Életrajzok: Marquitos

Jobbhátvéd volt, de a védelem közepén is képes volt magas színvonalú teljesítményre. 1933. április 16-án született Santanderben. A Salesianos de Santanderben kezdett futballozni, 1947-ben pedig egy Kostka nevű csapattal nyerte meg a helyi bajnokságot. 1951-ben leigazolta a Rayo Cantabria, ahol december 16-án mutatkozott be Vigóban. Katonai szolgálat miatt áthelyezték Cádizba, így 1954-ig a Santanderé maradt. A Real Madrid 1954 nyarán tudta szerződtetni, a vezetőket hamar meggyőzte a kantábriai védőmunkája. Szeptemberben a Real Sociedad otthonában ölthette magára először a fehér mezt.

 

Madridi pályafutása az egyik legfényesebb, melyet játékos képes elérni. Tagja volt annak a csapatnak, amely egymás után ötször nyerte el a BEK-serleget. Az első döntőn a Stade Reims ellen Marquitos lőtte a harmadik - egyenlítő - gólt. Így emlékezett arra a fináléra: "Visszahúztam a labdát, passzoltam Di Stéfanóhoz, ő vissza nekem. Majd Marsalhoz játszottam, aki kapura lőtt. Ezt a kapus védte, de ezután már egyik francia játékos sem tudta hárítani a gólt. Micsoda öröm volt!"

Miközben a támadósorban Di Stéfano, Puskás és Gento szálltak harcba, addig hátul Lesmes II, Atienza II, Santamaria és Marquitos, vagy ahogy elnevezés is született rájuk, "A Saru Védelme" biztosította az eleganciát és a választékosságot. 1960-ban végigjátszotta a Világkupa-döntő Montevideói, majd a Madridi mérkőzését is.

Miután lejárt a szerződése, a Hércules Alicantéhoz került, onnan a Murcia érintésével a Calvo Sotelóba. 1965-től alacsonyabb osztályban folytatta karrierjét. Pályafutása végén még a mexikói CD Tolucában futballozott. Akkoriban még ezeken a szinteken is olyan nagyságok rúgták a labdát, mint Félix Ruiz, Pachín, Casado, Vicente, Atienza vagy Mateos, hogy csak az egykori Real-sztárokat említsem. És mindezt ekkor már lényegében anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ami manapság szinte elképzelhetetlen!

1968-ban Madridban telepedett le. Annak ellenére, hogy szurkolt a Racingnak, soha nem tagadta meg madridista mivoltát. 78 éves korában, a Real Madrid 110. születésnapján, 2012. március 6-án hunyt el szülővárosában. Sokoldalú, bátor játékával méltán került be a Real Madrid halhatatlanjai közé. A spanyol válogatottban kevés alkalommal, csak barátságos mérkőzéseken lépett pályára.

Marquitos fia, Marcos Alonso Pena a Real Madrid nevelése, de sikereket az Atlético Madrid és az FC Barcelona színeiben ért el. Unokáját, Marcos Alonso Mendozát nemrég láthattuk a Királyi Gárdában is, ő 2010-ben a Bolton Wanderers-hez igazolt.

Marquitos számokban
Teljes név: Marcos Alonso Imaz
Születési idő/hely: 1933. április 16./Santander
Elhunyt: 2012. március 6./Santander
Posztja: védő

Klubjai ifjúsági játékosként:
 - Salesianos de Santander
 - Kostka
 - Rayo Cantábria
 - Racing Santander

Klubjai felnőttként:
 - Racing Santander (1951–1954)
 - Real Madrid (1954–1962)
 - Hércules (1962–1963)
 - Murcia (1963–1964)
 - Calvo Sotelo (1964–1966)
 - Toluca Santander (1970–1971)

A válogatottban:
 - spanyol B-válogatott (1955: 2 mérkőzés)
 - spanyol válogatott (1955–1960: 2 mérkőzés)

Eredményei
 - spanyol bajnok (1955, 1957, 1958, 1961, 1962)
 - Copa del Rey-győztes (1962)
 - BEK-győztes (1956, 1957, 1958, 1959, 1960)
 - Világkupa-győztes (1960)
 - Latin-kupa győztes (1955, 1957)

KÖZÖSSÉG


Videó

Real Madrid - Espanyol 1:0 (összefoglaló)
2018.09.22. szombat 23:06

Real Madrid - Espanyol 1:0
Spanyol bajnokság, 5. forduló
Gólok: Marco Asensio 41.

Legnépszerűbb hírek