Idén is folytatódik az egykori és mostani Real Madrid-játékosok pályafutását bemutató sorozatunk. Mielőtt az olvasói kérésekre rátérnék, egy-két rövidebb írás fog megjelenni, aztán a régóta beígért Fernando Hierro és Ronaldo. Elsőként tehát az ötvenes évekbe megyünk vissza és
gyorsan áttekintjük Joseítót, aki nyolc éven át szolgálta a klubot.
Pályafutása
Zamorában született, 1926-ban, egy hideg decemberi reggelen. Egy helyi amatőrcsapat, a Los Luises volt az első együttese. A légipárbajokat nagyszerűen uralta, gyorsasága kiemelkedett, egy év múlva már egy nagyobb klub, az Atlético Zamora szerződtette. Ott sem időzött sokáig, következő állomása a Valladolid volt, ekkor már kezdték megismerni a nevét szélesebb körben is. Salamanca, majd a Racing Santander következett. A kantábriai csapattal feljutott az első osztályba. A náluk töltött két év alatt figyelt fel rá a Real Madrid vezetősége és az 1951/52-es idényt már a fővárosban kezdte.
A Las Palmas ellen mutatkozott be, ám csak az ötödik fordulóban szerezte első gólját (az Atlético Madrid ellen). Ennek ellenére nem volt kétséges, hogy ragyogó képességű játékos került a Blancókhoz. Az igazán komoly sikerekre azonban várnia kellett. A Real Madrid 1954-ben – huszonegy év után – újra bajnok lett, és ennek a csapatnak meghatározó játékosa volt Molowny, Olsen, Di Stéfano és a
fiatal Paco Gento mellett Joseíto is. Formálódott egy új, nagy Real Madrid, amely címeket is képes nyerni.
Nem hiába, 1955-ben az UEFA útjára indította a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, amelyet mint köztudott, a Real Madrid nyert meg elsőként. Joseíto az AC Milan elleni elődöntők során Madridban és Milánóban is gólt szerzett. Középpályás létére hatékonyan termelte a gólokat, több mint hetvenszer zörgette meg az ellenfelek hálóját hivatalos tétmeccsen. Nyolc szezont töltött a Királyi Gárdánál, négy bajnoki címet, ugyanennyi BEK-et, valamint egy Latin-kupát hozott neki ez az időszak. A Real Madridból a Levantéhoz került, majd a Rayo Vallecano csapatánál fejezte be az aktív játékot.
A spanyol válogatottba egyszer került be (1952. december 28., Spanyolország – NSZK 2-2).
Játékos-pályafutása befejeztével – mint sokan mások – ő sem szakadt el a labdarúgástól. Az edzőképző után többek között a Valencia, a Celta, a Granada, a Córdoba, az Alavés és a Tenerife csapatait irányította. Játékosaitól mindig megkövetelte a komolyságot és a fegyelmet.
2001-ben infarktust kapott, de ekkor még erősebbnek bizonyult. Nyolcvan éves korában, 2007. július 12-én hunyt el Granadában.
Joseíto számokban
Teljes név: José Iglesias Fernández
Születési idő/hely: 1926. december 23./Zamora
Elhunyt: 2007. július 12./Granada
Posztja: középpályás
Klubjai játékosként:
– Atlético Zamora (1943-1944)
– Valladolid (1944-1947)
– Salamanca (1947-1949)
– Racing Santander (1949-1951)
– Real Madrid (1951-1959)
– Levante (1959-1960)
– Rayo Vallecano (1960-1961)
Klubjai edzőként:
– Celta Vigo (1963-1965)
– Tenerife (1965-1966)
– Valencia (1968-1969)
– Granada (1970-1975)
– Real Murcia (1976)
– Deportivo Alavés (1976-1978)
– Tenerife (1981-1982)
Eredményei
– négyszeres spanyol bajnok (1954, 1955, 1957, 1958: Real Madrid)
– négyszeres BEK-győztes (1956, 1957, 1958, 1959: Real Madrid)
– Latin-kupa-győztes (1957)
– 1-szeres spanyol válogatott