Minden kétséget kizárva a spanyol labdarúgás két korszakát köti össze Gregorio Benito. A „yé-yé” nemzedék egyik utolsó láncszeme, vele lezárult a spanyol foci egy fejezete, egy másfajta stílus uralkodása vette kezdetét. Visszavonulása után úgy is emlegették, hogy van a Gregorio Benito előtti, és utáni korszak.
Foci vagy atlétika?
Gregorio Benito 1946. október 21-én született Puente del Arzobispo-ban (Toledo). A Salesianos de Atocha-ban kezdte a pályafutását. 16 éves koráig játszott itt, majd a Real Madrid korosztályos csapataihoz került. Óriási szerencséje, hogy Martín Landa keze alá került, ő indította el ragyogó karrierjét kezdve azzal, hogy beválogatták az ifjúsági válogatottba, ahol nagyszerűen össze tudott játszani a korabeli játékosokkal, Rexach-al, Rojo-val, Pujol-lal…, akik megannyi dicsőséges pillanatot adtak a spanyol futballnak. Ekkor döntötte el, hogy felhagy az atlétikával, amiben gyerekkorában annyira tehetséges és sikeres volt (az iskolai bajnokságokon országos bajnok volt gerelyhajításban).
Az ifjúsági csapatból az amatőr csapathoz került, ahol a szurkolók kezdték megismerni. Megnyerte első címét a Real Madrid-dal. 1967. július 2-án az Alicante-i döntőben például olyanokkal játszott együtt, mint Mendieta, Barallo, Inés, Sierra, Calleja, Asensi, García Ramos, Aparicio vagy Jiménez. Mindannyian jó barátai voltak, közülük viszont nem sokan kerültek fel a nagycsapathoz. Ez a siker reményekkel töltötte el, azonban dédelgetett álmáról, hogy a Bernabéu-ban játsszon, még egyelőre le kellett mondania.
Az első csapatba akkoriban (is) szinte lehetetlen volt bekerülni, így az 1966/67-es idényt a Rayo Vallecano-ban kezdte. Ott fejlődött ki a játékstílusa, személyisége, alkalmassá vált arra, hogy a Primera-ban játszhasson. Szinte tökéletes teljesítménnyel játszotta végig a szezont, a csapat pedig nem esett ki az első osztályból!
Akkoriban a Rayo védelmével, a Benito, Hernandez, Chufi hármassal hírnevet szerzett magának. Mellettük bontogatták szárnyaikat olyan fiatal játékosok, mint Iznata, González…, lassanként világossá vált, hogy ez a fiatal generáicó még adhat „valamit” a spanyol futballnak.
A sikeres szezon után Benito még egy évre aláírt a Vallecas-i csapattal, de mégis ott kellett hagynia őket, mert 1968-ban besorozták katonának, és Sidi Ifni-ben (Afrika) teljesített szolgálatot. Akkoriban nem állt a szerencse a mi fiúnk mellé.
Bemutatkozás
Különböző találgatások (és a katonai szolgálat letelte) után Miguel Munoz számított rá, és végül a nagycsapatban szánt neki helyet. 1969. augusztus 4-én kötötte meg a szerződést „élete klubjával”, és 1969. október 27-én mutatkozott be San Sebastiánban a Real Sociedad ellen. A Real Madrid győzött 2-1-re, ezzel a csapattal: Junquera; Espíldora, De Felipe, Benito; Pirri, Zoco; Fleitas, Amancio, Grosso, Velázquez és Gento. Felejthetetlen nap volt számára a debütálás napja. Benito végül 35 teljes meccset játszott a szezonban és bebizonyosodott, hogy Pedro de Felipe-vel is jól megértik egymást a pályán.
Remek eredményeket ért el a Madriddal, nyert tizenegy nagy címet: hat bajnokságot (71-72, 74-75, 75-76, 77-78, 78-79 és 79-80) és öt spanyol kupát (69-70, 73-74, 74-75, 79-80 és 81-82). Sikereit még tetézi több tekintélyes kupa megnyerése is, mint például a Teresa Herrera, a Ciudad de Vigo, a Ramón de Carranza és a Real Madrid 75. születésnapjára rendezett kupa.
Európai kupák nélkül
Az egyetlen, ami kimarad tekintélyes életrajzából, az a nemzetközi kupasiker, pedig két döntőben is szerepelt: az 1980/81-es kiírásban a BEK-ben, és 1971-ben a KEK-ben. Ez a két esemény keserű emlék, különösen a második, az 1971. május 19-ei athéni KEK-döntő a Chelsea ellen. Az első meccs gól nélküli döntetlennel ért véget, a második meccsen pedig az utolsó percben egyenlített Ignacio Zoco. Hosszabbítás után azonban a Real Madrid 2-1-re elbukta a döntőt a brit csapattal szemben.
Más történet a Liverpool elleni döntő a Parc de Princes-ből egy másik angol rivális, a Liverpool ellen. Boskov kihagyott néhány nagy öreget a csapatból. Benito közel volt a visszavonuláshoz, de végül csak a következő év végén hagyta abba a játékot. Az 1981-82-es idényben még bajnok lett a csapattal. Utolsó meccsét a városi rivális Atlético Madrid ellen játszotta. Vele együtt kezdők voltak azon a meccsen: Agustín, San José, Gallego, García Cortés, Stielike, Del Bosque, Camacho, Juanito, Santillana és Pineda.
Az utolsó fellépése egy generáció végét jelentette, melynek ő, azaz „Goyo” volt az utolsó képviselője.
A válogatottban
Teljesítményével bekerülhetett a válogatottba is, ahol barátjával, Pedro de Felipével szerepelhetett a védelem tengelyében. 1971. május 9-én debütált a válogatottban Nicosián a ciprusiak ellen. A mérkőzést a spanyolok nyerték 2-0-ra. Ezután állandó tagja lett Kubala keretének. Huszonkét alkalommal szerepelt a felnőtt válogatottban, kétszer a „B” válogatottban, 13-szor az amatőrválogatottban, amellyel Európa-bajnok lett.
Benito számokban
Név: Gregorio Benito Rubio
Születési hely: Puente del Arzobispo (Toledo)
Születési idő: 1946. október 21.
1964. augusztus 1-jén csatlakozott a klubhoz, 1969. augusztus 4-én debütált az első csapatban, 1982. június 30-án vonult vissza.
Eredményei:
6-szor spanyol bajnok
5-szörös spanyol kupagyőztes
spanyol amatőr bajnok 1965-66
Európa-bajnok az amatőr-válogatottal 1969-70
Egyéb trófeái:
1 Trofeo Carranza
3 Teresa Herrera
1 Ciudad de Palma
1 Colombino
3 Inmortal Gerona
1 Ciudad de Caracas
1 Ciudad de Vigo
1 Ciudad de La Línea
1 Milenario de Bruselas
1 a Real Madrid 75. születésnapjára rendezett kupa
22-szeres felnőtt válogatott, 2-szeres „B”-válogatott, 13-szoros amatőr-válogatott
A Real Madrid-ban:
317 bajnoki mérkőzés
45 spanyol kupamérkőzés
35 BEK mérkőzés
16 KEK mérkőzés
7 UEFA-kupa mérkőzés
99 barátságos és válogatott meccs
Szerzett gólok száma: 3