Szégyenteljes kupabúcsú és 19 pontos hátrány a listavezető Barcelonával szemben. A Bajnokok Ligája lehet a mentsvára a Real Madridnak, na de nem először
Az AS napilap munkatársai összegyűjtötték azt az öt idényt, amikor nagyon nem ment a csapatnak, a bajnokság és a kupa is elúszott, de a BL, illetve elődje a BEK mentette meg a csapat szezonját. A helyzet most is hasonló. A kupából szégyenszemre, hazai pályán kipottyantunk, a bajnokságban 19 pont a hátrány a listavezető Barcelonával szemben. A BL-ben azonban még talpon van a Királyi Gárda, és jövő szerdán a Bernabéuban fogadja a PSG-t. Az európai kupasorozat lehet a csapat megmentője, ahogy az már néhány alkalommal előfordult, na de lássuk hogyan, mikor és miképp…
A Tizenegyedik – La Undécima (2015/16)
Ahogy 2002-ben, egy káprázatos kapásgóllal szerezte meg a kilencedik BEK/BL serleget a Királyiaknak, úgy a 2015/16-os szezonban már a csapat trénereként vezette diadalra a Real Madridot Zinedine Zidane. Ez volt Zidane első idénye (vagy inkább fél) a Blancók kispadján. Miután a Cheryshev-ügy miatt kizárták a Real Madridot a Spanyol Kupából, a bajnokságban pedig igencsak tetemes volt a hátrány a Barcelonával szemben, Rafa Benítez januárban távozni kényszerült a spanyol fővárosból, helyét egy korábbi Galaktikus, Zinedine Zidane vette át, aki ekkor még a második csapatot, a Castillát irányította. A francia vezetésével 12 pontot sikerült lefaragni a hátrányból, így mindössze egy egységgel maradtak le a bajnoki aranyérmes katalánok mögött. Azonban a Bajnokok Ligája mosolyra késztette a Fehérek drukkereit. Előbb a Romát, a Wolfsburgot (Ronaldo vezérletével), majd pedig a Manchester City-t sikerült felülmúlni, végül pedig jöhetett a döntő a városi rivális Atlético ellen – két évvel a lisszaboni után ismét farkasszemet néztek egymással a legrangosabb európai kupasorozatban. Büntetőkkel végül a Blancók hazavihették a Tizenegyediket, ami megalapozta a következő év duplázását (LaLiga, BL).
A Nyolcadik – La Octava (1999/2000)
Ez is egy olyan Bajnokok Ligája diadal a csapat történetében, amelyet szezon közben egy edzőváltás előzött meg. John Toshack 1999 novemberében távozott a madridiak kispadjáról, miután egy riporternek nyilvánosan kritizálta a játékosait, valamint azt mondta: „több esély van rá, hogy egy disznó repüljön a Bernabéu fölött”. A Real Madrid első embere, Lorenzo Sanz miután meghallotta ezen kijelentéseket, nem tétlenkedett, és kirúgta a walesi szakembert. Ezzel pedig megnyílt az út Vicente del Bosque előtt. A spanyol tréner a bajnokságot megmenteni már nem tudta, végül az ötödik helyen végeztek a pontvadászatban, hét ponttal lemaradva az aranyérmes Deportivotól. A kupában az elődöntőig menetelt a csapat, itt a későbbi győztes Espanyol jelentette a végállomást. Végül megint a Bajnokok Ligája mentette meg a csapat szezonját. A negyeddöntőben a Manchester Uniteden, az elődöntőben pedig a Bayernen sikerült túllépni, hogy végül Párizsban 3-0-ra verjék a Valenciát, és hódítsák el a La Octavát.
A Hetedik – La Séptima (1997/98)
Jupp Heynckesszel a Real Madrid az 1997/98-as szezonban a bajnokságban csak a harmadik helyet tudta megkaparintani, 11 ponttal lemaradva a Barcelonától, míg a kupától már a legjobb 16 között búcsúzni kényszerültek. A pocsék szereplést csak a Bajnokok Ligája menthette meg, azonban ezt könnyebb volt mondani, mintsem véghezvinni. Főleg, hogy a spanyolok már 32 éve nem tudtak diadalmaskodni Európa legrangosabb kupasorozatában. Olyan csapatot sikerült összekovácsolni, amely komoly hírnevet szerzett magának miután a negyeddöntőben a Leverkusent búcsúztatták, míg a legjobb négy között a Dortmund sem jelentett komoly problémát. A döntőben aztán az a Juventus volt az ellenfél, ahol csapatunk jelenlegi edzője, Zidane játszott. Azonban Predrag Mijatovic gondoskodott róla, hogy a Blancók ünnepelhessenek Amszterdam utcáin.
A Hatodik – La Sexta (1965/66)
Di Stéfano távozása után a csapat az előző idényben csak a negyeddöntőig jutott a BEK-ben, amelyet indulása után zsinórban ötször tudott elhódítani. Azóta nem sikerült, egészen 1966-ig. A spanyolok akkor visszatértek, a Brüsszelben megrendezett döntőben pedig Amancio Amaro és Fernando Serena góljainak köszönhetően 2-1-re verték a Partizan Belgrádot. Fontos diadal volt ez a csapatnak, hiszen a bajnokságban egy ponttal lemaradtak a városi rivális Atléticotól, a kupában pedig csak a negyeddöntőig jutottak. Ez volt az egyetlen siker, amelyet Miguel Munozék élvezhettek.
Az Első – La Primera (1955/56)
Itt kezdődött minden. A hihetetlen menetelés, amit a mai napig emlegetnek az emberek, ha a Real Madrid szóba kerül. Ez volt az első európai kupagyőzelem, ami végül megmentette az egyébként teljesen elképesztő szezont. José Villalongával a kispadon a bajnoki pontversenyben a tabella legalsó fokával kellett megelégedni, a kupában pedig az elődöntő jelentette a végállomást. Mindez azonban feledésbe merült, hiszen nem mindennapi dolgok történtek az elkövetkezendő néhány esztendőben. Párizsban a Stade Reims csapatát sikerült felülmúlni 4-3-ra.
És hogy ez mit is jelenthet a jelenlegi helyzetünket tekintve? Azt, hogy bárhogy is alakulnak/alakultak a dolgok a bajnokságban és a kupában, nem szabad feladni a reményt. Tudjuk jól, hogy ezek a srácok mire képesek. Tudjuk, hogy Ronaldo, Bale, de még Benzema is mire képes. Tudjuk jól, hogy hány mérkőzést nyertek már meg nekünk. Hányszor jöttünk vissza vert helyzetből? Rengetegszer. Ha van csapat, aki képes kimászni ebből a hihetetlen mély gödörből, akkor az a Real Madrid. Vamos!