Ha meg kellene nevezni azt az embert, aki jelenleg legjobban ismeri a spanyol játékosokat, akkor alighanem Juan Santistebanra esne a választás. A ragyogó karriert befutó egykori középpályástöbb, mint tíz rangos trófeát nyert a különböző korosztályos spanyol csapatokkal.
Bár ő maga játékosként csak hétszeres felnőtt válogatott, a Real Madriddal klubszinten sokszoros bajnok és BEK-győztes, az ötvenes évek nagy Real Madridjának oszlopos tagja.
Az Otthon fia
Juan Santisteban nagyon szigorú életet élt, mielőtt a Real Madridhoz került volna. Egészen fiatalon árvaházba került, csak tizenhat éves korában érkezett a Real Madridhoz, de rendkívül gyorsan elnyerte a csapattársak, a vezetők és a szurkolók bizalmát. Nagylelkű és szorgalmas, játékosként és edzőként összesen 34 évig szolgálta a királyi gárdát. Játékospályafutása alatt többek között öt bajnokságot és négy BEK-et nyert a csapattal, edzőként az utánpótláscsapatoknál tette le névjegyét.
1936. december 8-án született Sevillában. Gyerekként néhány kisebb helyi csapatban szerepelt, első komolyabb klubja a Real Betis volt. A polgárháború után nehéz időszak köszöntött Spanyolországra. Santisteban néhány évig Madridba, a Colegio de Huérfanos de la Guerra Civil nevű iskolába járt, a nyarakat azonban többnyire Sevillában töltötte. Egyik ilyen Sevillai tartózkodása alatt fedezték fel a Betis megfigyelői, így került a csapathoz. Hamarosan az andalúz ifjúsági válogatottba is bekerült, a mérkőzéseket azonban nagyrészt iskolaidőben kellett játszani, így kis híján véget ért egy ígéretes pályafutás. Jobb híján csak az iskolai csapatban űzhette a játékot, igaz, ott sok tehetséges csapattársa volt.
1952-ben azonban hirtelen megváltoztak a dolgok. A Real Madrid kihívta egy mérkőzésre Santisteban iskolai csapatát. Mindenki lázasan készült, ő pedig tudta, hogy most végre megmutathatja tudását, kitörhet a bizonytalanságból. A találkozó számára kivételesre sikeredett, a Real Madrid ifjúsági csapatának edzője, Moleiro pedig úgy döntött, hogy szerződteti, 
így tizenhat kemény év után Santisteban otthagyta az iskolát és a Real Madridhoz szerződött.
Madridban új családra lel
Első pillanattól kezdve úgy érezte, a Klub teljesen megváltoztatta életét. A kollégiumban spártai körülményekhez szokott, most viszont már nem kellett sem éheznie, sem nélkülöznie, „új családja” biztonságot nyújtott neki. Nem beszélve arról, hogy élvezte a klub akkori három legfontosabb vezetője, Santiago Bernabéu, Raimundo Saporta és Antonio Calderón teljes bizalmát.
Mint „bekerült”, mindig megfogadta az ő tanácsaikat, új szemléletmódot tanult tőlük, mentalitása már korán a profikéhoz volt mérhető. A „kölyök” – ahogy becézték – edzéseken és a mérkőzéseken is mindig a maximumra törekedett. Ennélfogva hamar kedvenccé vált, fel is került az első csapathoz. A korabeli újságok így jellemzik: „kitűnő eleganciával bánik a labdával, nagyszerű jövő áll előtte. Annak ellenére, hogy fizikálisan még fejlődnie kell, az akaratereje kiváló.” Nos igen, a „kölyök” ezen tulajdonságai is a gyerekkorára vezethetők vissza.
Pamplonában mutatkozott be a felnőtt csapatban az Osasuna ellen, a meccs előtti mérések szerint például 174 cm magas és csak 53 kiló volt. Termete sem akadályozhatta meg azonban, hogy az ’50-es 
évek sikercsapatánakmeghatározó játékosává váljon. Villalonga edzősködése idején például tudta helyettesíteni a legendás Miguel Munozt, remek párost alkottak Zárragával, a kapitánnyal, aki a legtöbbet segített neki abban, hogy beilleszkedjen a nagyok közé, valamint a többi fiatal játékosra is apjukként figyelt.
Kettejükről van is egyébként egy anekdota. 1957. február 10-én a Real Madrid a Jaén vendége volt a bajnokságban. Az andalúz csapatnál volt egy játékos, aki gyakran bosszantotta az ellenfeleket, Santisteban feladata lett volna, hogy őt őrizze. A mérkőzés előtt a következőt mondta neki Zárraga: „vigyázz vele nagyon, ha megpróbál felidegesíteni, akkor szólsz nekem és helyet cserélünk.” Így is történt. A mérkőzés elején Santisteban rögtön futott oda Zárragához, aki ennyit válaszolt: „ne aggódj, bízd csak rám”. Pozíciót cseréltek, onnantól kezdve a Santisteban által fogott Jaén-játékos meccs végéig nem ért labdába.
A szezon során Santisteban 19 bajnokin játszott, a Real Madrid megnyerte a bajnokságot, a Latin Kupát és a BEK-et is. Egy évvel később a királyi gárda ismételt hazai porondon és a BEK-ben is, Santisteban a két BEK-döntő közül az 1958-as brüsszeli mérkőzésen szerepelt az AC Milan elleni 3-2 alkalmával.
1959-ben Luis Carniglia sem hagyta ki a csapatból, amikor Stuttgartban a Stade Reims ellen 2-0-ra győzött a Madrid és begyűjtötte negyedik Európa Kupa elsőségét. Azonban balszerencséjére lemaradt arról a döntőről, amelyen Glasgowban 7-3-ra sikerült lelépni az Eintracht Frankfurtot. Izomsérülése miatt hosszabb ideig nem játszhatott, a kórházban 
hallgatta rádión a mérkőzés közvetítését.
Külföldi kitérő
Műtéte után Olaszországba szerződött a Veneziához, ahol teljesen felépült sérüléséből. Szeretett volna együtt játszani Luis Suárezzel, aki akkoriban az Inter játékosa volt, a következő évet Luis Del Sol (Juventus) vagy Joaquín Peiro (Torino) csapattársaként képzelte el. Érdeklődött utána az AS Roma, a Real Madrid azonban visszaszerződtette, ahol két bajnokságot nyert és az 1964/65-ös szezonban igazolt el.
Egy idény erejéig a Betist erősítette, majd egy akkoriban szokatlan helyszínt választott visszavonulásként: Amerikába igazolt a Baltimore Bays csapatához. A vállalkozás nem volt veszélytelen, mert sokáig csak szóban voltak hajlandóak megállapodni vele. Megvolt a lehetőség arra is, hogy visszatérjen a Real Madridhoz, de az üzlet végül létrejött, így első spanyol játékosként a tengerentúlon próbált szerencsét.
Edzőként
Edzői pályafutása is természetesen a Real Madridnál kezdődött. Irányította a Juvenil csapatot, az amatőröket és a Castilla FC-t. Utóbbival kétszer is feljutott. Segítője volt a felnőtt csapatnál Miljanics-nak, Boskovnak és Di Stéfanónak is. Jelenleg a spanyol korosztályos válogatottaknál dolgozik. Dicsőséglistája imponáló, gyakorlatilag az összes korosztályos válogatottal sikert ért el, alig akad olyan játékos a nemzeti tizenegyben, aki valaha ne játszott volna a csapataiban. Legutóbb az U17-es VB döntőjéig vezette tanítványait, többen közülük már most is ismert, vagy nagy klubok által figyelt játékosok, mint például Bojan, Daniel Aquino, Fran Merida, Sergio Tejera, Isma Lopez, Ignacio Camacho, Iago vagy a kapus David de Gea.
Santisteban számokban
Teljes név: Juan Santisteban Troyano
Születési idő/hely: 1936. december 8./Sevilla
Csapatai ifjúsági játékosként:
– Real Betis Balompié (1952)
– Real Madrid (1952-1955)
Csapatai felnőttként:
– Real Madrid (1955-1960)
– AC Venezia (1960-1962)
– Real Madrid CF (1962-1965)
– Real Betis Balompié (1965-1966)
– Baltimore Bays (1966-1968)
Csapatai edzőként:
– Real Madrid különböző ifjúsági csapatai (1986-1988)
– Castilla FC (1988-1996)
– Spanyol korosztályos válogatottak (1988- )
Eredményei
Játékosként:
– 5-szörös bajnok
– 4-szeres BEK-győztes
– 7-szeres felnőtt válogatott
Edzőként:
– U16-os Európa-bajnok (1991, 1997, 1999, 2001)
– U17-es Európa-bajnok (2007)
– U19-es Európa-bajnok (2007)
– Meridian Cup-győztes (1999, 2001, 2003, 2005, 2007 (U18))
– U16 EB-ezüstérmes (1992, 1995)
– U17 EB-ezüstérmes (2003, 2004)
– U18 EB-ezüstérmes (1996)
– U17 világbajnoki döntős (1991, 2003, 2007)
– U17 EB-bronzérmes (2006)
– U18 EB-bronzérmes (2001)
– U17 világbajnoki bronzérmes (1997)