Santiago Solari

Argentín, de nem táncol tangót. Nagy filmrajongó, de az ő színháza a futballpálya. Taníthatna testnevelést a gyerekeknek, ehelyett ő még aktívan rúgja a labdát magas szinten. Santiago Solariról van szó, aki öt éven át szolgálta a Real Madridot, jelenleg az uruguay-i Penarol színeiben rúgja a labdát. Ma harmincnégy éves.

 



A Newell’s Old Boys-ban kezdte, majd 1994-ben a Richard Stockton College csapatában tűnt fel. Nyolc gólt és tizenöt gólpasszt szerzett ebben a főiskolai csapatban, az év újonca címet is elnyerte, beválasztották a szezon All-Star csapataiba. Egy év után visszatért Argentínába és profi szerződést kötött nevelőegyesületével. 1995-ben azonban innen is továbbállt és újra egy helyi amatőrcsapat, a Renato Cesarini játékosa lett. Innen igazolta le a River Plate, ahol három esztendőn át szerepelt, és még együtt játszhatott azzal az Enzo Francescolival, akit korábban példaképének tekintett. 

1998-ban Európába hívták, az Atlético Madrid kötelékébe lépett. Amikor a matracosok kiestek az élvonalból, a városi rivális Real Madrid igazolta le. Az első év még a beilleszkedéssel – és egy sikeres orrműtéttel – telt, de a 2001/2002-es szezonra már kiharcolta a helyet magának, tevékeny részese volt a Real Madrid sikeres Bajnokok Ligája hadjáratának. A legtöbb mérkőzésen ő szerepelt, túlnyomórészt válogatott formában (a nyári VB-re ennek ellenére nem utazhatott).

A következő szezonban mégis inkább csereként kapott lehetőséget, mindemellett bajnoki címet ünnepelhetett a Real Madriddal. Újabb idény következett, amikor már ismét többet szerepelt a kezdőben és úgy tűnt, folytatódik a sikerszéria. A csapat azonban két hónap leforgása alatt elbukott minden versenysorozatban és trófea nélkül zárt. Annak ellenére, hogy viszonylag háttérbe szorult a sztárok mögött, a szurkolók sokra tartották és becsülték. Nameg a riválisok… A Manchester United és a Lazio is élénken érdeklődött utána, a vezetőség azonban megtartotta, majd szerződést hosszabbított vele.


A Real Madrid számára majd csak 2007-ben termett újabb babér, nemúgy Solarinak, aki 2005-ben elfogadta az Inter ajánlatát. A milánói kék-feketékkel sorozatban három bajnoki címet és olasz kupát nyert. 2007 nyarán egyébként felmerült, hogy újra leszerződteti a Real Madrid, miután Reyes távozott az Atléticóhoz. Az üzlet azonban nem köttetett meg.

2008-ban lejárt a szerződése, majd odahaza próbált szerencsét a San Lorenzo de Almagrónál. Innen a mexikói Atlantéhoz vezetett az útja, szintén ingyen. A Penarol a nyáron igazolta le, egy év szerződés köti oda.

Solari sportos családból származik. Unokatestvére, Fernando Redondo szintén meghatározó alakja a Real Madrid történelmének. Nagybátyja, Jorge Solari játszott az 1966-os labdarúgó világbajnokságon és később többek között a Tenerife edzője lett. Jorge iránti tiszteletből – aki az „El Indian” becenevet kapta pályafutása során – maradt rajta az „El Indiecito” (kis indián) név. Öccse, Esteban Andres az APOEL Nicosia játékosa jelenleg. Rajta kívül még két bátyja (Martin Miguel és David) és egy modell húga van (Liz Maria).

Összességében elmondható, hogy sikerekben gazdag pályafutás áll mögötte, pedig európai karrierje során rendre a legnagyobb sztárokkal kell felvennie a versenyt. Talán válogatott szereplésével kapcsolatban lehet némi hiányérzetünk, azonban az argentínok nélküle is rendre várakozáson alul szerepeltek a világbajnokságokon. A kivételes bal lábbal rendelkező Solari tizenkét alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben, ezeken a mérkőzéseken összesen három gólt szerzett.

Solari számokban
Teljes név: Santiago Hernán Solari Poggio
Születési idő/hely: 1976. október 7./Santa Fé (Rosario)
Nemzetisége: argentín
Magasság: 185 cm
Posztja: szélső, támadó középpályás

Csapatai:
 – Richard Stockton College (1994)
 – Newell’s Old Boys (1994–1995)
 – Renato Cesarini (1995–1996)
 – River Plate (1996–1998)
 – Atlético Madrid (1998–2000)
 – Real Madrid (2000–2005)
 – Internazionale (2005–2008)
 – San Lorenzo (2008–2009)
 – Atlante (2009–2010)
 – Penarol (2010- )

A válogatottban:
 – első mérkőzés: 1999. november 17., Sevilla (Spanyolország – Argentína 0-2)
 – 12 mérkőzés, 3 gól

Eredményei
 – argentín bajnok (Apertura: 1997, 1998; Clausura: 1997)
 – spanyol bajnok (2001, 2003)
 – olasz bajnok (2006, 2007, 2008)
 – Olasz Kupa-győztes (2006)
 – Libertadores-kupa győztes (1996)
 – Bajnokok Ligája-győztes (2002)
 – Európai Szuperkupa-győztes (2003)
 – Világkupa-győztes (2002)