Az elmúlt napokban a Marca oldalán több cikk is foglalkozott azzal, hogy a Castilla Atletico Madrid elleni Valdebebasban lejátszott mérkőzésén rasszista beszólások és dalok hangzottak el Peter Federico ellen.
Az, hogy az Atletico Madrid vagy más csapat szurkolói követik el, most ebben a kontextusban lényegtelen. Pláne, lényegtelen, hogy ez Spanyolországban, Angliában, Magyarországon, Romániában vagy akárhol történik, ez ellen tenni KELL.
Az említett esetet egyébként maga az UEFA fogja teljes körűen kivizsgálni, ami azt hiszem, elmondja azt, mennyire komoly a dolog. Ahogyan a Marca fogalmaz: az UEFA külön aktát nyit csak ennek az esetnek a kivizsgálására, megnéznek minden felvételt, meghallgatnak minden tanút. Nem, nem az első büntetést kapja majd a klub a szurkolói miatt, hiszen volt már olyan is, hogy zárt kapus büntetést kaptak-akkor is az Ifjúságot Liga meccsén történt atrocitás miatt.
Erősen nácista, karlengetős kemény szurkolói mag, akik a madridi klub folyamatos problémáit okozzák, de teljesen mindegy, hogy melyik klubról beszélünk.
Minden megnyilvánulását a rasszizmusnak minden klub és minden szurkolói közösség el kell utasítsa! De nálam jobban fogalmaz a Marca oldalán Miguel Angel Lara a „Lepusztult agy, de rasszista” című cikkében, melyből ide idézek néhány erős mondatot:
” Az Atlético egyes őrültjei önmagukat utánozva támadták meg Peter Federicót egy olyan dallal, amelyért a feltalálót bizonyára nagyok tapsolták magas kulturális szintje miatt, amikor meglepte művelt kollégáit azzal, hogy egyetlen mondatban összehozta Madridot, Peter Federicot és Ecuadort.„
Majd így folytatja:
„Lesznek, akik azzal védekeznek, hogy egyértelmű, hogy nem rasszizmusról van szó, csak vak szenvedélyről a klubja iránt. Nem igaz. A rasszizmus az rasszizmus, erőszak, pusztítás, és arra támaszkodik, hogy kerüljük annak címkézését, ami. Ez van Granadában, a Front lelátóján, volt a Camp Nouban Viniciusszal és Cornellában Iñaki Williams ellen . Nem számít, hogy néha szankcionálják, máskor meg nem, hogy van, amikor az ügy elárasztja a médiát és a közösségi oldalakat, máskor pedig nem is tudunk róla. Rasszizmus, rasszizmus az. „
„Nincsenek kifogások, nem elég, hogy ezek azok az elpusztult agyak, amelyekről Eskorbuto énekelt a hősnő nehéz éveiben Euskadiban. Nem, ők rasszisták, söpredékek, és rengeteg ilyen van a futballban és a társadalomban. Nincs más lehetőség, mint szembeszállni az agresszióikkal. Mindenki. A kluboknak fel kell hagyniuk a menedékkel, a védelmükkel, a féltéssel. A játékosoknak kell elsőként a megtámadott rivális segítségére sietniük, (és a játékvezetőnek – a szerk.) mert holnap egy másik mezőnyben ő lehet a célpont. A rajongóknak reagálniuk kell. A médiának anélkül kell feljelentést tennie, hogy megvizsgálná, hol történnek a dolgok, vagy azt a klubot, amelyet a rasszista képvisel . És ez vonatkozik Granadára, Valdebebasra vagy arra az őrültre, aki Vallecasban sértegeti és leköpi Courtois-t, tőle egy méternyire lévő gyerek mellől.”
„Ellenkező esetben mindannyian bűnrészesek leszünk abban, hogy az elpusztult agyak továbbra is büntetlenül maradnak, és minden alkalommal erősebbnek érzik magukat.”
Nincs mit hozzá fűznöm.
Kép és forrás Marca.