Carlo Ancelotti azt nyilatkozta a tegnap esti mérkőzést követően, hogy jó azt látni, hogy a Real Madrid tud szenvedni. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy neki örömet okozott, hogy a mérkőzés 88 percén keresztül nem tudtak a fiúk áthatolni az Inter védelmén, vagy az tetszett volna neki, hogy a féllábon tántorgó védelmünk izzad a támadások présében.
Úgy értsük ezt, hogy az az öröm, hogy egyáltalán végig kitartottak, hogy versenyt tudtak futni a gyors kontráknál, hogy vissza igyekeztek szerezni az elvesztett labdákat, de a legfontosabb: végig higgadtak és koncentráltak maradtak.
Egyetlen percre se szeretném se savazni, se kritizálni a játékosokat. A tegnap este sokkal nehezebb volt, mint egy Celta Vigo ellen. És ezt tudtuk, tudtuk, hogy ez itt a Bajnokok Ligája, ez nem hazai pálya és azzal is tisztában van mindenki, hogy a védelemben finoman szólva is akad kivetnivaló.
De tegnap este Éder Militão az én szememben felülmúlta önmagát. Ez a fiú tegnap tényleg a lelkét is kitette, koncentrált, mentett nem egyszer. Valahogy mindig sok kritika éri, emlegetik ezt a „nem Real Madrid szint” jelzőt vele kapcsolatban. Ne tegyétek. Felnőtt a feladathoz. Érezte, megértette, mennyire ott kell lennie, tegnap este ő volt az, aki önmagához képest a legnagyobb eredményt mutatta.
Direkt figyeltem, hogy a támadásoknál szinte ő egyedül maradt hátul, ahogy az Inter az első gyors kontrát produkálta. Azonnal reagált, Nacho és Alaba is támogatta a támadásokat, ő nem. Mert vissza is kellett érni, sajnos be kell vallani: ha egy csapat gyors kontrás játékra áll be ellenünk, jó esélyeik vannak a gólszerzésre.
Thibault Courtois megmutatta, hogy bizony mondhat bárki bármit, ő jelenleg a világ legjobb hálóőre. Az, hogy a mérkőzésen ilyen jó formában volt, hogy ilyen szinten koncentrált, a szerény egy gólos győzelem záloga lett. Bravúrokat halmozott, ha valamiért érdemes volt nézni a meccset, akkor érte volt.
Carlo Ancelotti nem nyúlt bele hamar a játékba, ami nekem furcsa volt, hiszen tisztán látszott, hogy az este nem Modric napja. A hétvégén akkorát játszott, megértettem a fáradságát, felesleges volt kitenni annak, hogy esetleg lesérül. Camavinga-t sokkal hamarabb vártam, és Rodrygo-t is.
Mikor végre megérkeztek az utolsó 10 percre, ők is lettek a győzelem zálogai. Az, hogy Eden Hazard kimaradt a játékból, sokkal inkább megnyugtató volt, mert bizony benne volt az is, hogy itt valaki szét lesz rúgva. Casemiro és Nacho is kaptak nagyokat, de ha egy ilyet Hazard kap, ugye tudjuk…
Apropó, Casemiro, Nacho. Rengeteget mentek, igyekeztek odaérni mindenhova. Több – kevesebb sikerrel, sajnos a visszatámadásoknál nem mindig tudtak annyira gyorsak lenni, mint az ellenfél, de ott volt Militão és Alaba. Meg Dani, aki nem emelkedett ki a mezőnyből, nem is szokott, de sose volt parádés cirkuszi mutatványos, annál inkább hasznos és szorgalmas közkatona, akinek a szerepe sokkal fontosabb, mint a látványa.
Nem tudom megdícsérni Karim Benzemat. Látszott rajta az akarás, az igyekezet, de valahogy nem jött ki neki a lépés a tegnapi meccsen. Rengeteg pontatlan passz, eladott labda, lassabb is volt, mint megszoktuk. Vagy még a hétvége hatása volt, ahogy Modricnál is feltételezem, vagy egyszerűen nem tudott mit kezdeni a szűk helyen.
Mert tömegben játszottak, az Inter egy nagy magként igyekezett mozogni, természetesen tették, amit meg tudtak tenni. Nem hogy nem engedtek teret, lefogták a játékosainkat, a teljes mezőny egy falként állt a 16-oson belül minden támadásnál, de – ahogyan a madridiak is – már a félpályánál meg igyekeztek állítani a támadásokat.
Hatásos is volt a taktikájuk, a Real Madrid nem szeret így futballozni, néha sírhatnékom volt, ahogy láttam azt a szenvedést, azt az erőlködést, hogy el jussunk a kapuig, lefussuk őket, valahogy hozzuk helyzetbe Viníciust. De tegnap Vini nem tudta érvényesíteni azokat az erényeit, amik eredményre vezetnek máskor.
Lehet, hogy a támadó trió Hazardal jobban működött volna, az Inter játékosai is tudnak cselezni, szerelni, így inkább jobb, hogy a padon maradt. Asensio szintúgy. És ha a vártnál később is, de Ancelotti pontosan azt a két játékost küldte be, akiket kellett. Noha Camavinga-t inkább látnám már a kezdőben, szinte berobbant, amikor beállt.
Most akkor azt ide le kell írni: Camavinga 19 évesen góllal debütált a bajnokságban, majd három nappal később gólpasszal a Bajnokok Ligájában a Real Madrid játékosaként. Mind a két mérkőzésen néhány perc elég volt neki, és bizony azt kell jósolnunk, hogy ez a fiú is nagyon szép pályafutás elé néz Madridban.
A fiatalok meccse volt a tegnapi. Pont azok meccse, akik miatt kicsit aggódunk, hiszen közhely de éppen ezért igaz, hogy a Bajnokok Ligája más kávéház. Nagyon más, és kellett a kitartás, a koncentráció, az idegek harca is volt már bőven a végére. Remekül vizsgáztak. Mindannyian.
Lehet, hogy szerény győzelem ez, hiszen cseppet sem volt gyengébb az ellenfél, az nyert, aki egy pillanatra rést talált a másik pajzsán, de fontos győzelem. És nem a három pont miatt, az is lényeges, de sokkal lényegesebb az, hogy megnyugodhatunk immár a BL-ben is: Madrid jövőre jó kezekben – és lábakban- van.
Ezekkel a fiatalokkal lehet tervezni egy szép szezont, sok szép pillanatot fogunk még megélni. Akkor, amikor Viníciusnak nem sikerül, majd sikerül Rodrygonak, vagy ha Mendy nincs, Militao össze tudja kapni magát. Lehet hinni, hogy van esélyünk nem csak a csoport meccsek alatt, már csak a sérülések kerüljenek el minket.
Hálás szívvel kell megköszönnünk Courtois-nak a tegnapi estén bemutatott produkciót, örüljünk a három pontnak, és örüljünk a fiataljainknak. És lányok, ha egy fiú azt mondja nektek, hogy „Olyan szép vagy, mint egy gól a 89.percben!”-akkor higgyétek el, ez tényleg a legnagyobb bók!
Kiemelt kép: AS