Clarence Seedorf (született: 1976. április 1.) holland középpályás, jelenleg az AC Milan futballistája. Ő az első, és máig az egyetlen olyan játékos, aki három különböző klubbal nyerte meg a Bajnokok Ligáját: az Ajax (1995), a Real Madrid (1998) és az AC Milan (2003, 2007) színeiben is sikerült neki. Játszott ezen kívül a Sampdoria és az Internazionale csapatában, valamint sokszoros holland válogatott.
Klubcsapatai
Az AS ’80 ifjúsági csapatban kezdte pályafutását, majd a Real Almere érintésével az Ajax utánpótlásiskolájába került. Nevét a ’90-es évek elején ismerte meg a világ, az Ajax tehetséges jobb oldali középpályásaként tűnt fel. Az Ajax történetének legfiatalabb játékosaként, tizenhat évesen és 210 naposan játszott először az élvonalban egy VV Venlo elleni kupamérkőzésen. A holland klubbal kétszer meg is nyerte a hazai pontvadászatot, 1994-ben és 1995-ben. Utóbbi évben ráadásul jelentős részt vállalt az Ajax Bajnokok Ligája-győzelmében. Jött is a külföldi kérők sora, ősszel már az olasz Sampdoria csapatában rúgta a bőrt. Ilyen fiatalon játékos még nem igazolt külföldre az Ajaxból.
Az új évezred kezdetén nem is lehetett más célkitűzése az Internek, mint feledtetni a hazai porondon sikertelen ’90-es éveket. Bár Seedorfnak nagy szerepe volt abban, hogy csapata bejutott a 2000-es Coppa Italia döntőbe, megnyerni nem sikerült, a bajnokságban is „csak” ezüstérem jutott. Két év után jelentősebb trófea megnyerése nélkül távozott, de nem túl messzire: a városi rivális AC Milanhoz.
2005-ben újra BL-döntőbe jutott a Milan, de ekkor a Liverpool ellen azonban 3-0-s előnyt szórakoztak el, így nem lett meg Seedorf számára a negyedik BL-győzelem.
Mint ahogy 2006-ban sem, ugyanis a Bajnokok Ligája elődöntőjében a Milan alulmaradt az FC Barcelonával szemben. Nem kellett azonban sokáig várni, 2007-ben a Liverpool ellen megnyert döntőben ez is teljesült, így a Bajnokok Ligája 1993 óta íródó történetében ő az egyetlen négyszeres győztes. Július 24-e óta a korábbi 20-as helyett immáron 10-es mezszámmal láthatjuk Seedorfot (Rui Costa távozása után kapta meg).
Számos vélemény azt mondja, sokkal lenyűgözőbb karriert is befuthatott volna, ha ugyanazzal a hévvel játszana a válogatottban is. Hosszan lehetne sorolni, hogy hány fontos mérkőzésen maradt el a teljesítménye a várttól, pedig már 1994-ben debütálhatott a válogatottban, méghozzá az utolsó percben gólt is lőtt Luxemburgnak.
Bár játszott az 1996-os, 2000-es és 2004-es EB-n, az 1998-as VB-n, Marco van Basten mellőzi. Nem hívta a 2006-os VB selejtezőire és nem jelölte a németországi világbajnokságra utazó keretbe sem. A 2008-as EB selejtezőin szintén nem számít rá a holland kapitány, de 2006. november 12-én egy Anglia elleni barátságos találkozó Wesley Sneijder sérülése miatt mégis kivételt képez. Egyébként Seedorf végig is játszotta az 1-1-re végződő meccset.
1997-ben egy holland komikus, Freek de Jonge írt egy dalt „Leven na de dood” (Élet a halál után) címmel (Death Is Not The End című Bob Dylan szám átirata), amelyben erősen parodizálja Seedorf egy nagyon flegma kijelentését. Az 1996-os EB-n ugyanis a hollandok Franciaország ellen játszottak negyeddöntőt, a tizenegyespárbajban viszont Seedorf elhibázta a maga büntetőjét, ami kiesést jelentett. Így kommentálta: „Elhibáztam egy 11-est, de van élet a halál után. Ettől nem lettem rosszabb játékos.” Ráadásul ezen a meccsen kihagyta a kihagyhatatlant: a hosszabbításban két méterről képtelen volt betalálni a francia kapuba. Seedorf egy Törökország elleni VB selejtezőn is büntetőt rontott, de lehetne még sorolni a példákat a nem túl szerencsés mondat kifigurázására. Persze erre is megvolt a válasza: más nem mert odaállni elvégezni…