Predrag „Pedja” Mijatovič 1969. január 19-én született Titogradban (mostani nevén: Podgoricában). A korábbi montenegrói labdarúgó jelenleg a Real Madrid sportigazgatója. Hazája egyik legjobb támadója a ’90-es években. Hat különböző klubban játszott:
a Budućnost, az FK Partizan, a Valencia, a Real Madrid, a Fiorentina, és a Levanteszíneiben. 73 válogatott fellépésen, 28 gólt szerzett (jugoszláv színekben). Játszott az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon. Számunkra különösen emlékezetes, hogy a Real Madrid az ő góljával nyerte el újra az Európa Kupát 32 év után. Számos emlékezetes mérkőzést játszott mind válogatott, mind klubszinten. Az 1995/96-os idényben 28 gólt szerzett bajnoki mérkőzéseken a Valencia színeiben, ez nyitotta meg számára a Real Madrid kapuit.
A kezdetek – FK Partizan
Az 1987-es ifjúsági VB-győztes jugoszláv válogatottból később többen is nagy karriert futottak be, Mijatovič útja a montenegrói Buducnost Titograd csapatából indult, itt mutatkozott be az élvonalban. 1989 nyarán az akkor 20 éves tehetség közél állt ahhoz, hogy a Hajduk Splitbe szerződjön, de Mirko Marjanovič, a Partizan akkori elnöke meggyőzte, hogy inkább a belgrádi klubot válassza. Mijatovic első szezonja itt inkább az új környezetbe való beilleszkedésről szólt, tizenöt mérkőzésen csak egy gólig jutott. Az 1990/91-es idényben azonban már meghatározó tagja volt csapatának, 33 alkalommal kapott lehetőséget a bajnokságban és tizennégyszer talált be.
Azonban a klub ezidőtájt semmilyen jelentős trófeát nem tudott begyűjteni, míg a másik belgrádi csapat, a Crvena Zvezda menetelt mind hazai, mind nemzetközi szinten. Így a Partizan nem tudott kilépni a városi rivális árnyékából. Ugyanakkor Mijatovič a csapat vezéregyénisége lett. 1992-ben az Ivica Osim edző vezette Partizan megnyerte a jugoszláv kupát, a döntőben a BEK-győztes Crvena Zvezdát legyőzve. Az esztendő megkoronázásaként hazájában Pedja lett az év játékosa.
Az 1992/93-as szezonban a nagy Jugoszlávia felbomlása után csak szerb és montenegrói csapatok vettek részt a bajnokságban. Az első ilyen pontvadászatot a Partizan nyerte a ‘Zvezda előtt. Pedja ismét remek idényt tudhatott maga mögött. Egyébként attól kezdve, hogy megszilárdította helyét 
a Partizan csapatában, megjelentek az érdeklődők számos európai nagycsapattól, többek között a Real Madrid, az Atlético Madrid és a Juventus is szóba került vele kapcsolatban. Ezek a klubok azonban nem tanúsítottak akkora érdeklődést, így 1993 nyarán végül a Valencia CF-nél kötött ki. A Real Madrid akkori elnöke, Ramón Mendoza később azzal érvelt, hogy nem akarta, hogy megismétlődjön ugyanaz, mint Robert Prosinečki esetében, a klubvezetés óvatosságból nem igazolt több fiatal jugoszláv tehetséget.
Spanyolországban – Valencia, Real Madrid
1993. szeptember 5-én mutatkozott be a spanyol élvonalban a Real Oviedo ellen és hamar alapemberévé vált Guus Hiddink csapatának. Harmincöt bajnokin játszott és tizenhat gólt szerzett bemutatkozó évében. Az 1995/96-os bajnokságban 40 meccsen 28 góllal járult hozzá, hogy a Valencia második helyen végezzen a Primera Divisiónban, így ő lett az év legjobb külföldi játékosa Spanyolországban. Ráadásul inkább támadó középpályásként szerepelt ekkor. Nem meglepő tehát, hogy az új elnök, Lorenzo Sanz elsőszámú célpontja lett, aki úgy gondolta, pótolja azt, amit a klub három évvel korábban elmulasztott.
Mijatovic tehát az 1996-os nyári átigazolási időszakban érkezett a Real Madridhoz. Ugyanekkor szerződtette a klub Davor Šukert a Sevillától. Hatékony párost alkottak, Fabio Capellonál mindketten pályára léptek az összes bajnokin. Šuker 24, Mijatovič 14 gólig jutott a bajnokságban, a csapat pedig első helyen végzett. Év végén Ronaldo mögött második lett az Aranylabda-szavazáson.
A következő évben a Real Madrid eléggé ingadozó teljesítményt nyújtott, Mijatovic pedig nem tudott teljes szezont produkálni. Sérülései ellenére is szerzett azonban tíz gólt (24 mérkőzésen), jól megértették egymást a Zaragozától érkező Morientessel. A bajnokságot nem sikerült megnyerni, a Sonny Andersonnal, Luis Figoval, Luis Enriquével
felálló FC Barcelona lett a befutó. Nem maradt azonban a királyi gárda sikerek nélkül, hiszen harminckét év után ismét sikerült elhódítani az Európa Kupát. 1998 májusában az Amsterdam ArenA-ban a Juventus elleni döntő egyetlen gólját Predrag Mijatovic rúgta, akinek ez volt az egyetlen gólja abban a sorozatban, de az a legjobbkor esett.
Az 1998-as franciaországi világbajnokságon csalódást keltő volt a játéka, így augusztusban nagy reményekkel érkezett vissza a klubhoz. A BL-győzelem ellenére nem hosszabbították meg Jupp Heynckes edző szerződését, három hétig José Antonio Camacho ült a kispadon, őt pedig Guus Hiddink követte – ők szélsőként számoltak vele -, míg támadó poszton a Raúl-Morientes páros élvezett elsőbbséget. Mijatovič nem játszott kiemelkedően, és bár Hiddinket év közben menesztették, az új edzővel John Toshackkal hamar megromlott a viszonya. A Dinamo Kijev elleni Bajnokok Ligája negyeddöntőn gólt szerzett Madridban, a visszavágón azonban a wales-i mester nem játszatta, a csapat pedig 2-0-s vereséget szenvedett és búcsúzott a további küzdelmektől. A bajnokságot ismét nem sikerült megnyerni, a vezetőség pedig ki is szemelt egy új csatárt az arsenalos Nicolas Anelka személyében. Ezzel együtt pedig úgy vélték, a 30 éves Pedja már túl van pályafutása csúcsán, így eladták a Fiorentinának. Utolsó mérkőzésén a Bernabéu közönsége hatalmas ovációval vett tőle búcsút.
Fiorentina
A Fiorentinában Giovanni Trapattoni kezei alatt, Gabriel Omar Batistuta és Enrico Chiesa voltak a csatártársai. Szerencsére Trapattoni is támadó felfogásban játszatta csapatát, így mindhármuknak jutott hely a csapatban, Mijatovič játszott visszavontabban, de hamar elsajátította az új játékrendszert.
A válogatottban
A jugoszlávok négy éves kizárása éppen akkor járt le, amikor Mijatovič a Real Madridba szerződött. Természetesen alapembere lett a válogatottnak, ahol csak a támadással kellett foglalkoznia. 1997-ben világbajnoki pótselejtezőn két meccsen hét gólt lőtt Magyarországnak. Az Üllői úton hármat, míg a Marakanában négyet, 12-1-es összesítéssel
biztosították be maguknak a VB-részvételt. Nagy lelkesedéssel várták tehát a szerbek a világbajnokságot, sokan úgy gondolták, hogy Jugoszlávia lesz a „sötét ló”, hiszen a játékosállománya erős, nagy klubok meghatározó játékosai alkotják a keretet. Mijatovic összesen 14 gólt ért el a selejtezőkben, ez, és a BL-döntőn szerzett gólja miatt még nagyobb volt vele szemben az elvárás.
A csapat azonban nem hozta azt, amit előzetesen vártak tőle, Pedja is csak egy gólt szerzett a négy VB-meccsen (Németország ellen), az is elsőre úgy tűnt, hogy Dejan Stankovič találata, csak a videofelvételről derült ki egyértelműen, hogy utoljára Mijatovič ért a labdához. Gyenge teljesítményére még rátett egy lapáttal azzal, hogy a nyolcaddöntőben tizenegyest hibázott Hollandia ellen, a hosszabbítás perceiben pedig Edgar Davids elütötte a továbbjutástól balkáni csapatot…
Az Euro 2000 selejtezőiről azért nem hagyta ki az új szövetségi kapitány, Milan Živadinović. Bár gólokban nem sokat tett hozzá az eredményekhez, mezőnyben hasznosnak bizonyult gólpasszaival, forintos labdáival. 1999 októberében Horvátország ellen játszottak döntő jelentőségű mérkőzést a jugoszlávok, az első félidőben Mijatovič akrobatikus mozdulattal fejelt a hálóba. 1-1-es első félidő után 2-2-es végeredmény született, amely azt jelentette, hogy Jugoszlávia jutott ki egyenes ágon a belga-holland közös rendezésű EB-re. Itt azonban megint nem jutott messzire csapata. A gólokat Savo Miloševič vállalta, Mijatovič egyet sem szerzett, a negyeddöntőben ráadásul Hollandia 6-1 arányban kiütötte csapatát.
Visszavonulása, magánélete
2004-ben vonult vissza az aktív játéktól, majd Valenciába költözött, ahol játékosmegfigyelő lett. 2006. július 2-án
Ramón Calderón lett a Real Madrid elnöke, Mijatovič pedig vele együtt tért vissza Madridba, jelenleg ő a klub sportigazgatója.
Mijatovič magánélete gyakran került a címlapokra, első felesége egy belgrádi előkelő családból származó hölgy, Elena Karaman volt. Másfél évi házasság után váltak el, két fia született ez idő alatt. A válási procedúra idején gyakran viselt „L.A.” feliratú Los Angeles Dodgers baseball-sapkát, amelyen az „L.A.” gyermekei nevének kezdőbetűire utalt (Luka és Andreja), fontosságukat jelképezte.
Jugoszlávia NATO-bombázása ellen többször is felemelte szavát. Tiltakozásként nem lépett pályára 1999-ben az Alavés elleni bajnokin, ezért a klub 5 millió pezetára megbüntette.
Később újranősült, felesége Aneta Milicevic modell. Ebből a házasságából három lánya van: Nadja, Nina és Lola.
Mijatovič számokban
Teljes név: Predrag Mijatović
Születési idő/hely: 1969. január 19./Titograd (Jugoszlávia)
Posztja: Támadó középpályás, csatár
Mezszám: 8
Klubjai (ifjúsági):
– FK Kom
– Budućnost Titograd
Klubjai (felnőtt):
– Budućnost Titograd (1987–1989)
– FK Partizan Beograd (1989–1993)
– Valencia CF (1993–1996)
– Real Madrid CF (1996–1999)
– Fiorentina (1999–2002)
– Levante (2002–2004)
73 válogatott mérkőzés/28 gól
Első mérkőzése a válogatottban: 1989. augusztus (Finnország ellen)
Eredményei
– U20-as világbajnok (1987)
– Jugoszláv kupagyőztes (1992)
– Jugoszláv bajnok (1993)
– Spanyol bajnok (1997)
– Spanyol Szuperkupa-győztes (1997)
– Bajnokok Ligája-győztes (1998)
– Világkupa-győztes (1998)
– Olasz Kupa-győztes (2001)
– Ezüstlabdás (1997)
– Az év játékosa Jugoszláviában (1992, 1993, 1998)
– Az év legjobb külföldi játékosa Spanyolországban (1996)