Életrajzok: Roberto Carlos

Három vb-n szerepelt, 1998-ban döntős, 2002-ben a győztes brazil csapat tagja. A Bajnokok Ligájában több, mint száz mérkőzésen szerepelt, valamennyit a Real Madrid mezében. Hatalmas erejű szabadrúgásairól, mindig vidám természetéről ismert, forradalmasította a balhátvéd posztját, a "támadó-védő" gyorsaságával gyakran indított támadást a védekező harmadból, veszélyes kontrákat teremtve ezzel. A futballtörténelem egyik legjobb védőjátékosa. 1997-ben a FIFA év játékosa szavazáson Ronaldo mögött a második helyen végzett. Máig a madridisták örök kedvence

Roberto Carlos da Silva 1973. április 1-jén született Garçában (Sao Paulo egyik legszegényebb környéke). A futballal már itt kapcsolatba került, édesapja Óscar Pereira Da Silva a város csapatában maga is focizott, itt tanulta az alapokat fia is. Az apa a Pelé-féle Santos FC játékán nőtt fel, nem meglepő, hogy fiát a technikás futballra sarkallta, bár eleinte kissé sajnálta, hogy Roby nem az atlétikát választotta, amelyben ő maga számos sikert ért el. A fiú büszke is volt apjára, hasonlóan nagy bajnok szeretett volna lenni, a futballvilág pedig nagyot nyert azzal, hogy a labdás játékot választotta.

A család a jobb kiugrási lehetőségek reményében Cordeiropolisba költözött, Carlos pedig tizenkét évesen a helyi textilgyárban is dolgozott, ahol apjával gyakorta együtt fociztak a gyár csapatában. Első klubja a Club Atlético Juventus volt - itt eleinte belső védőt játszott, - ahonnan egy év után a Flamenguinho együtteséhez került, ahol Joao Carlos Campos keze alatt lett belőle balhátvéd. Édesapja időközben elhagyta a családot.

Itt sem maradt sokáig, az Uniao Sao Joao de Ararashoz hívták, itt kötötte meg élete első félprofi szerződését is (tizenhat évesen). A klub játékosaként meghívták a korosztályos válogatottakba, 1991-ben olimpiai selejtezőtornát nyert a brazil válogatottal, a junior VB-ről pedig ezüstéremmel térhetett haza. Pechére a döntőben a házigazda portugál aranygenerációval találták magukat szembe, az ellenfélnél egy későbbi madridi csapattárs: Luis Figo...

1992. február 26-án Carlos Alberto Parreira meghívására bemutatkozott a brazil válogatottban is az Egyesült Államok ellen. Egy év múlva már az akkoriban fénykorát élő Palmeiras játékosa, ahol olyan csapattársakkal játszhatott együtt, mint az 1994-es világbajnok brazil válogatott alapemberei, Zinho és Mazinho, a '98-as VB-ezüstérmes Edmundo és César Sampaio, a szintén olimpiai bronzérmes Amaral, a Real Madridot is megjárt Freddy Rincón és Flavio Conceiçao, a korábban a rivális Sao Paolo FC-t erősítő Antonio Carlos "Zago" és végül, de nem utolsósorban a későbbi FC Barcelona-sztár, Rivaldo. A Palmeiras nagy korszaka a '90-es évek közepéig tartott. A legnagyobb szponzor, a Parmalat tejipari óriásvállalat csődöt jelentett (az alapító, Calisto Tanzi jelenleg is egy milánói börtönben csücsül), a játékosok sorra elhagyták a klubot. Így történt ez Roberto Carlos-szal is, aki addigra már kétszer egymás után volt a brazil Serie A legjobb balhátvédje, brazil bajnoki címekhez, paulista bajnoki címekhez segítette csapatát. 1995 nyarán Európába tette át székhelyét, egy másik Serie A-ba, az olaszba, a milánói Internazionale együtteséhez. Parreira a sikerek ellenére nem nevezte az 1994-es világbajnokságra, ami mai napig is fájó Roberto Carlos számára.

Olaszországba szerződése brazil átigazolási rekord, majdnem nyolcmillió dollárt fizetett érte az Inter, hogy aztán egy évvel később ugyanennyiért továbbadja a Real Madridnak... Milánóban jól játszott, bár nem érezte igazán jól magát a pályán, ugyanis Roy Hodgson edző egy sorral előrébb, a középpálya baloldalán szerepeltette. Ő viszont jobban szeret mélyséből indulni, ahol több terület van előtte, így gyorsaságát jobban kamatoztathatja, erősen lőtt lapos passzai pedig potenciális gólveszélyt jelentenek a tizenhatoson belül, ha csapattárshoz jutnak. Az Interhez is fűződik azért kellemes emléke: máig is tartó barátságot kötött Javier Zanettivel.

Madridban Fabio Capello irányítása alatt rögtön a bajnokcsapat alapembere. Az olasz tréner egy nyilatkozatában meg is említette, hogy együtt dolgozhatott a világ két legjobb balhátvédjével (Maldini és Roberto Carlos). A brazil válogatottból is kihagyhatatlan már ekkor. Bár az atlantai olimpián szerzett bronzérem azzal a kerettel csalódás volt (többek között ilyen játékosokkal, mint Ronaldo, Rivaldo, Roberto Carlos, Bebeto, Savio, Zé Maria, Aldair...), az 1997-es Copa Américán és a Konföderációs Kupán is lehengerlő teljesítménnyel lett első a Seleçao. 1997. június 3-án látványos gólt szerzett a Tournoi de France-on a franciák ellen. Úgy tűnt, a sorfal bal szélén álló Deschamps mellett elzúgó lövés elkerüli a kaput, azonban olyan kanyart vett a labda, hogy a kapuba vágódott. A döbbenten álló kapus, Barthez is csak tétlenül figyelte. A lövést később fizikusok is elemezték. 1998 februárjában a Tenerife elleni bajnokin az alapvonalról lőtt gólt a hazaiaknak...

Az 1998-as esztendőben 32 év után a Real Madrid újra Európa tetejére állhatott, a házigazda franciák ellen elbukott világbajnoki döntő (mint minden elbukott döntő a braziloknak) óriási csalódást jelentett Carlosnak. A körülmények azóta sem tisztázottak, de annyi biztos: a döntő előtti éjszakán ő talált rá a hátracsúszott nyelvvel eszméletlenül fekvő Ronaldora és sikerült még idejében megmenteni a Fenomént. A történtek viszont nyomot hagytak a brazil válogatott játékán, Ronaldo árnyéka volt önmagának (orvosi vélemények szerint nem is lett volna szabad játszania), valamint a jóbarát is csak a gólvonal elől figyelte a franciák első két gólját. A VB-n egyébként mind a hét mérkőzésen pályára lépett, de gólt nem szerzett. Év végén a Vasco da Gama elleni Világkupa-győzelemmel vigasztalódhatott még.

Az évtized vége nem sikerült jól a Real Madrid számára, bizonytalan telejesítményt nyújtott a csapat, csak Roberto Carlos hozta a formáját, ugyanúgy, mint 2004 tavaszán, amikor Figo mellett csak ő nyújtott értékelhető teljesítményt. Holott megjelent egy szélhámos, aki azt állította magáról, hogy ő Roberto Carlos édesapja és ez alaposan felkavarta a brazil magánéletét. 2000-ben már Vicente del Bosque irányításával a csapat újra begyűjtötte a BL-serleget, Roberto Carlosnak megingathatatlan helye volt a csapatban, bár ő kiállt Lorenzo Sanz mellett az elnökválasztáson, és ezt az új elnök, Perez nem igazán értékelte...

2001-ben már Figóval a fedélzeten bajnoki aranyat ünnepelhetett a Real Madrid, a kis brazil pedig pályafutása csúcsára érkezett. A következő évben a japán-koreai világbajnokságon ellentmondást nem tűrő magabiztossággal lett első Brazília, előtte még Roby Glasgow-ban a Bayer Leverkusen ellen megnyerte a Real Madriddal harmadik BL-döntőjét is. Emlékezetes, hogy mindkét gólban benne volt. Az elsőnél ő végezte el azt a hosszú bedobást, amely után Raúl egyből a kapu bal alsó sarkába helyzte a labdát. Zidane kapásgólja pedig Roberto Carlos gyertyaszerű beadása után született, az egyébként az egyik legszebb gól a BEK/BL történetében...

Egy 2002-es VB-selejtező után José Luis Chilavert leköpte Roberto Carlost, amiért a paraguay-i kapust három meccsre eltiltották, így kihagyta csapata első mérkőzését is a világbajnokságon. Roberto Carlos természetesen valamennyi találkozón játszott, a Kína elleni csoportmérkőzésen gólt is szerzett, 25 méterről értékesített egy szabadrúgást a 4-0-s győzelem alkalmával.

Augusztusban élete meccsét játszotta a Feyenoord elleni Európai Szuperkupa-döntőn. Ezen a szinten ritkán látható akció után szerzett góllal járult hozzá a 3-1-es győzelemhez. Decemberben ismét megnyerte a csapat a Világkupa-döntőt, valamint a Bajnokok Ligája legjobb védőjátékosának választották. Egész évben kiegyensúlyozott jó teljesítményt nyújtott, csapata húzóembere mind válogatott, mind klubszinten. Általános vélekedés, hogy az Aranylabda-szavazáson talán neki kellett volna nyernie, ezt még a győztes Ronaldo is elismerte nyilatkozatában...

2003-ban újra spanyol bajnok lett a Real Madrid, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntő jelentette a végállomást. Nyáron a Mallorca ellen még sikerült begyűjteni a Spanyol Szuperkupát, de ekkor még senki sem sejtette, hogy hosszú ideig ez lesz az egyetlen értékelhető trófea a csapat számára. A brazil játéka sem volt már a régi, de küzdenitudásával, erőnlétével még mindig ott volt a legjobbak között. A katasztrofálisra sikeredett 2004-es esztendőben már lehetett rajta érezni némi fásultságot, a pletykák szerint a nyáron kinevezett új trénerrel, Camachóval is összeveszett, olyannyira, hogy a legendás madridistának kellett mennie... A decemberben kinevezett Wanderley Luxemburgo edzősködése alatt feledtette őszi formáját (elképesztő hiba a barcelonai El Clásicón), mindazonáltal így sem sikerült év végén trófeákkal gazdagodnia. Az áprilisi Bernabéu-beli 4-2-es klasszikus (a születésnapján) még szépségtapasznak sem bizonyult elegendőnek. A sajtó hatása pedig rányomta bélyegét a csapat játékára.

2005. augusztus 2-án megkapta a spanyol állampolgárságot, ezzel Európai Uniós játékosnak számít. Összesen három EU-n kívüli játékost foglalkoztathat a klub, így egy hely felszabadult, elhárult az akadály Robinho szerződtetése elől. A 2005/2006-os idényben mégkiszámíthatatlanabb teljesítménnyel lett második a királyi gárda, a nyomást pedig egyre nehezebben viselte idegileg a brazil szupersztár. Felmerült a távozás gondolata, a Chelsea és a Fenerbahçe is szívesen vitte volna, a távozást a világbajnokságtól tette függővé. Ha sikerült volna megnyerni a németországi mundiált, a csúcson hagyhatta volna ott a Real Madridot, de hosszas tárgyalások után végül kitöltötte szerződését a királyiaknál. 125 mérkőzésen szerepelt a brazil nemzeti tizenegyben, 11 gólt szerzett. (Egyek források 132 mérkőzésről és 19 gólról írnak, de némelyik statisztikában 140 fölötti mérkőzésszámmal is lehet találkozni...) A 2006-os németországi VB-kiesést követően vonult vissza a válogatottságtól, Brazília 1-0 arányban kikapott a későbbi döntős Franciaországtól.

Legutolsó szezonjában már kevesebbet játszott, a Bayern München elleni BL-visszavágón óriásit hibázott a németek vezető gólja előtt. Roy Makaay találata a sorozat történetének leggyorsabb góljaként vált híressé, a Real Madrid pedig búcsúzott. 2007. március 9-én bejelentette, hogy a szezon végén távozni fog. A márciusi El Clásico után óriási hajrába kezdett a Madrid, pontegyenlőséggel megnyerte a 2006/2007-es pontvadászatot, így bár nem világbajnoki címmel, de jelentős trófeával hagyta ott Roberto Carlos az európai futballelitet. A 35. fordulóban például az ő gólja mentette győzelemre a Recreativo Huelva elleni idegenbeli mérkőzést. Június 19-én, két nappal a bajnoki cím megszerzése után írt alá a török bajnok Fenerbahçe csapatához 2+1 évre. A stadionban már több ezer török szurkoló várta... Rögtön első mérkőzésén megnyerte a Török Szuperkupát, az ellenfél a Besiktas volt. A Sivasspor elleni összecsapáson megszerezte első török élvonalbeli gólját, ez volt a brazil bekk harmadik fejesgólja karrierje során.

2009. október 7-én bejelentette, hogy szerződése lejártával távozik Törökországból. Felajánlotta, hogy szívesen visszatér a Real Madridba, ráadásul teljesen ingyen játszana. Bár azt is mondta, hogy hazája bajnokságába is szerepelne. Végül 15 évnyi távollét után visszatért hazájába, csatlakozott a Corinthiashoz, ahol korábbi madridi csapattársa, Ronaldo is szerepelt. A brazíliai kitérő egészen januárig tartott. Egy hónappal később a brazil Oroszországba igazolt, egészen pontosan az Anzi Makhachkala-hoz. A Dynamo Moszkva csapata ellen szerezte első gólját az orosz élvonalban. 2012 végén bejelentette visszavonulását.

Érdekességek
- 2005. június 24-én egy élő rádióinterjút adott Belo Horizontéban, amikor fegyveresek megtámadták azt az autót, amelyben az újságíró készítette vele a beszélgetést. Szerencsére sértetlenül megúszta az incidenst, az újságírótól azonban elvették a karóráját és a mobiltelefonját. Eredeti tervei szerint Brazíliában vonult volna vissza a labdarúgástól, ez az eset változtatta meg elképzeléseit
- Századik válogatottságát Budapesten ünnepelte
- 125 válogatott mérkőzésén mindössze 16-szor veszített a Brazil válogatott
- Legjobb barátai a futballisták között: Ronaldo, Javier Zanetti, David Beckham, Steve McManaman
- Utódjának a fiatal Marcelót tartja, aki szintén a Real Madrid játékosa
- A technikai sportok nagy rajongója, olykor a Forma1-es Ferrari csapat vendége, a Hungaroring-i futamon is gyakran feltűnik
- Fénykorában 10,6 másodperc alatt futotta a 100 métert, a 34 km/h-s átlagsebességet is képes volt elérni
- Súlypontemelkedése 96 cm, a labdát 35 méterre képes eldobni bedobásnál
- A labdát olykor 120 km/h-s sebességgel lövi el, de mértek már nála 144 km/h-t is egy Betis elleni bajnokin
- Lövőereje az egyenként 58,5 cm kerületű combjaiban rejlik, ez 21%-kal több a focistáknál mért átlagnál
- Szülei: Óscar és Vera Lucia, lánytestvérei: Cristiane, Giseli és Silvia
- Volt felesége: Alexandra
- Gyermekei: Roberta, Giovanna, Roberto Carlos Júnior, Carlos Eduardo, Rebecca, Lucca és egy magyar hölgytől is született gyermeke: Cristopher
- Szerződést kötött egy spanyol nyalókagyárral, amellyel kapott egymillió nyalókát is, az ajándékot egy gyermekkórháznak ajánlotta fel
- Kedvenc énekes: Alexandre Pires és Fabio Junior
- Kedvenc énekesnő: Ivete Sangalo
- Kedvenc együttes: Calypso
- Kedvenc ital: Pepsi
- Legjobb barátok: az édesapja, Ronaldo, Júlio Baptista, David Bechkam, Robinho és Wanderley Luxemburgo
- Kedvenc csapat: Santos
- Kedvenc stadion: Santiago Bernabéu
- Hobbi: videojátékok, internet
- Kedvenc állat: kutya
- Példakép a sportban: Maradona, Michael Schumacher
- Kedvenc színésznő: Angelina Jolie
- Kedvenc színész: Richard Gere
- Kedvenc film: Angyalok városa
- A Nike és Pepsi szponzorálja
- Edgar Davids-szal és Ryan Giggs-szel a Fifa 2003 nevű számítógépes játék "arca"

Roberto Carlos számokban
Teljes név: Roberto Carlos da Silva
Születési idő/hely: 1973. április 10./Garça, Sao Paulo (Brazília)
Magasság: 168 cm
Mezszám: 3 (a válogatottban: 6)

Klubjai:
Uniao Sao Joao de Araras (1986-1993)
Palmeiras (1993-1995)
Internazionale (1995-1996)
Real Madrid (1996-2007)
Fenerbahçe (2007-2009)
Corinthians (2010-2011)
Anzi Makhachkala (2011-2012)

Edzői karrier
Anzi Makhachkala (2012)
Sivasspor (2013-2014)
Akhisar Belediyespor (2015)
Delhi Dynamos (2015)

Elért sikerek:
- Bajnokok Ligája-győztes (1998, 2000, 2002)
- Spanyol bajnok (1997, 2001, 2003, 2007)
- Spanyol Szuperkupa-győztes (1997, 2001, 2003)
- Török Szuperkupa-győztes (2007)
- Európai Szuperkupa-győztes (2002)
- Világkupa-győztes (1998, 2002)
- Bernabéu-kupa győztese (1996, 1998, 1999, 2000, 2003, 2005, 2006)
- Trofeo Ciudad de Alicante (2000, 2001)
- Az AC Milan fennállásának 100. évfordulójára rendezett kupa (2000)
- Narancs kupa (2003)
- Sao Paulo állam bajnoka (1993, 1994)
- Brazil bajnok (1993, 1994)
- Rio-Sao Paulo Kupa győztese (1993)
- Stanley Rous Kupa (1995)
- Világbajnok (2002)
- VB-döntős (1998)
- Copa América-győztes (1997, 1999)
- Copa América-döntős (1995)
- Konföderációs Kupa-győztes (1997)
- Olimpiai bronzérmes (1996)
- Junior VB-ezüstérmes (1992)
- A Bajnokok Ligája legjobb védője (2002, 2003)
- Az olasz bajnokság legjobb balszélsője (1996)
- FIFA év játékosa második helyezett (1997)
- A France Football magazin ezüstlabdása (2002)
- A világbajnokság All Star-csapatának tagja (1998, 2002)
- A Primera División legjobb dél-amerikai játékosa (1998)
- A Placar magazin szerint a brazil bajnokság legjobb balhátvédje (1993, 1994)
- Pelé a 125 legjobb ma élő labdarúgó közé jelölte (FIFA 100) (2004)
- A brazil válogatottban 1992-től 2006-ig 125 mérkőzésen 11 gól

Utoljára frissítve: 2018. március 1.

KÖZÖSSÉG


Videó

Odriozola már hivatalosan is a Real Madrid játékosa
2018.07.19. csütörtök 00:40

Hivatalosan is bemutatták a Santiago Bernabéu stadionban a Real Madrid új igazolását, Álvaro Odriozolát. A 22 éves játékos a Real Socieadtól szerződött a csapathoz, hat évre.

Legnépszerűbb hírek