Manapság már kevés azon játékosok száma, akik ugyanazon elitklub összes korosztályos csapatát végigjárják, majd a felnőtt keretbe is bekerülnek. Mégkevesebben vannak azok, akik így válnak nevelőegyesületük legendáivá. Pedig az ilyen játékosok tudásuk mellett példát
mutathatnak klubhűségből, kitartásra ösztönözhetik a fiatal növendékeket, megmutatják, hogy ha valakibe elég tehetség szorul és emellé még kellő türelem és szorgalom is párosul, még a legnagyobb klubok legnagyobb bevásárlásai mellett is képesek megragadni akár egy állandó eredménykényszerben lévő csapatnál is. Esteban Granero most megkapta a lehetőséget, hogy Aranylabdások és EB-győztesek, sokszoros válogatottak között bizonyítson. Ott, ahol semmi mást nem lehet az eredmény és a szórakoztató játék együttes megléte fölé rendelni.
Mindössze nyolc éves volt, amikor a Real Madrid kötelékébe állt, tehetségével hamar kitűnt a többi játékos közül. Az U10-es korosztályban (Benjamin) egy szezon alatt 83 gólt szerzett és 1999-ben kapitánya volt annak a csapatnak, amely megnyerte az International Football-7 elnevezésű tornát a Palau Sant Jordi-ban, Barcelonában. A Real Madrid U12-es „B” (Infantil B) gárdája az ő góljával 1-0 arányban hosszabbításban legyőzte a Barçát. A sorozat legjobb játékosává választották.
2006-ban többek között Juan Manuel Mata és Alberto Bueno csapattársaként ifjúsági kupát (Copa de Campeones Juvenil de Fútbol) nyert. Ez a legrangosabb hazai versenysorozat a kategóriában, a Spanyol Labdarúgó Szövetség rendezi évente. Legtöbbször a Real Madrid vitte el ezt a trófeát (három alkalommal). A következő év során már a Real Madrid C-ben tudhatta magát, majd átvehette a Números 1 Don Balón elnevezésű díjat. A Don Balón az egyik legismertebb sportmagazin a világon, ezt a díjat pedig a negyedosztály (Tercera División) 7-es csoportjának legkülönlegesebb játékosaként kapta tőlük Granero. 
Egy alkalommal a Castilla színeiben (nem mintha a Castilla meze más színű lenne, mint a Real Madrid bármelyik korosztályos együttese) is lehetőséget kapott, az Albacete ellen csereként beállt és ki is osztott egy gólpasszt.
Ginés Meléndez behívta az U19-es Európa-bajnokságon szereplő válogatottba, amelyet végül a spanyolok meg is nyertek. Érdekességképpen: abból a keretből Diego Capel kétszeres UEFA-kupa győztes, Gerard Piqué kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, mostmár Esteban Granerón a sor, hogy letegye névjegyét a nemzetközi klubfutballban.
Nem meglepő tehát, hogy a következő szezont már a másodosztályban kezdte, elnyerte a játékosként legendás Míchel edző bizalmát és a közvetlen tartalékcsapatban megkérdőjelezhetetlen helyet vívott ki magának. A másodosztályból kihulló Castilla tehetségei nem fértek bele az új edző, Bernd Schuster elképzeléseibe. Rubén de La Red, Javi García és Adrián González is távozott, Granerónak viszont csak az átigazolási időszak utolsó napján dőlt el a sorsa: egy évre kölcsönbe a Getaféhez került. Ugyanoda, ahova De la Red, csak utóbbi egy másik transzfer keretein belül.
Mindketten meghatározói voltak csapatuknak, UEFA-kupa negyeddöntőig és a Copa del Rey döntőjéig is eljutottak, utóbbiban Granero szerezte a Getafe egyetlen találatát büntetőből. Év végén mindketten visszatértek nevelő klubjukhoz, azonban Granero (akit közben a Real Zaragoza, a Liverpool, a West Ham és a Bolton is kinézett magának) 2008. július 13-án aláírt a Getaféhez véglegesen úgy, hogy a Real Madrid 
visszavásárlási opciót kötött rá. A döntés őt igazolta, a folyamatos játéklehetőség mellett a La Ligában állandóan szem előtt lehetett. Terveiről mindent elmond a következő gondolata: „Egész életemben arról álmodtam, hogy a Bernabéuban játszhassak. Sokat tanultam a Getafe csapatánál, de szeretnék visszatérni a Real Madridhoz.”
Michael Laudrup volt az edzője, nem titkoltan rá akart hasonlítani: mindig részt venni a támadásokban, ugyanakkor agresszívan védekezni. A fiatal középpályás egy kisebb együttes kiemelkedő tagjakét bebizonyította, hogy érdemes számolni vele mostmár a Real Madrid nagy terveket szövögető első csapatában is, 4 millió euro fejében Florentino Pérez újraszerződtette Granerót. Bár az U21-es EB-n nagy meglepetésre nem jutott tovább csoportjából a vele felálló U21-es spanyol csapat, ez nem szegte kedvét Granerónak, aki az előszezon során gólokat lőtt és a Deportivo ellen bajnoki mérkőzésen is debütálhatott a Királyi Gárdában.
Sokoldalú középpályás, irányítóként és közvetlenül a csatársor mögött is képes játszani. Kitűnően passzol, technikás, veszélyes lövő. Ha betalál az ellenfél hálójába és tenyerével letakarja egyik szemét, nem kell megijedni. Ez a védjegyévé vált gólöröme, „El Pirata” – azaz a Kalóz, ahogy már ifjúsági kora óta hívják – jobblábas löketeiből remélhetőleg bőven látunk még szépségdíjas gólokat…
Érdekességek
– Az Universidad Camilo José Cela egyetemen pszichológiát tanul.
– A futball mellett gyerekeket edz az Escolapios de Pozuelo-ban.
– Érdeklődik a kínai kultúra iránt. Gitáron és zongorán is játszik.
– Példaképe a futballban: Raúl. Példaképe a futballon kívül: Michael Jordan.
Granero számokban
Teljes név: Esteban Félix Granero Molina
Születési idő/hely: 1987. július 2./Pozuelo Alarcón (Madrid)
Magasság: 179 cm
Posztja: középpályás
Mezszám: 24
Klubjai ifjúsági játékosként:
– Real Madrid (1995–2004)
Klubjai felnőttként:
– Real Madrid C (2004–2006)
– Real Madrid Castilla (2006–2008)
– Getafe (2007–2008, kölcsönben)
– Getafe (2008–2009)
– Real Madrid (2009- )
A válogatottban:
– spanyol U17: 5 mérkőzés (2004)
– spanyol U19: 9 mérkőzés, 1 gól (2006)
– spanyol U20: 5 mérkőzés (2007)
– spanyol U21: 10 mérkőzés, 2 gól (2007-2009)
Eredményei
– U19-es Európa-bajnok (2006)