Xabi Alonso

Remekül lát a pályán, jól olvassa a játékot, hosszú, de pontos passzairól ismert. Középső középpályás, gyakran visszavont szerepkörben irányít. Karrierjét a Real Sociedad-ban kezdte, majd az Eibarnál kölcsönben töltött rövid kitérő után ugyanoda tért vissza. John Toshack nevezte ki csapatkapitánynak, Alonso pedig jól helyt állt ebben a szerepkörben, a 2002/2003-as szezonban a második helyet szerezte meg a Real Sociedad. 2004 augusztusában szerződött Liverpoolba, az

 

angolok 10,5 millió fontot fizettek érte. Első évében azonnal megnyerte a vörösökkel a Bajnokok Ligáját, rá egy évre az angol kupát és a Community Shield-et. 2009 nyarán vette meg a Real Madrid.

A világversenyeken kihagyhatatlan a válogatottból. Az Euro 2004, az Euro 2008 és a németországi világbajnokság küzdelmeiben is a csapat segítségére lehetett, 2008-ban a spanyol válogatottal Európa-bajnok lett. A válogatottban 2003 áprilisában Ecuador ellen lépett pályára először (4-0).

Az ő nevéhez fűződik a Premier League történetének legmesszebbről lőtt gólja. A szenvedő fél a Newcastle United, azon belül is Steve Harper kapus (2006). 65 yardról talált be, bár korábban a kupában a Kenilworth Road-on még ennél is messzebbről sikerült bevennie a Luton Town kapuját (70 yard).

A kezdetek
Xabier Alonso Olano 1981. november 25-én született Tolosában. Igazi futballista-családból származik. Édesapja, „Periko” Alonso kétszeres bajnok a Real Sociedaddal, majd még egyet begyűjtött az FC Barcelona színeiben és húsz spanyol válogatottságig jutott.

Hat éves koráig Barcelonában élt, majd a családjával San Sebastiánba költözött. Itt kezdett el futballozni, rendszerint a Playa de la Conchán töltötte idejét. A baszk tengerparton találkozott Mikel Artetával is, akivel rengeteg trükköt igyekeztek begyakorolni. Látva érdeklődését, édesapja – bátyjával, Mikellel együtt – gyakran levitte őt a CE Sabadell edzéseire. Játékára elsősorban az ő stílusa hatott: inkább passzolni, minél jobb helyzetbe hozni a társakat, mint gólt lőni. Kezdetben védekező középpályásként szerepelt, ahol kulcsfontosságú minden egyes megjátszott labda.

Tizenöt éves volt, amikor Írországba került angolt tanulni egy Kells nevű városba. Itt megismerkedett a kelta futballal, ami a labdarúgásnak egy változata.

Alonso és Arteta arról álmodozott, hogy egyszer majd a Real Sociedad színeiben is együtt játszhatnak. Bár különböző iskolába jelentkeztek, mindketten egy helyi ifjúsági csapat, az Antiguoko mezében léptek pályára hétvégenként. Játékukra hamar felfigyeltek a nagy kluboknál is és kilenc év után elváltak útjaik. Alonso a Real Sociedadhoz, Arteta pedig az FC Barcelonához került. Ennek ellenére nem maradt társ nélkül, mivel most a bátyja lett a csapattársa, aki szintén ismert játékos lett.

Folyamatosan küzdötte fel magát a ranglétrán és tizennyolc éves korára már az első csapatban is bemutatkozhatott. 1999 decemberében, egy Logronés elleni Copa del Rey mérkőzésen lépett pályára először. Abban az idényben már nem kapott több lehetőséget, de a következő szezonban annál inkább. 2000-ben Javier Clemente edző az SD Eibarhoz küldte tapasztalatot gyűjteni. Közben édesapja meg néhány meccs erejéig a Real Sociedad trénereként tevékenykedett… 2001 januárjában a csapat nem állt túl fényesen a bajnokságban, az új edző, John Toshack visszarendelte a tehetséges játékost, bízva abban, hogy a szerencséjük visszatér. Nagy meglepetésre kijelölte a mindössze tizenkilenc esztendős középpályást csapatkapitánynak, jóllehet, hagyományosan az idősebb, tekintélyesebb játékosokat szokták ebbe a bizalmi pozícióba helyezni. Idény végére a csapat elkerülte a kieső zónát és a tizennegyedik helyen zárt. Toshack dícsérte Alonsót, kivételes dolog, hogy egy utánpótlásból alig felkerült játékos ilyen hatással legyen csapatára ezen a szinten.

A Real Sociedad-ban
Toshack és Alonso hatására a Real Sociedad újjáéledt. A wales-i mester külön edzésmódszereket dolgozott ki játékosa számára, hogy minél komplettebb labdarúgót neveljen belőle. Stabil középcsapatként végül a tizenharmadik helyre futott be a gárda a 2001/2002-es szezonban, Alonso harminc bajnokin három gólig jutott. A baszk klub ismét edzőt váltott és Raynald Denoueix érkezett, de Alonso meg tudta tartani helyét a csapatban.



Húsz év után a legjobb eredményt érték el a bajnokságban. Emlékezhetünk, hogy végig nagy csatában, mindössze két ponttal maradtak le az első helytől, éppen a Real Madriddal szemben. A klub történetében soha annyi pontot nem gyűjtöttek, mint akkor, és egyenes ágon kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. A tekintélyes Don Balón magazin Xabi Alonsót választotta az év legjobb spanyol játékosának, aki a góllövésben is jeleskedett, a témeccseken tizenkétszer vette be az ellenfelek hálóját. Inaki Sáez számított rá a válogatottban, 2003 áprilisában Ecuador ellen egy barátságos mérkőzésen vetette be először (4-0). Sáez a következőképpen jellemezte: „Hihetetlen tartományt képes pontosan bejátszani, különleges meglátásai vannak.”

A Bajnokok Ligájában a csapat továbbjutott a csoportból, de ennek a bajnokságban itták meg a levét Alonsóék. A Lyon búcsúztatta a baszkokat az elitben, a Ligában pedig mindössze a tizenötödik pozíció jött össze. „Xabi” jól játszott, de a csapat gyenge hazai szereplése miatt elérkezett a váltás ideje. A Real Madrid érdeklődött, de nem adta meg a José Luis Astiazaran elnök által kért 13 millió fontot, így a tárgyalások holtpontra jutottak és maradt az Anoetában.

Közben jött a portugáliai Európa-bajnokság, ahol Alonso is szerepet kapott Oroszország ellen csereként, a házigazdák ellen kezdőként. A hispánok korai búcsúja (még a csoportból sem jutottak tovább…) nem sok lehetőséget adott számára, de egy Jan Molby nevű korábbi Liverpool-játékos felfigyelt rá, egész pontosan a precíz passzaira.

A nyári átigazolási időszakban visszatért a Real Sociedadhoz Mikel Arteta, a korábban összeszokott páros azonban nem sokáig játszhatott együtt, Xabi Alonso ugyanis elfogadta a Liverpool ajánlatát. 10,7 millió font volt a vételár, a szerződést 2004. augusztus 20-án írták alá. Alonso nem panaszkodott, amiért nem sikerült Madridba szerződnie. Ehelyett inkább az új kihívásra koncentrált, már csak azért is, mert Angliában a Rafa Benítez vezette ‘pool jónéhány spanyol légióst foglalkoztatott.

A Mersey partján
Benítez a saját filozófiájának megfelelően átalakította a Liverpoolt. Leigazolta Luis Garcíát a Barcelonától és a spanyolok technikai tudását ötvözte a többiek keménységével. Alonso augusztus 29-én játszotta első mérkőzését a Premier League-ben, és kikaptak ugyan a Bolton otthonában, nem rajta múlt a végeredmény. A Fulham ellen csereként állt be és felrázta a 2-0-s vesztésre álló Liverpoolt, szabadrúgásból betalált, végül 4-2-re fordított a csapat.

Hamar beilleszkedett az angol ligába. Az Arsenal elleni 2-1-es győzelem alkalmával is eredményes volt. A sérülésből visszatérő Steven Gerrard érkeztével már-már összeállt volna Benítez legerősebb középpályássora, azonban Alonso elszenvedte első komoly sérülését. Az új év nem indult jól számára. A Chelsea elleni rangadón Frank Lampard belépője nyomán eltört a bokája, így három hónapra kidőlt a sorból.

Csak a Juventus elleni Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágóján térhetett vissza. Nem volt még száz százalékos állapotban, de Steven Gerrard újabb kiesése miatt kénytelen volt pályára lépni. A 0-0-s végeredmény azt jelentette, hogy a Liverpool jutott az elődöntőbe. Következett a Chelsea, Alonso azonban összeszedett egy sárgalapot a Stamford Bridge-en és kihagyni kényszerült a visszavágót. Hiába tiltakozott a játékvezetőnél, az természetesen nem vonta vissza ítéletét. Most fordult a kocka, Gerrard helyettesítette őt, és Luis García góljával sikerült kiharcolnia a Liverpoolnak a továbbjutást. A döntőben az AC Milan várt a 
Mersey-partiakra…

A Liverpool bajnoki ötödik helyezése elmaradt a várakozástól, de még ott volt a Bajnokok Ligája fináléja, ahol visszatérhetett Alonso is eltiltásából. Az olaszok már az első félidőben 3-0-ra vezettek és minden eldőlni látszott. A második játékrészben azonban feltámadt a Liverpool. Tíz perc alatt 3-2-re módosult az állás, majd jött a 60. perc, és tizenegyes az angoloknak! Xabi Alonso állt a labda mögé. Dida azonban hárította a tizenegyest, de a kipattanóra pont Xabi érkezett és egyenlített! A mérkőzés több gólt már nem hozott, a hosszabbítás után is maradt a 3-3, következtek a büntetők. Ezt az idegőrlő játékot 3-2-re Benítez csapata nyerte, a spanyol tréner kulcsfontosságúnak nevezte Alonso játékát. A baszk középpályás pályafutása legfelemelőbb momentumának nevezte a mérkőzést. A ‘pool megmentette a szezont azzal, hogy felült Európa trónjára. Alonso ekkor még csak huszonhárom éves volt, fényes jövő állt előtte.

A következő szezonban kevésbé sújtották a sérülések. A nyári átigazolási időszakban Peter Crouch érkezett a csapathoz. Sokan úgy gondolták, hogy az ő magasságát kihasználva a Liverpool az előreívelt labdákra fog nagyobb hangsúlyt fektetni. Crouch azonban jelezte, inkább Xabi Alonso és Gerrard képességeire kellene építeni, azaz a Liverpool-nak saját játékát kell játszania. Mohamed Sissoko személyében egy „riválist” is kapott Alonso, azonban Gerrard sérülései miatt egy pillanatra sem forgott veszélyben a helye Benítez 4-5-1-es formációjában. Minden Bajnokok Ligája-találkozón szerepelt, azonban a Benfica kiütötte a vörösöket a nyolcaddöntőben.

Emlékezetes a 2006. január 7-ei FA Kupa-mérkőzés a Luton Town ellen. 3-1-re is vezetett már a hazai csapat, végül 5-3-ra nyert a ‘pool, többek között Xabi Alonso nem mindennapi góljaival. Először, 35 yardról vette be a kaput, majd 70 yardról (a felező vonalon túlról!!). Ezzel az egyik sportfogadónak különös örömet okozott. Az illetőt Adrian Hayward-nak hívják, és 200 angol fontot tett arra, hogy Xabi betalál a saját térfeléről az ellenfél hálójába. 25.000 font ütötte a markát… A kupa döntőjét majdnem kihagyni kényszerült, 
a Portsmouth ellen ugyanis bokasérülést szenvedett. A West Ham elleni fináléra vállalta végül a játékot, de a második félidőben le kellett cserélni. Csapata büntetőkkel végül elhódította a serleget.

Természetesen ekkor már kihagyhatatlan volt a válogatottból. A világbajnokságon ő lőtte a spanyolok első gólját Ukrajna ellen (amely egyben neki is az első találata volt a nemzeti tizenegyben). A hibátlanul vett csoportkör utána azonban a későbbi döntős franciák elütötték a továbbjutástól a rendkívül gyenge napot kifogó spanyolokat.

Ennek ellenére jól indult számára az új idény. A Newcastle elleni győzelemből ismét egy fantasztikus góllal vette ki részét. A The Independent nevű lap az Anfield 115 éves történetének egyik legszemtelenebb találatának nevezte a 65 yardos lövést. Alonso erre büszkébb, mint a Luton-nak lőtt góljára. „Úgy gondolom, ez szebb volt. A Luton ellen néhányat pattogott a labda, ez a mostani viszont egyenesen a kapuba hullott. Azt bal lábbal lőttem, ezt nem,mindenesetre boldog vagyok, hogy gólt szereztem.” A két említett mérkőzés között egyébként egyszer sem vette be az ellenfelek kapuját, így mondhatjuk, hogy kétszer egymás után talált be a saját térfeléről.

2007. június 8-án ötéves szerződést kötött klubjával, megelőzve ezzel minden átigazolási pletykát. Jól érezte magát a Liverpoolnál. „Tudok róla, hogy érdeklődnek más csapatok, de mindig is maradni szerettem volna. Már három éve vagyok itt, különleges számomra a klub és a szurkolói is. Tudom, hogy emberek sokaságának mit jelent a Liverpool. Ilyen különleges klubból nem szeretnék távozni.” Amikor Gerrard nem játszott, kedvezőbb poszton szerepelhetett, a ligaújonc Derby County ellen kétszer is eredményes volt (6-0). A jó kezdés után viszont kisebb sérülést szedett össze a Portsmouth ellen, ami hátráltatta az edzéseken. Hat hétre harcképtelenné vált, de amikor visszatért, mégis kiújult a sérülése. „Akkor kicsit fáradtnak éreztem magam, a visszatérésem utáni első mérkőzés irama nagyon gyors volt még. De amikor játszol, nem gondolsz arra, hogy legyere a pályáról, főleg, ha a csapat nyer, úgyhogy maradtam.” Ez jól tükrözi Alonso játék iránti szenvedélyét és hozzáállását.

2007 végére épült fel teljesen, és Javier Mascherano, valamint Lucas Leiva is játszott a posztján. Benítez azonban nem feldekezett meg arról, hogy képes eldönteni meccseket és áttörni az ellenfél védelmét. 2008. január 12-én a Middlesbrough ellen már századik mérkőzését játszotta a Liverpool színeiben.

Klubszinten ezúttal nem nyert trófeát, de az Európa-bajnokság még hátra volt, ahol a spanyol válogatottat szokás szerint ismét esélyesnek tartották. Főleg csereként lépett pályára, de az utolsó, görögök elleni csoportmeccsen ő volt a csapatkapitány és a mérkőzés legjobbja. Jó formája ellenére Aragonés nem bontotta meg a csapatot, amely a döntőt is sikerrel vette. Xabi a hat mérkőzésből négyen kapott hosszabb-rövidebb játékidőt. Nem kérdés, hogy a spanyolok a kitűnő csapategységnek köszönhették a győzelmet. Augusztusban is folytatódott a jó sorozat. Legyőzték Dániát, Xabi Alonso pedig a három gólból kettőt vállalt.

Az átigazolási időszakban a Liverpool Gareth Barry-t üldözte, aki Alonso posztján játszik, ráadásul angol válogatott. A transzfer végül nem jött létre, de a spanyol kezdte bizonytalannak érezni helyét a csapatban. A szurkolók azonban nem felejtik a nagyszerű pillanatokat és kitartottak mellette. 

A ‘pool erősen kezdte a szezont, amelyben a sajtó szerint is kiemelkedő szerepe volt Alonsónak. A Chelsea ellen például az ő góljával sikerült győzni a Stamford Brigde-en, ahol vendég csapatnak már több, mint négy éve nem termett babér. A statisztikák szerint december 11-ére már túl volt az ezredik sikeres passzon, elsőként a Premiership aktuális kiírásában.


Vissza Spanyolországba: Real Madrid
A felkészülés elején még tagja volt a Liverpool keretének. 2009 július végén kilátásba helyezte, hogy távozik klubjától. Csereként pályára lépett az Espanyol stadionavatóján, de augusztus 5-én aláírt a Real Madridhoz. Harminc millió fontot kapott érte korábbi egyesülete. Pedig úgy tűnt, nem szándékozik elhagyni az angol együttest. Döntését mégis megváltoztatta, mivel utolsó szezonjában már nem volt megfelelő a kapcsolata edzőjével, Rafa Benítezzel. Gerrard nemrégiben Alonso idő előtti távozásával indokolta a Liverpool gyenge idei szereplését. Madridban a 22-es számot kapta.

Az amerikai túrán mutatkozott be a Királyi Gárdában, majd kezdőként lépett pályára az Anoetában nevelőklubja, a Real Sociedad centenáriumi ünnepségén és az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. Hamar beilleszkedett az új környezetbe, ha nem hátráltatja sérülés, gyakorlatilag biztos helye van a kezdőcsapatban.

Magánélete
Csendes, barátságos személyiség, felesége Nagore Aranburu. Egy fiú gyermekük van, Jontxu Alonso, ő 2008. március 11-én született.„Kicsit bántott, hogy kihagytam az Inter elleni mérkőzést, de ilyenkor a családom mellett a helyem” – mondta Alonso az után a bizonyos Bajnokok Ligája mérkőzés után, amelyre nem tartott a csapattal. Egyes pletykák szerint Benítez számára ez azt jelentette, hogy nem elég fontos a csapat a játékos számára és ekkor kezdett barátságtalanabbá válni a viszony kettejük között. 

Artetáról, San Sebastian-i szomszédjáról és egyben legjobb barátjáról már esett szó, Liverpoolban is közel laktak egymáshoz. Ő győzte meg, hogy szerződjön az Evertonhoz. Alonso segített a döntésben egy másik korábbi csapattársának, Juan Ugarte-nak 2004-ben, hogy csatlakozzon a Wrexham együtteséhez. Bátyja, Mikel Alonso a Bolton Wanderers-t is megjárta, de vele nem hosszabbított klubja és a kölcsönszerződés lejárta után visszatért a Real Sociedadhoz. Alonso-nak van egy másik bátyja, Jon, akihez szintén közel áll a labdarúgás, de ő játékvezető.

Xabi Alonso számokban
Teljes név: Xabier Alonso Olano
Születési idő/hely: 1981. november 25./Tolosa (Baszkföld)
Magasság: 183 cm
Posztja: középső középpályás
Mezszám: 22

Klubjai:
 – Antiguoko
 – Real Sociedad (1999–2004)
 – SD Eibar (kölcsönben, 2000–2001)
 – Liverpool (2004–2009)
 – Real Madrid (2009- )

A válogatottban:
 – spanyol U18 (2000, 1 mérkőzés)
 – spanyol U21 (2002–2003, 9 mérkőzés)
 – spanyol felnőtt válogatott (2003– , )

Eredményei
 – spanyol bajnoki ezüstérmes (Real Sociedad, 2003)
 – angol bajnoki ezüstérmes (Liverpool, 2009)
 – Bajnokok Ligája-győztes (Liverpool, 2005)
 – Bajnokok Ligája-döntős (Liverpool, 2007)
 – Európai Szuperkupa-győztes (Liverpool, 2005)
 – angol kupagyőztes (Liverpool, 2006)
 – Community Shield (Liverpool, 2006)

 – Európa-bajnok (2008)
 – Konföderációs Kupa bronzérmes (2009)

 – A Don Balón szerint az év legjobb játékosa Spanyolországban (2003)