Sokan közületek írtátok: nincs játék, sem taktika. Megmutatjuk, hogy van.

A taktikai elemeket megpróbáljuk nektek kifejteni. Több mérkőzésen keresztül figyeltük a csapat játékát és igyekezzük most úgy tálalni, hogy aki nem annyira ért a focihoz, az is megértse, milyen formációban, felállásban játszik a Zidane-féle együttes.

A felállás változott az Ancelotti éra után. Előszeretettel alkalmazta a csapat a 4 védő, 3 középpályás és 3 támadó által alkalmazott felállást, azaz a 4-3-3-at. A stabilitást a kicsit visszább helyezkedő középpályás, Casemiro adta meg. Elől, Ronaldo, Benzema és Isco játszott, a védelem összeállítása pedig vegyes volt a szezon során. Zidane változtatása egyszerű: 2 támadóra állt át az együttes. Ezzel tulajdonképpen egy kicsit idézte a csapat a régi idők fociját. A felállás a 4-3-1-2-es szisztémát követi. Hasonlít arra, amelyet Ancelotti a szenzációs Milannal játszatott. Isco ebben a formációban szabadabb szerepet kap, a támadásoknál kötött pozíciója nincs, amely azt jelenti, hogy a pálya bármely részére mehet. Modric és Kroos felel a támadások felépítéséért, Casemiro a labdák megszerzéséért, Ramosék hátul az esetleges támadások elhárításáért.

Támadásépítés

A támadások felépítése olykor sablonossá válik a formáció miatt, de a sok kreatív játékos, akik a csapatban helyet kapnak, mindig tudnak valamit varázsolni. Egy támadásépítésnél, mikor az ellenfél védői már lehelyezkedték a területeket, a két csatár a védőfalban várja a labdát, a középpályások a felfutó szélső hátvédeket kénytelenek megjátszani – Carvajal és Marcelo – akiknek viszont nagyon kevés lehetőségük van a szélen: vagy beadják a labdát középre, vagy vissza passzolják a középpályán Modricnak vagy Kroosnak, de így a támadáépítés kezdődhet előről. A kulcs nem más, mint Isco, aki a sok mozgásával próbál területet nyitni a támadóknak és segíteni Marcelot vagy Carvajart, akik így létszámfőlényben támadhatnak a szélen – ugye Isco és Marcelo például próbálja megverni az ellenfél egy védőjét, tehát itt 2-1 elleni játék alakul ki, amit létszámfölénynek nevezünk.- A sok beadás ebben a taktikában törvényszerű. Ez addig nem probléma, amíg a csatárok sok mozgással próbálják meg megverni a védőjüket. A gond akkor kezdődik, ha csak állnak és várják a labdát. Erre láthattunk példát az utóbbi mérkőzéseken főleg Cristiano Ronaldotól.

A védekezés

A védekezés azért nehéz a Real Madridnál, mert gyakran sokkal többet birtokolja a labdát a csapat, az ellenfél csak és kizárólag a kontra támadásokra helyezi a hangsúlyt. A kontra támadásokat levédekezni mindig pillanatok alatt szükséges, ehhez pedig az edző nem tud hozzászólni.

Ha a csapat visszább húzódik, a csapat 4-4-2-es rendszerben védekezik. Isco az egyik szélre kihúzódik, Modric pedig így kikerül a másik oldalra a védekezésnél. Ronaldo és Benzema mindig elől maradnak. Nagyon szűk területet hagy középen Kroos és Casemiro, a szélen pedig az ellenfelet hagyják, hiszen ott csak a beadás vagy a visszapassz az opció. A beadásokat rendre kifejeli Ramos és Varane, így a kapu nem forog veszélyben. Ezt a védekezést elsőnek José Mourinhotól láthattuk. Ezt fejlesztette tovább Ancelotti, majd Zidane.

A taktika és maga, amit Zidane kitalált nagyon jól tud működni. A csapat jelenlegi rossz szériája NEM a taktikában keresendő, hanem a játékosok gyenge szereplésében a pályán. Rengeteg opció áll Zidane rendelkezésére, ha esetleg mégis meg szeretné változtatni a felállást, de nem fogja.

Reméljük, csütörtökön a fiúk új lendületet vesznek és legyőzik a Leganest.

Hajrá Madrid.