„Bam Bam” Zamorano (becenevét a Flintstones család egyik alakjáról kapta, de hívták még rettegett Ivánnak is) a valaha volt legjobb chilei csatárok egyike, fáradhatatlan küzdő, és kivételesen jó gólérzékkel megáldott játékos. Nagyszerű eredményeket hagyott maga után a Real Madrid-ban,
a Sevillában és az Interben is, minden kétséget kizáróan nagy mértékben köszönhető ez a személyiségének és a professzionalizmusának.
Életpályája
1967. január 18-án született Maipu-ban (Chile). Első iskolája a 447-es volt. Itt ismerkedett meg a labdával, itt lett először csapattag. Első klubja a Cultural Villa de México abban a kerületben, amelyikben lakott. Később a Liceo Francés-ban tanult, amely nagyon nehéz volt neki, miután 13 éves korában elvesztette az édesapját. De a Liceo Francés megtanította neki, hogy hogyan legyen közösségi ember, és hogy hogyan legyen erős az életben.
Bár az első komolyabbnak nevezhető egyesülete a Cobresal volt, a fiatal góllövő már akkor is nagyon sokat gondolkodott azon, hogy egyszer Európában szeretne játszani (mivel tudta, hogy ott a fizetések magasabbak). Konkrétan a Bologna-nak volt rá előszerződése, de Svájcba küldték, hogy nyerjenek rajta „pár dollárt”. És „Bam Bam” ment, és megmutatta a benne rejlő lehetőségeket. Nem járt rosszul. A mutatott játéka a Saint Gallen-ben megnyitotta előtte a spanyol bajnokság kapuit, ő meg gondolta: mért ne fogja fel a spanyolországi szerződést egy új kihívásnak?
A kis Zamorano igazolta, hogy megérte szerződtetni, meghálálta a Sevilla-i lehetőséget (1990-ben érkezett Sevillába és két szezont töltött el ott). Álma a nagy kiugrás volt: középcsatárként szerepelni a Real Madridban. 1992-ben igazolt a Madridba és rögtön első évében megnyerte a Copa del Rey-t. Második szezonjában elvitték a spanyol szuperkupát, de az utolsó fordulóban elvesztették Tenerifén a bajnoki címet. Az 1994/95-ös évadban jött Valdano és közölte Zamorano-val, hogy ő a negyedik külföldi, ezért nem számít rá. Később le kellett nyelni Valdano-nak ezeket a szavakat… Ugyanis a a sikerek elsősorban a chileinek voltak köszönhetők. A legtöbb gólt ő lőtte a ligában, és az a gól is az ő nevéhez fűződik, amellyel a Deportivo La Coruna ellen eldőlt, hogy a madridiak lesznek a bajnokok.
Chilével három Copa América-n szerepelt (1987, 1991, 1999). Játszott az 1998-as franciaországi világbajnokságon és a 2000-es Sidney-i olimpián, amelyen bronzérmet nyert.
1996-ban eligazolt a Real Madrid-tól, az Inter-be ment. Első ottani évében bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, amely drámai csatát hozott. Az első mérkőzésen a Schalke 04 nyert 1-0-ra. A milánói visszavágón a második félidő 44. percéig 0-0-ra állt a meccs, de akkor jött Zamorano és az Ince-től kapott pazar labdát a hálóba helyezte. Ezzel lett egyenlő. Sajnálatos módon azonban a hosszabbítás után 11-esek következtek, amelyben Zamorano büntetőjét (ő lőtte az elsőt) a német kapus kivédte. Maradt a mérhetetlen szomorúság számára, hogy saját csapata
stadionjában bukta el az UEFA-kupát. Később, az 1998/1999-es kiírásban feledtette ezt a tüskét, a Lazio ellen gólt szerzett a döntőben, és végre sikerült neki az UEFA-kupát megnyerni az Inter-rel.
2000-ben, négy interes szezon után Moratti elengedte őt az América de México-nak. Mexikóban 2002 nyarán bajnok is lett. Amikor már mindenki úgy gondolta, hogy végleg szögre akasztja a futballcipőt, a Colo Colo még leszerződtette, így tizenöt év légióskodás után saját hazájában fejezte be a profi futballt 36 évesen.
2004-ben Pelé beválasztotta Zamorano-t a FIFA 100 listájába (a legjobb ma élő játékosok). Zamorano jelenleg az UNICEF chilei jótékonysági nagykövete. Felesége az argentín modell María Alberó.
Statisztikái
A Cobresal-ban 48 fellépésen 62 gólt szerzett! A Saint Gallen színeiben 56 meccs, 34 gól. Sevillában 59 meccsen 21 gól, Madrid-ban 137 találkozón 79-et jegyez. Az Inter-nél 162 összecsapáson 54-szer talált be. Mexikóban 48 meccsen 27-szer volt eredményes. 69 válogatott találkozón 34 gól.
Érdekességek
1992-ben Zamorano a Sevillában játszott. A fizikai teszteken ő volt a legjobb sevillai, ami az ugrást illeti. Két lábról ugorva 61 centiméteres súlypontemelkedést tudott produkálni! Különleges alkatát mi sem bizonyítja jobban, hogy 178 cm magas volt, de a végtagjait oldalra kinyújtva 172 cm-t mértek. A harmadik teszt volt az, amely a legjobban demonstrálja képességeit: volt egy olyan próba, amelyen nyújtott térdnél előrehajolva mérték a fej földtől való távolságát. Ezen Zamorano 14 cm-t ért el, csak Cortijo és Unzué tudta megközelíteni (16, illetve 19 cm). Atlétának sem lett volna utolsó: s 3000 méteres akadályfutás, a 12 perces folyamatos futás is az erőssége volt, 60 méteren pedig 7,46-ot tudott.
Csapatai
Cobresal, 1986-1988
Saint Gallen, 1988-1990
Sevilla, 1990-1992
Real Madrid, 1992-1996
Inter, 1996-2000
América de México, 2000-2002
Colo Colo, 2002-2003
Eredményei
Chilei kupagyőztes a Cobresal-lal, 1987.
Spanyol bajnok a Real Madrid-dal, 1994/95-ös szezon.
Spanyol gólkirály a Real Madrid-dal, (28 gól) 1994/95.
Spanyol szuperkupa-győztes a Real Madrid-dal 1993/94-es kiírás.
Copa del Rey-győztes a Real Madrid-dal az 1992/93-as sorozatban.
Copa América bronzérmes Chilével, 1991.
UEFA-kupa győztes az Inter-rel, 1998/99-es sorozat.
Olimpiai bronzérmes a Sidney-i nyári olimpián, 2000.
Torneo de Verano-győztes az América-val, 2002.