koeman. Bernd azonban nem kapta meg a lehetőséget, nem hibáztatható. Legalábbis látszólag. Venables és Nunez elnök azonban őt okolta, utóbbi így reagálta le a játékos hotelba távozását: „Bernd soha többé nem fogja viselni a Barça mezét.” A játékosok és a szurkolók értetlenül álltak a dolgok felett.
Az 1986/87-es idény rémálom volt Bernd számára. Mark Hughes és Gary Lineker vette át Archibald és az ő helyét. Az elnök állta a szavát: Schuster egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára az idény során. Pedig a legnagyobb klubok érdeklődtek iránta, a Juventus szívesen vitte volna, de a Barcelona nem adta. A csapat ráadásul nem nyert semmit az idény során, a bajnokság ismét a Real Madridé lett, a szurkolók szó
szerint követelték Schustert. Teljesen el volt keseredve, hogy az igazgatótanács döntése felülbírálhatja az ésszerűség határait. Elvágyódott, mivel úgy látta, nincs esélye visszakerülni a csapatba. Végül azonban úgy döntött, még egy évet marad.
Utolsó idényét töltötte a Barçánál, néhány meccs alatt világossá vált: a Venables-érának vége, az új tréner pedig Luis Aragonés személyében érkezett, aki kedvelte Schuster játékát, kulcsjátékosként számolt vele. A bajnokságban csak hatodik lett a katalán sztárgárda (a változatosság kedvéért ismét a Real Madrid nyert), az UEFA-kupából pedig idejekorán, a legjobb nyolc között búcsúztak a Bayer Leverkusen ellen. Nem maradtak azonban trófea nélkül, a Copa del Rey-t begyűjtötték. Az év azonban arról lett nevezetes, hogy a játékosok pénzügyi problémák miatt bojkottálták Nunez elnököt. Bernd nem írta alá ezt a dokumentumot, ő mást írt alá: új szerződését az ősi riválishoz, a Real Madridhoz. Új életet akart kezdeni és csak a pozitívumokra emlékezni barcelona-i korszakából.
Különleges időszak vette kezdetét, a Barça-drukkerek nem tudták elképzelni a csapatot a vezére nélkül, aki meccseket képes eldönteni. „Úgy gondolom, az itteni korszakomnak vége, új életet próbálok kezdeni Madridban, hogy megmutassam magamnak, nem én vagyok a bajok forrása a csapat körül. Próbálom elfelejteni az itteni problémákat és csak a jóra emlékezni. A legszebb nyolc évemet töltöttem el itt, és ezt nem felejtem el.”
A Real Madridban – A fehér marshall
1988 nyarán Schuster szerződése lejárt a Barcelonánál, számos csapat érdeklődött iránta, főleg Olaszországból. Bernd és családja úgy döntött, a gyerekek szempontjából jobb, ha Spanyolországban maradnak. Olaszországban egyébként is csak egy német nyelvű iskola volt, az is Rómában.
Tény azonban, hogy Bernd és Gaby néhány héttel korábban már találkozott Mendozával, a Real Madrid elnökével Párizsban a Taillerent Étteremben és megegyeztek a részletekben. A család Madridba költözött egy új kezdet reményében, távol a bajoktól és botrányoktól. Egy komoly klubhoz, amely egyértelműen a Bajnokcsapatok Európa Kupája megnyeréséért szállt harcba, immár Schusterrel a fedélzeten.
A Real Madridban sztárok sokasága rúgta a labdát: Butragueno, Hugo Sánchez, Buyo, Míchel, Camacho, Gallego, Chendo, akik sorozatban három bajnoki címet nyertek, de a BEK sehogy sem akart összejönni. Bernd személyében új csillag a fehér galaxisban.
A kezdet nehéz volt a Szőke Angyal számára. A Real Madrid játékstílusa meglehetősen eltért a Barcelonáétól. Bernd próbálta azt a posztot bejátszani, mint a katalánoknál, de itt másfajta karmesterre volt szükség. Nyolc hét alatt sikerült beleszoknia új szerepkörébe, a Real játéka mégkreatívabb, mégkiszámíthatatlanabb lett. A Madrid holland trénere, Leo Beenhakker a középpályán, kötetlenül játszatta, gyors helyzetfelismerő képességét kihasználva, hogy minél több lehetősége legyen megjátszani a társakat. Lenyűgöző támadójátékkal ismét bajnok lett a Real Madrid és a Spanyol Kupa döntőjében is győzött a Valladolid ellen.
A BEK negyeddöntőjében a Madrid Schuster nagyszerű játékával búcsúztatta a Romárióval felálló PSV Eindhovent. Az köztudott volt, hogy a döntőt a Nou Camp-ban rendezik, Bernd álma pedig az volt, hogy Barcelonában megnyerje a serleget. 
Az elképzelésbe azonban az Arrigo Sacchi-edzette AC Milan rontott bele, Van Basten vezérletével a visszavágón lemosták a Madridot, így nem sikerült a döntőbe jutni. Az Európai kupakudarc miatt Leo Beenhakkernek távoznia kellett, helyét a wales-i legenda, John Toshack vette át.
Bernd-nek jól ment a játék, jól érezte magát: „Boldog vagyok itt, jelentős váltás ez az FC Barcelona után. Megtaláltam a nyugalmat, örülök annak, hogy hétről-hétre nyerjük a meccseket. Tudom, hogy itt nem én vagyok a csapat sztárja, de erre itt nincs is szükség. Itt mindenki ugyanúgy sztár.”
Az 1989/90-es szezont már Camacho nélkül kezdte a királyi gárda, de volt érkező is: Fernando Hierro. Ez előrevetítette, hogy hasonlóan látványos futballra kell számítani. És úgy is lett. Bár Toshack visszavontabb szerepkörben játszatta Schustert, így nem volt annyira gólveszélyes, a középpálya és a védelem között azonban stabil összeköttetést biztosított, így a labdabirtoklás mindig a Madrid fölényét mutatta. A bajnokság végére 109 rúgott gól volt a madridiak neve mellett, ez azóta is megdöntetlen rekord. Hugo Sánchez lett az Európai Aranycipő birtokosa (Hriszto Sztojcskov mellett) a maga 38 góljával. Martín Vázquez nagyszerű idényt tudhatott maga mögött, Bernd pedig kiérdemelte a szurkolóktól a „Torero, Torero” dalocskát, ami csak a legnagyobbaknak adatik meg a Bernabéuban. Nem nehéz kitalálni, hogy a Primera División-t ismét a Real Madrid nyerte.
A Copa del Rey-címvédés azonban nem sikerült, az FC Barcelona a valencia-i döntőben legyőzte a királyiakat 2-0 arányban, megmentve ezzel a holland tréner, Johan Cruyff állását.
A BEK-ben ezúttal már a második fordulóban összetalálkozott az AC Milan és a Real Madrid, ismét az olaszok léptek tovább (és ismét megnyerték a sorozatot…). 
Nem feküdt az olasz stílus a madridiaknak… Schuster az egész szezont hátrébb vontan játszotta végig, Toshack azonban az egyik legfontosabb láncszemként minősítette.
Mire a bajnokság végetért, már a fél csapat Itáliában tartózkodott a VB-n. A Real Madrid vezetősége mexikói és amerikai túrát tervezgetett, de a nagyobb sztárok közül csak Schuster, Buyo és Hugo Sánchez volt bevethető, a többiek Olaszországban… Még ez nem volt elég veszteség, Schuster is bokasérülést szenvedett, ki is akarta hagyni emiatt a túrát. Mendoza eközben Georghe Hagi és Robert Prosinecki leigazolásán fáradozott és fejébe vette, hogy a két fiatal majd helyettesítheti Schustert…
Az elnök élesen bírálta Schustert a sajtóban: „Ez csak egy gyerek, aki nem akar játszani a túrán, nem profi labdarúgó. El akarta hozni a családját. Nos, ez nem egy hétvégi kirándulás!” Bernd végül elfogadta, hogy egyedül megy a négyhetes tengerentúli útra (holott még három hétig eleve nem is játszhatott volna a sérülése miatt…). A szurkolók nem értették, hogy mi a probléma kettejük között, a mérkőzéssorozat után pedig Mendoza elnök magához hívatta Schustert, hogy tárgyaljanak az eladásáról. Bernd visszautasította a tervezetet, Madridban akart maradni, részese akart lenni olyan idényeknek, mint az előző kettő. Még egy év eleve hátra is volt a szerződéséből, végül szabadon igazolhatóvá vált. A szurkolók nem értettek egyet ezzel a húzással, a Marca közvéleménykutatásában a szavazók 92%-a Schuster mellett foglalt állást Mendozával szemben, aki a másik ászt, Martin Vázquezt is eladta.
A szőke német tehát gondolkozhatott a jövőjén… A szezon elkezdődött, a Real játéka pedig megmutatta, hiányzik egy igazi ész a középpályáról, Schuster és Martin Vázquez nélkül nem működik úgy a gépezet, ahogy kellene. De már késő volt… A szurkolók idegesek voltak, készültek az elnökválasztásra…
Bernd Madridban szeretett volna maradni, a családja jól érezte itt magát. Az Atlético Madrid eléggé rapszodikusan teljesített. Remek játékoskerettel rendelkeztek, de a középpályájukon nem volt elképzelés. Többen úgy vélték, hogy az Atlético Madrid lesz Bernd számára a legjobb választás, mert nem kell költöznie és a csapatukból pont egy ilyen stílusú játékos hiányzik. 
Jesús Gil y Gil elnök túl drága mulatságnak tartotta Bernd Schuster szerződtetését, de a bajnokságban bukdácsolt a gárda, az UEFA-kupában pedig még az első fordulót sem élte túl. Az üzlet létrejött, új kaland kezdődött…
A másik madridi csapatban – A tökéletes karmester
Miután Bernd távozott a Real Madridból, a spanyol drukkerek számára úgy tűnt: a Szőke Angyal nem játszik többet a Primera Divisiónban. Csapatok sokasága érdeklődött Japánból, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Svájcból, Németországból… gondolták, majd elmegy valahova levezetni. Neki azonban harminc évesen esze ágában sem volt levezetni, ráadásul a családja jól érezte magát Madridban. 1990 októberében aláírta szerződését az Atlético Madridhoz, tíz évvel azután, hogy panyolországba érkezett. Ismét bizonytalan jövővel, de ugyanazzal a lelkesedéssel. Ő volt az 1990/91-es bajnokság nyerőembere az Atléti’ szempontjából.
Az újságírók kételkedtek abban, hogy a vételár megfelelő volt-e, mindenesetre három edzésnap után debütált a piros-fehéreknél a Sporting Gijón ellen, győzelemmel. Felszálló ágba került a csapat, két hónap elteltével a matracosok voltak az egyetlen csapat, amely tudta tartani a lépést a Stojcskov-, Laudrup-vezette Dream Team-mel szemben. Schuster csodát tett, a Vicente Calderón Stadion állandóan megtelt, a lelátó népe bajnoki címről álmodozott. Ivic edző remek csapatot épített Schuster köré: a kapus rekorder Abel Resino, a védelemben Toni, Aguilera, Solozabal, támadásban a gyors Futre és Manolo, a középpályáról Vizcaino és Donato adták a támogatást.
Míg „Bernardo” csapata a bajnoki címért harcolt, addig a Real Madrid csak szenvedett a helyére hozott emberekkel, Hagival, Prosineckivel és Millával. A bajnokságot végül a Barcelona nyerte, az Atlético a Spanyol Kupával vigasztalódhatott, a Mallorca legyőzése után. Már csak azért is, mert hosszú évek óta ez volt az első jelentős trófeája a klubnak. 
Bernd mostmár végérvényesen beírta magát a spanyol futball történelemkönyvébe: mindhárom nagy csapattal kupát tudott nyerni, ráadásul ő az egyetlen olyan külföldi játékos, aki egyáltalán játszhatott ezen klubok mindegyikében. Mellesleg az Atlético-nak itt volt a lehetőség ismét, hogy bizonyítson egy nemzetközi kupában (KEK).
A következő bajnokság előszezonjában a colchonero-k remek eredményeket produkáltak, főleg Moya és Bernd Schuster nyújtott kiemelkedőt. A Ligában is jól kezdtek, de aztán a lendület elfogyott, csakúgy, mint a Real Madridnál. A Barcelona szép csendben ledolgozta hátrányát, az utolsó fordulóban lett bajnok, egy hétre rá pedig a BEK-et is begyűjtötte. A bajnokság gólkirálya Manolo Sánchez lett, a kupában pedig megvédte címét az Atlético. A Real Madrid elleni döntőn Bernd Schuster is gólt lőtt: a 9. percben egy harmic méteres bombagóllal adta meg a meccs alaphangulatát. A végeredményt Futre állította be egy ballábas lövéssel a második félidőben. Schusternek ez volt a hatodik Copa del Rey diadala, a rekordhoz János Károly király külön is gratulált neki.
Az 1992/93-as idény meghatározó volt az együttes számára. Bár mindhárom fronton esélyes volt, a KEK-ben a Parma ellen a német játékvezető elütötte őket a továbbjutástól, pedig az elődöntőig vezető úton a Manchester Unitedet is búcsúztatták. A bajnokságban ingadozó teljesítménnyel, de ott volt az Atlético az élmezőnyben, decemberben azonban Bernd megsérült, a Schuster-függőség jelei pedig alaposan meglátszottak a csapat játékán. Gil y Gil elnök azzal vádolta Schustert, hogy nem tesz meg mindent a gyógyulás érdekében, holott az igazság az, hogy a játékos elvégezte még a karácsony környéki (könnyített) edzéseket is.
Távozott a csapattól Futre és Aragonés is, Schuster és Gil y Gil nem jutottak közös nevezőre, így a német nem hosszabbította meg szerződését, visszatért Németországba, ahol a Bayer Leverkusen tárt karokkal várta..