Életrajzok: Hugo Sánchez

Hugo Sánchez Márquez-t a valaha volt legjobb mexikói csatárként tartják számon.

 



Hugo, a legendás gólvágó

Amit Hugo Sánchez-ről tudni kell, az az, amit a gólról, a játék sava-borsáról tudni kell. Kevés olyan játékos volt, akitől annyira tartottak volna, mint tőle, mivel bármilyen labda, ami a kapu közelébe került gólszerzési lehetőség volt számára, ha a közelben tartózkodott. Akár fejjel, akár lábbal, akár combbal, ha Hugo jó labdát kapott, nem esett kétségbe, megcélozta a kaput. Erről is kapta a HuGol becenevet. 



A Real Madrid előtt

Hugo Mexikóvárosban született 1958. július 11-én. Nagyon fiatalon már játszott a mexikói válogatottban az 1975-ös pánamerikai játékokon, következő évben pedig a nyári olimpián. 18 éves korára már több, mint 80 nemzetközi meccsel a háta mögött a Pumas UNAM-hoz igazolt. Abban az évben sikerült az UNAM-nak megszereznie első bajnoki címét, két évvel később már ő lett a gólkirály a mexikói bajnokságban 26 góllal. Akkor egyébként az őszt, a telet és a tavaszt Mexikóban játszotta végig, de nyáron már a San Diego Sockersnél (USA) volt. Sánchez öt szezont húzott le a Pumas UNAM-nál, azok voltak a klub aranyévei. Közben a San Diego Sockers-hez is tett még egy kitérőt. Utolsó UNAM-os szezonjában nemcsak társgólkirály lett csapattársával, Cabinho-val, de az UNAM bajnok lett, sőt, a CONCACAF Bajnokok Ligáját is megnyerte. 



Öt sikeres mexikói évad után 99 góljával felkeltette a figyelmét számos spanyol csapatnak, és 1981-ben alá is írt az Atlético Madrid-hoz. Beletelt némi időbe, hogy megszokja a spanyol ligát, de az 1984-85-ös szezonban rendszeresen betalált, 19 góllal gólkirály lett, a csapat megnyerte a Copa del Rey-t, második lett a bajnokságban és megnyerte a spanyol szuperkupát. 



A Pichichi, Hugo "bérelt" trófeája

A Real Madridhoz igazolt és olyan játékosokkal játszott együtt, mint Camacho, Butragueno, Gordillo, Valdano vagy éppen Míchel. Első három szezonjában (1985-88), amelyet a Real Madrid-ban töltött, elnyerte a gólkirályi címet, valamint az 1989-90-es idényben is. Ugyanebben a szezonban állította be az Athletic-es Zarra 1950-51-ben elért 38 gólos gólrekordját is. Így az 5 Pichichi-jével (Atlético Madrid 1, Real Madrid 4) beállította a legendás Di Stéfano (Real Madrid 5) és Quini (Sporting 3, Barcelona 2) eredményét. Csak Zarra van előtte (Athletic 6). Ráadásul ő az egyetlen játékos a spanyol bajnokság történetében, aki egymás után négyszer lett gólkirály. Ezért a Real Madrid nagy mértékben köszönheti neki, hogy sorozatban ötször, 1986-ban, 1987-ben, 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben bajnok lett. Sorrendben 22, 34, 29, 27, illetve 38 gólt lőtt ezalatt az idő alatt. Mindemellett 1990-ben megkapta a legjobb európai góllövőnek járó Aranycipőt is. 



Gól és a gólöröm: kitörölhetetlen kép

Ami Hugo Sánchez gólörömét illeti, azt az akrobatikus mozdulatot, a híres szaltózásait senki sem felejtheti, aki vasárnaponként a Bernabéu-ba látogatott, hogy az ő góljait láthassa. Védjegyévé vált a minden gólja után bemutatott híres előreszaltó, amelyet lánytestvére (a montreali olimpia mexikói tornászcsapatának tagja) tiszteletére mutatott be mindig. Az akkori Real Madrid-ból leginkább Míchel, Butragueno és Hugo marad meg emlékeinkben. Később ez a hármas még játszott együtt az Atlético Celaya-ban is, a régi időket idézve... Hugo nagyszerűen rúgta a büntetőket is, nagyon ritka volt, ha kihagyott egyet. Értékes játékos volt a 9-esünk. Manapság nem annyira a középcsatárok a legdrágábbak az átigazolási piacon, de akkoriban kétségtelenül Hugo-ért kellett volna a legtöbbet fizetni. 



Spanyolországot és Madridot a szívébe zárta

Hugo mindig szeretettel gondolt országára, Mexikóra. Sokak szerint nemcsak minden idők legjobb mexikói játékosa, hanem Spanyolországban sincs hozzá fogható. Tisztában volt ezzel és büszke is volt rá, hogy egyesek ezt gondolják róla. Spanyolország és Madrid is különleges szerepet töltött be életében. Nemhiába, mivel három első osztályú madridi csapatban is megfordult; az Atlético Madrid és a Real Madrid mellett volt ő a Rayo Vallecano játékosa is. Számos egyesületben játszott egyébként, de mind közül a Real Madrid volt a kedvence, ahol a legtöbb időt töltötte, ahol a legtöbb gólt szerezte, ahol a legtöbb címet nyerte, ahol legendaként tisztelik. 



Szívóssága, a hite, a koncentrációja és a diadal iránti vágya segítette abban, hogy sikeres legyen. Lassanként elnyerte az edző bizalmát és ami a legfontosabb, a szurkolók bizalmát is. Nagyszerű nap volt, amikor a Real Madridhoz került, ahol első perctől tudta, hogy ebbe a csapatba a világon a legnehezebb bekerülni. De azért Hugo Sánchez soha sem szorult háttérbe. Tudta, hogy a Real Madriddal mindent megnyerhet, ami profi labdarúgó számára nyerhető, mindent, amit szeretne, a legjobb lehet. Ma, alig néhány évvel később már különleges helye van a legjelesebb Real Madrid-játékosok között! 



Első szezonjában levetkőzte gátlásait, felülmúlta legmerészebb elvárásait is: bajnok és gólkirály lett 22 góllal. 



Még négy bajnoki cím, gólkirály, aranycipős

Ehhez a bajnoki címhez még négyet gyűjtött (1986-87, 1987-88, 1988-89, és 1989-90). Ráadásul 1989-ben a spanyol kupát is begyűjtötte, 1986-ban az UEFA-kupát, 1991-ben pedig a spanyol szuperkupát. Hét év alatt 251 gólt szerzett a Real Madridban. Öt Pichichi-je közül az elsőt az utolsó Atlético-s szezonjában, négyet pedig a Real Madridban, ebből hármat egymás után. 22, 34, illetve 29 góllal. 



Az 1989-90-es év viszont ebből a szempontból a legtörténelmibb a maga 38 góljával. Beállította a legendás Telmo Zarra csúcsát. Ez elég volt arra, hogy megkapja az európai Aranycipőt. Számos szurkoló, barát, újságíró és vezető szerint Hugo Sánchez volt a Madrid legtermékenyebb góllövője Alfredo Di Stéfano és Puskás Ferenc óta. 



Hugo Sánchez szerencséje azonban nem tartott örökké, ami a sérüléseket illeti. Alig kezdődött meg az 1990-91-es szezon, máris megsérült, néhány napot ki kellett hagynia. Hamarosan azonban erre rásérült, és a mexikói végül csak 15 meccsen tudott pályára lépni az idény során, bár 12 szerzett gólja egyenletes teljesítményt mutat, de messze elmarad a korábbi szezonokétól. Utolsó sérülése 1991. áprilisában már hosszú időre a pályán kívülre kényszerítette, csak a következő idényben játszhatott újra. 



Még az 1991-92-es évad kezdetére sem épült fel, egész pontosan 1992. január 8-án lehetett őt újra látni. Sokat kihagyott a szezonban, emiatt a klub április 21-én szerződést bontott vele. Erős nyilatkozatháborúk kezdődtek, május 7-én született egyezség, és Hugo elhagyta a csapatot. 1997. május 29-én rendeztek neki egy búcsúmeccset. 



Az év Madridban, amely már nem a fociról szólt

Az 1991-92-es szezon volt az utolsó, amelyben még Hugo a Real Madridban játszott. Sérüléssel bajlódott. Új érzéssel kellett megbarátkoznia: 33 évesen egy játékos már elveszti a bizalmat, pláne, ha sérült. Egyszer minden játékos pályafutása véget ér, de ő hosszú idő után felépült, és folytatta a játékot az Américában (Mexikó). 1993-94-ben a madridi Rayo Vallecano-ban tűnt fel és 16 gólt ért el. Ez egy elég nagy szám ahhoz képest, hogy a Vallecas-i kiscsapat az egyik legszerényebb képességű együttese volt a spanyol élvonalnak... 1994-95-ben az Atlantéban (Mexikó), 1995-96-ban Linz-ben (Ausztria), 1996-ban a Dallas Burn-ben (USA) játszott a Major League Soccer alapításának évében, pályafutását az 1996-97-es szezonban az Atlético Celaya-ban fejezte be barátaival: Butragueno-val és Míchel-lel. 



Búcsúmeccsei

1997. május 29-én búcsúzott el az aktív játéktól a Santiago Bernabéu stadionban, a Paris St Germain ellen. Hugo a Real Madrid csapatában játszott és nyertek 4:1-re úgy, hogy 3 gólt vágott (egyet sem büntetőből!). Míchel, Butragueno, Gordillo és Martín Vazquez is játszani akart a megérdemelt búcsúmeccsen. A 85. percben Garcia Calvo lecserélte, így ért véget minden idők legjobb mexikói játékosának pályafutása. A közvélemény felzúdult. A válogatottbeli pályafutása Paraguay ellen ért véget az Azték stadionban. Megcsókolta a labdát és hatalmas taps közepette a kezdőkörbe helyezte. 



Válogatottbeli karrierje

Óriási klubsikerei ellenére Sánchez-nek nem volt ilyen sikeres a válogatottbeli karrierje. 75-ször volt válogatott, 46 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben, de pályafutásának korszaka egybeesett a csapat egy gyenge időszakával. Mexikó nem jutott ki két olyan világbajnokságra, amely nagyon fontos lehetett volna Hugo-nak. Mindösszesen egy gólt lőtt azon a három vébén, amelyen részt vett. 



Világbajnokságok: 

Argentína 1978: 0 gól/3 fellépés 

Mexikó 1986: 1 goal/4 fellépés (negyeddöntőig jutottak) 

USA 1994: 0 goals/1 fellépés 



Edzőként

Négy szezonon át tartó edzősködés után a Pumas UNAM-mal (ahol kezdte játékosként) Hugo Sanchez megnyerte a 2004-es Clausurát a mexikói bajnokságban, a döntőben a Chivas Guadalajara-t verték meg. 



Vágyott a Real Madrid-ba edzőnek, a klubba, ahol remekelt pályafutása során, a világ egyik legjobb és leggazdagabb csapatába. 



2004. szeptember 1-jén újabb mérföldkőhöz érkezett UNAM-os edzői korszaka: a klub 1-0-ra legyőzte a Real Madrid-ot a Santiago Bernabéu stadionban a Bernabéu kupán. 



Aztán Hugo lett az első edző, aki kétszer egymás után nyerte meg a viszonylag új rendszerű mexikói bajnokságot ("Torneos cortos"), megelőzve a Monterrey Rayados-t a ligabajnokság során. 



2002-ben, amikor Javier Aguirre lemondott a mexikói válogatott edzői posztjáról, Hugo jelentkezett a feladatra, de a szövetség vezetői túl tapasztalatlannak tartották (nem volt elég különböző fajta bajnoki címe vagy volt nagyobb sikerű edző akkortájt). Végülis a korábbi argentín válogatott kapust (az 1978-as VB-győztes csapat tagját) és érett edzőt, Ricardo LaVolpe-ot jelölték ki Aguirre cseréjének. LaVolpe és Sánchez azóta állandó szócsatákat vív nyilvánvalóan amiatt, hogy Hugo elégedetlen, mert nem akarták edzőnek. 



Magánélete

Sánchez annak a Héctor Sánchez-nek a fia, aki az Asturias-ban és az Atlante-ben is játszott. Hugo-nak fogorvosdiplomája van. Felesége Isabel Martín. Két fia van. "Nino de Oro" ("aranyfiú"), "Hugol" és "Pentapichichi" (az öt Pichichi miatt) néven is ismert. 



Klubjai

1975-1979: UNAM (Mexikó) 

1979-1979: San Diego Sockers (USA) 

1979-1980: UNAM (Mexikó) 

1980-1980: San Diego Sockers (USA) 

1980-1981: UNAM (Mexikó) 

1981-1985: Atlético Madrid (Spanyolország) 

1985-1992: Real Madrid (Spanyolország) 

1992-1993: América (Mexikó) 

1993-1994: Rayo Vallecano (Spanyolország) 

1994-1995: Atlante (Mexikó) 

1995-1996: Linz (Ausztria) 

1996-1996: Dallas Burn (USA) 

1996-1997: Atlético Celaya (Mexikó) 



Eredményei

5-szörös spanyol bajnok: 1986, 1987, 1988, 1989, 1990 (Real Madrid) 

1-szeres UEFA-kupa győztes: 1986 (Real Madrid) 

2-szeres spanyol kupagyőztes: 1985 (Atlético Madrid), 1989 (Real Madrid) 

3-szoros spanyol szuperkupa-győztes: 1985 (Atlético Madrid), 1988, 1990 (Real Madrid) 

1-szeres európai Aranycipős: 1990 

5-szörös spanyol gólkirály: 1985, 1986, 1987, 1988, 1990 

A mexikói válogatottban 76-szor játszott, 46 gólt szerzett.

KÖZÖSSÉG


Videó

Real Madrid - Espanyol 1:0 (összefoglaló)
2018.09.22. szombat 23:06

Real Madrid - Espanyol 1:0
Spanyol bajnokság, 5. forduló
Gólok: Marco Asensio 41.

Legnépszerűbb hírek