Életrajzok: Michael Laudrup

Michael Laudrup (született: 1964. június 15.) dán labdarúgó és edző. Korának legtechnikásabb játékosai között tartjuk számon és óriási népszerűségnek örvend a szurkolók körében. Bár legnagyobb sikereit az FC Barcelona színeiben érte el (1992-es Európa Kupa-győzelem, sorozatban négy bajnoki cím), 1994-ben a Real Madridhoz igazolt és itt rögtön begyűjtötte ötödik La Liga-győzelmét, két éven keresztül volt a csapat meghatározó tagja. 1998 júniusáig szerepelt a dán válogatottban, 104 fellépésen 37 gólt számlál. Nála többször csak a legendás kapus, Peter Schmeichel lépett pályára (129 alkalommal). 1994 novemberétől 1998 júniusáig (visszavonulásáig) 28 mérkőzésen a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte. 2000-ben a dán nemzeti csapat másodedzője lett, első menedzseri munkáját pedig 2002-ben vállalta el, egykori klubját, a Bröndby IF-et 2005-ben bajnoki címig vezette. 2006 májusában távozott a klubtól.

Futballista család

Michael Laudrup családjában immár harmadik generáció óta a labdarúgás számít a fő foglalkozásnak. Édesapja, Finn Laudrup korábbi dán válogatott és Rapid Wien-játékos, nagyobbik fia Mads 2005 januárjától kezdve különböző dán korosztályos válogatottak csapatkapitánya, kisebbik fiát, Andreast pedig tavaly márciusban válogatták be az U16-os csapatba. 



Michaelnek van egy öccse is, Brian Laudrup, aki szintén nagy karriert futott be, többek között 1992-ben Európa-bajnokságot nyert. Ezen a tornán Michael nem szerepelhetett, mert nézeteltérései voltak Richard Moller Nielsen szövetségi kapitánnyal. 2004-ben a Laudrup-testvérek bekerültek abba a névsorba, amelyet Pelé állított össze a FIFA 100. születésnapjára. A lista a 125 legjobb ma élő labdarúgó nevét foglalja magába. 



Játékstílusa

Igazi játékmester, aki a passzainak hatékonyságával, elegáns stílusával tűnt ki a mezőnyből. Kivételes képességeinek köszönhetően a legjobb európai játékosok között említjük, játéka leginkább a háromszoros aranylabdás Michel Platiniéhez hasonlít. Önzetlenségéből adódóan azonban ő sokkal kevesebb gólt szerzett. Korábbi csapattársa, Raúl egy 2006 áprilisi interjúban a legjobb játékosnak nevezte azok közül, akikkel valaha egy csapatban játszott. A mindig szókimondó Romário, akivel a Barcelonában játszott együtt, a futballtörténelem ötödik legjobb labdarúgójának tartja (Pelé, Maradona, sajátmaga, és Zinedine Zidane mögött). Ezek után persze jogos a kérdés, hogy miért nem választották soha a világ legjobb játékosának... Laudrup egy igazi úriember volt a pályán, soha nem kapott piroslapot. Mindig arra törekedett, hogy kijátssza az ellenfelet, mintsem hogy felrúgja. 



Széles körben csodálták technikai tudását, eleganciáját, lapos passzait, cseleit, de látása a pályán mindenek felett áll. Jorge Valdano, Real Madrid-beli edzője mondta róla: "mindenütt szeme van". Védjegyévé vált, hogy egyik irányba nézett, másik irányba passzolt, számos ellenfelet megtréfálva ezzel. Különleges cselét, amivel távol tartotta magától a védőket, csak "Made In Laudrup"-nak nevezték. Csapattársai közül sokan mondták: csak futni kell, majd ő megtalálja a módját, hogy hogyan passzolja le a labdát. Az FC Barcelonában Sztojcskov oldalán játszott, rengeteg gólpasszal segítve, Madridban pedig Iván Zamoranót (aki Laudrupot "el genio"-nak, géniusznak nevezte) szolgálta szebbnél szebb labdákkal. Csapatában majdnen mindig az ő nevéhez fűződött a legtöbb assziszt. 



A kezdetek és a nemzetközi áttörés

A Koppenhágához tartozó Frederiksbergben született, első klubja a Vanlose IF kölyökcsapata lett, ahol édesapja edzősködött. Amikor Finn Laudrup 1973-ban a Bröndby IF-hez került, természetesen mindkét fiát magával vitte. 1976-ban már az első osztályú Kjobenhavns Boldklub (KB) csapatához igazolt, míg Brian még maradt a Bröndbynél. Tizenhárom éves korában próbajátékra hívta az Ajax, de végül nem szerződtették le. A KB-nél lett ifjúsági válogatott, különböző korosztályos nemzeti csapatokban 25 meccsen 14 gólig jutott. Mezszáma a 9-es, 10-es vagy a 11-es volt, ez mérkőzéstől függött. 1981-ben itt debütált az élvonalban, de a következő évben visszakerült a frissen feljutott Bröndbyhez, mivel a KB nem tudta kifizetni játékosait és visszasorolták az amatőr bajnokságba. 



A Bröndby színeiben két góllal kezdett a szintén friss feljutó B 1909 elleni 7-1-re megnyert mérkőzésen. Következésképpen meghívták a válogatottba is és tizennyolcadik születésnapján magára is ölthette a címeres mezt, minden idők második legfiatalabb dán válogatott játékosa lett (Harald Nielsen után). 1981-ben Allan Simonsen akkori Barça-játékos javaslatára már ajánlatot tettek érte a katalánok, de ekkor még Michael és édesapja nem fogadta el, nem tartották túl szerencsésnek, hogy egyből a mélyvízbe dobják a fiatal játékost. Végül úgy döntöttek, hogy tanulmányai befejeztével szerződhet külföldre. Az 1982-es évet 15 góllal zárta és az első osztály harmadik legeredményesebb góllövője lett. Teljesítményének elismeréseként ő lett az év játékosa Dániában. Fél szezon és kilenc szerzett gól a dán bajnokságban és érdeklődők hada. A Barça, az Ajax, a Borussia Mönchengladbach és a Real Madrid is szerette volna soraiban tudni, végül a Serie A címvédője, a Juventus FC csapott le rá. Dán átigazolási rekordot döntve, 1 millió dollárért került Laudrup Olaszországba. 



Az itáliai évek

Mivel a külföldiek száma két főre volt korlátozva, a lengyel középpályás, Zbigniew Boniek és Michel Platini szerepeltetése miatt Laudrup a frissen feljutott SS Laziohoz került kölcsönbe egy évre. Első meccsén rögtön két gólt szerzett, bár a csapat 4-2-re kikapott a Hellas Veronától. A római gárda épphogy elkerülte a kiesést, de mivel Boniekre és Platinire még mindig igényt tartottak Torinoban, maradt Rómában még egy évre. Annak ellenére, hogy a Lazio folyamatosan a kiesés ellen küzdött, bekerült Dánia 1984-es EB-keretébe, és játszott is mind a négy meccsen. Az 1984/85-ös szezon rosszul indult a Lazio számára, tökutolsóként ki is estek a Serie B-be, Laudrup is csak egy gólt szerzett az egész idényben. 



Visszatért a Juventusba Boniek helyére. Rögtön az első évben megnyerték a Serie A-t és a Világkupát is, Laudrupot pedig 1985-ben is az év játékosának választották Dániában. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon résztvevő dán válogatottnak, az Uruguay elleni 6-1-re nyert mérkőzésen szerzett szólógólja máig emlékezetes. A Morten Olsen, Andersen, Lerby, Elkjaer és Laudrup nevével fémjelzett csapatot egyébként a Butragueno-vezette Spanyolország búcsúztatta. 



A következő év már nem volt túl sikeres, a Juventust óriási sérüléshullám sújtotta, amely elérte Platinit és Laudrupot is. Miután Platini 1987-ben visszavonult, neki és a frissen igazolt wales-i Ian Rushnak kellett volna betölteni a francia szerepét, de nem szerzett annyi gólt, pedig mind a 30 bajnokin játszott. Az 1988-as EB sem sikerült jól számára, a válogatott csúnyán leszerepelt, bár a két góljukból az egyiket Laudrup szerezte. 



A Barcelona és a Real Madrid

1989-ben Spanyolországba az FC Barcelonához került, soha nem látott sikerek következtek a korábbi holland csapatkapitány, Johan Cruyff edző vezetésével. Maximum három külföldi lehetett a csapatban, a másik kettő Ronald Koeman és Hriszto Sztojcskov volt. Gyakorlatilag mindannyian a Dream Team néven elhíresült csapat oszlopos tagjai voltak. 1991-1994-ig sorozatban négyszer nyerték meg a bajnokságot, 1992-ben az Európa Kupát. Barcelonában töltött évei alatt Laudrupot kétszer is megválasztották a spanyol liga legjobb játékosának. Azonban 1994-ben a Barcelona igazolt egy negyedik külföldi labdarúgót is Romário személyében, ez azt jelentette, hogy valakinek ki kellett maradnia a csapatból, mivel egyszerre csak három külföldi lehetett a pályán. Azzal pedig, hogy Laudrup kimaradt az AC Milan elleni BL-döntőre jelölt keretből, gyakorlatilag véget is barcelonai pályafutása. 



Ugyanebben az évben összeveszett Johan Cruyffal és nagy vihart kavarva a Real Madridhoz szerződött, ahol újfent bajnokcsapat tagja lehetett, megtörve ezzel a katalánok egyeduralmát. Ő az egyetlen olyan játékos, aki sorozatban öt spanyol bajnoki címet szerzett két különböző csapat tagjaként. A kezdeti sikerek után azonban egy sikertelen szezon következett és a címvédő dán válogatott sem jutott tovább csoportjából az 1996-os angliai EB-n. Annak ellenére, hogy csak két idényen keresztül erősítette a királyi gárdát, 2002-ben a Marca internetes szavazásán a Real Madrid történetének tizenkettedik legjobb játékosának választották. Érdekesség, hogy amikor 1994-ben, a Barcelona 5-0-ra verte a Real Madridot, Laudrup szerepelt a katalán csapatban, majd egy évvel később, amikor Madridban nyert a Real, akkor szintén a győztes oldalon lépett pályára, immár Real-játékosként. 



Egy rövid kitérőt tett Japánba a Vijssel Kobe csapatához, majd visszaszerződött Európába az Ajaxhoz, ahol 1998-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Profi játékosként utoljára a franciaországi világbajnokságon láthattuk, ahol csapatát a legjobb nyolc közé vezette. A nyolcaddöntőben Nigéria ellen például egy hamisítatlan Laudrup-gólpasszal ajándékozta meg Ebbe Sandot, aki fejesével 3-0-ra alakította a mérkőzés állását. Mivel Sand néhány másodperccel azelőtt állt be, így az ő nevéhez fűződik a világbajnokságok történetének leggyorsabb gólja, amelyet cserejátékos szerzett. A mérkőzés egyébként 4-1-es dán győzelemmel ért véget. 



Visszavonulása óta szabadidejében olykor pályára lép a Lyngby Boldklub öregfiúk csapatában. 



Edzői karrierje

2000-ben kezdett edzősködni Morten Olsen mellett a dán válogatottnál. A csapat 4-2-3-1-es felállásban a két gyors szélsővel rövidpasszos játékot játszott, sok labdát birtokolva. A 2002-es VB-n csoportelsőként jutottak a legjobb tizenhat közé, ahol Anglia állította meg őket. A VB után a Bröndby vezetőedzője lett, segédje pedig John "Faxe" Jensen, akivel a válogatottban csapattársak voltak egykor. 



Közel ugyanazt a taktikát alkamazta, mint amit Olsennel a válogatottban. Az idősebb játékosok helyett lehetőséget adott számos fiatal tehetségnek is, de a védelem megerősítésére leigazolta például a rutinos válogatott játékost, Morten Wieghorstot. Első évében az Odense BK ellen rögtön megnyerték a dán kupát, a következő két évben pedig szintén bejutottak a döntőbe. 2005-ben ismét kupagyőzelem, ezúttal azonban már a bajnoki cím is sikerült. 



A 2005/2006-os szezon végén Jensennel együtt távozott a Bröndbytől, mert nem sikerült megegyezni az új szerződésével kapcsolatban. Számos klubbal szóbahozták, ezek közül talán a legérdekesebb a Real Madrid vezetőedzői posztja, valamint olyan hírek is napvilágot láttak, hogy esetleg Lars Lagerbäck helyét veszi át a svéd válogatottnál. Végül 2007. június 21-én aláírt a Getafe csapatához. Azonban csak egy szezont töltött itt, mivel 2008 májusában lemondott. 2008. szeptember 12-én hivatalosan is bejelntették, hogy fél évre szerződtette a Spartak Mozskva. Stanislav Cherchesov helyére érkezett.

A Spartak Moszkva után jött a következő állomás. 2010 júliusában két éves szerződést írt alá a Mallorca csapatával. Az első szezonban megmentte a csapatot a kieséstől, azonban a gyenge szereplés miatt sok kulcsjátékos távozott, és rendkívül rossz pénzügyi helyzetbe kerültek. A 2011/12-es szezon elején, 2011 szeptemberében lemondott vezetőedzői posztjáról.

Az élet nem állt, még ezen a nyáron a Swansea City kötött vele egy két évre szóló szerződést, ezzel ő lett az első dán menedzser a Premier League mezőnyében. Miután megérkezett a szigetországba nem tétlenkedett, leigazolta Michut, Chico Florest, Pablo Hernándezt, Jonathan de Guzmánt és Ki Sung-yuengot is. Első tétmeccsén egy magabiztos, 5-0-ás sikert tudtak aratni a QPR vendégeként. 2013-ban megszerezte első trófeáját is a Swansea vezetőedzőjeként, a Bradford City-t ütötték ki egy ötössel a League Cup döntőben. A klub történetében ez volt az első komolyabb trófea.

2014-ben innen is távozott, és meg sem állt Katarig, ahol 2014. június 30-án egyéves szerződést ír a Lekhwiya csapatához. A katari bajnokságban rekordott döntött csapatával, majd rögtön az első évben duplázott is. Klubjával bejutott a Ázsiai Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, de júnisban lejáró szerződését nem hosszabbította meg.

Következő állomása az Al Rayyan volt, amellyel 2016-ban kötelezte el magát két évre, Jorge Fossatit váltotta a kispadon. Első mérkőzése nem sikerült túl jól, mindössze egy 1-1-es döntetlenre futotta az Al Sailiya vendégeként.


Laudrup számokban

Teljes név: Michael Laudrup 

Születési idő/hely: 1964. június 15./Koppenhága 

Magasság: 183 cm 

Becenév: Michelino, Kongen - The King 



Ifjúsági csapatai: 

Vanlose IF 

Brondby IF (1973-1976) 

KB (1977-1980) 



Felnőtt csapatai: 

KB (1981) 

Brondby IF (1982-1983) 

Juventus FC (1983-1989) 

SS Lazio (1983-1985, kölcsönben) 

FC Barcelona (1989-1994) 

Real Madrid (1994-1996) 

Vijssel Kobe (1996-1997) 

Ajax Amsterdam (1997-1998) 

Dánia (1982-1998, 104 meccs/37 gól) 



 

 

Csapatai edzőként: 

Dánia (2000-2002, másodedző) 

Brondby IF (2002-2006) 

Getafe CF (2007-2008) 
Spartak Moszkva (2008-2010)
Mallorca (2010-2012)
Swansea City (2012-2014)
Lekhwiya (2014-2016)
Al Rayyan (2016-)




Eredményei játékosként

- Olasz bajnok (1986: Juventus) 

- Spanyol bajnok (1991, 1992, 1993, 1994: Barcelona; 1995: Real Madrid) 

- Holland bajnok (1998: Ajax) 

- Spanyol kupagyőztes (1990: Barcelona) 

- Spanyol Szuperkupa-győztes (1990, 1992: Barcelona) 

- Holland kupagyőztes (1998: Ajax) 

- Világkupa-győztes: (1985: Juventus) 

- BEK-győztes (1992: Barcelona) 

- Európai Szuperkupa-győztes (1992: Barcelona) 



- Az év játékosa Dániában (1982, 1985) 

- Spanyol bajnokság év játékosa (1992, 1993) 

- Fair Play-díjas (1994) 

- 1999-ben az elmúlt 25 év legjobb külföldi játékosának választották a spanyol bajnokságban 

- A valaha volt legjobb dán játékos (2006) 



Eredményei edzőként

- Dán szuperkupa (2002, 2005: Bröndby) 

- Dán kupa (2003, 2005: Bröndby) 

- Az év edzője Dániában (2003, 2005) 

- Dán bajnok (2005: Bröndby)

Utoljára frissítve: 2018. február 28.

KÖZÖSSÉG


Videó

Odriozola már hivatalosan is a Real Madrid játékosa
2018.07.19. csütörtök 00:40

Hivatalosan is bemutatták a Santiago Bernabéu stadionban a Real Madrid új igazolását, Álvaro Odriozolát. A 22 éves játékos a Real Socieadtól szerződött a csapathoz, hat évre.

Legnépszerűbb hírek