Miguel Porlán Noguera, becenevén Chendo 1961. október 12-én született Totanában (Murcia). A spanyol futball történetében az egyik legragyogóbb játékospályafutás az övé, válogatott védő, egész pályafutását a Real Madridban töltötte. Szülővárosában, a La Cruz de la Misión iskolai csapatában kezdődött a karrierje.
Sok társához hasonlóan az volt az álma, hogy a Real Madrid meghatározó játékosa lehessen, gyakran bíztatgatta magát azzal, hogy Spanyolország azon részén talán jobban felfigyelnek a királyi gárda megfigyelői a tehetségekre.
14 éves korában a Totana ifjúsági csapatához került, igaz – akkoriban nem szokatlan módszerrel – hamisított születési dátummal idősebbnek feltüntetve. Egy Nito nevű játékosmegfigyelő fedezte fel, aki akkoriban Spanyolország keleti felét járta, hogy a Real Madridhoz vigyen tehetséges játékosokat. Meghívták a Totanát, hogy edzőtáborozzon együtt a madridiakkal, a számos játékos közül pedig egyedül Chendót szerződtette a Klub. A legendás Luis Molowny és Juan Gea nagy jövőt jósolt neki. 1977 szeptemberében létre is jött a kontraktus.
Három évvel később a szakmai stáb a Real Madrid B csapatához küldte, így Chendo már felnőtt csapatok ellen, a Segunda Divisiónban edződhetett. Juan José, az első számú jobbhátvéd sérüléssel bajlódott, így került Chendo az A kerethez, a Valencia elleni 5-1-es madridi győzelemmel végződő mérkőzésen a második félidőben csereként lehetőséget is kapott. Három héttel később került be ismét a csapatba, az Atlético Madrid ellen. Az akkori tréner, Alfredo di Stéfano elérkezettnek látta az időt, hogy lehetőséget adjon neki a sztárok között kezdőként is (a ligakupában). Olyan legendák közé került, mint Del Bosque, García Remón, Miguel Angel, Camacho, Santillana, Juanito vagy Stielike…
Egy év múlva a Real Madrid egyik legbalszerencsésebb szezonjában (öt különböző sorozatban is a második helyen végzett a gárda) már 25 meccsen kezdő. Az idénynek még úgy vágtak neki a blancók, hogy Juan José volt az első számú jobbhátvéd
(6 meccsből 5-ször volt kezdő), azonban megsérült és helyét Chendo vette át, aki a hátralévő 18 találkozóból 16-szor kezdett. Amint Juan José visszatért, Chendo újra a kispadon találta magát, de hét mérkőzéssel később visszaverekedte magát, és ez kitartott az év végéig. Összesen 26 alkalommal lépett pályára az idény során.
1984/85-ben már ő az első számú jobb bekk Juan José és San José előtt, 30 bajnokin és 10 európai kupamérkőzésen szerepelt, összességében pedig 45 fellépést tudhatott maga mögött az idény során, melynek végén a Real Madrid megnyerte az UEFA-kupát, a Videoton ellen 3-1-es összesítéssel, annak ellenére, hogy a csapat a Bernabéuban 1-0-ra kikapott a visszavágón. A Real Madrid begyűjtötte a ligakupát is (összesítésben 4-3-as győzelem az Atlético Madrid felett), Chendo mindkét meccsen kezdő volt. A bajnokságban csak a második hely jött össze a Barcelona mögött.
Nyolc éven keresztül övé volt a jobbhátvéd posztja a Madridnál, 498-ból 478 alkalommal volt kezdő. 31 éves korától azonban folyamatosan kiszorult a csapatból. Bár az 1992/93-as szezon első mérkőzésén még kezdő volt (a 16. percben lecserélték), egyre inkább csak harmadik számú jobbhátvédként számoltak vele. Játszott a helyén Nando, Jesús Velasco, Quique Sánchez Flores, de még Luis Enrique és Francisco Llorente is, később Carlos Secretário és Christian Panucci. Inkább afféle morális segítője volt csapatának (mint később Sanchís), kevés alkalommal kapott bizalmat, ritkán becserélték. Az 1995/96-os szezonban még 23 bajnokin szerepelt. 
Néhány fontosabb mérkőzésen, mint például az 1993-as Copa del Rey döntőn azért még kezdő volt (Luis Ramis állt be a helyére), valamint az 1997-es Spanyol Szuperkupa barcelonai meccsén, de 1998-ban a Juventus ellen 1-0-ra megnyert Bajnokok Ligája döntőn már nem. Az idény végén 37 éves korában befejezte játékos-pályafutását.
Tizenhat év alatt trófeák sokaságát gyűjtötte be a Real Madriddal. Hét bajnoki címet (1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1995, 1997), két Spanyol Kupát (1989, 1993), két UEFA-kupát (1985, 1986), valamint lenyűgöző pályafutásának megkoronázásaként 1998-ban a Bajnokok Ligáját is megnyerte csapatával, bár igazából csak Rosenborgban jutott szóhoz a csoportmeccsek során.
Chendo azonban ezzel nem szakadt el a Real Madridtól, később a klub egyik képviselője lett és ma is a Klub alkalmazottja.
Játszott a spanyol U19-es és U21-es csapatban, a felnőtt válogatottban pedig 26-szor lépett pályára. 1986. január 16-án Las Palmason egy barátságos mérkőzésen debütált Szovjetunió ellen. Két világbajnokságon vett részt, 1986-ban Mexikóban és 1990-ben Olaszországban. Az 1988-as Európa-bajnokságot sérülés miatt kihagyni kényszerült.
Chendo számokban
Teljes név: Miguel Porlán Noguera
Becenév: „Chendo”
Születési idő/hely: 1961. október 12./Totana (Murcia)
Magasság: 175 cm
Poszt: jobbhátvéd
Mezszám: 2
A klub játékosa: 1977. szeptember 1. – 1998. június 30.
Mérkőzések/gólok száma a Real Madridban: 498 meccs/3 gól
Klubjai:
Real Madrid korosztályos csapatai (1977-1982)
Real Madrid (1982–1998)
A válogatottban:
– Felnőtt: 26 mérkőzés/0 gól (1986-1992)
– U21: 9 mérkőzés
– U19: 4 mérkőzés
Eredményei
– Spanyol bajnok (1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1995, 1997)
– Copa del Rey-győztes (1989, 1993)
– Spanyol Szuperkupa-győztes (1988, 1989, 1990, 1993, 1997)
– Ligakupa-győztes (1985)
– Bajnokok Ligája-győztes (1998)
– UEFA-kupa-győztes (1985, 1986)
Egyéb trófeák:
– 8 Trofeo Santiago Bernabéu
– 1 Teresa Herrera
– 2 Ciudad de Barcelona
– 2 Ciudad de Palma
– 1 Desafío Canal Plus
– 4 Ciudad de Alicante
– 2 Colombino
– 1 Copa Durum
– 1 Trofeo Giorgio Calleri
– 1 Bahía de Cartagena
– 2 Ciudad de la Línea
– 1 Ciudad de Salamanca
– 1 Trofeo Fioruchi
– 1 Trofeo de la Naranja
– 1 Trofeo Benidorm
– 1 Trofeo Raima
– 1 Trofeo Navidad
– 1 Copa Iberia
– 1 Trofeo Asegarce
– 2 Trofeo Festa d’Elx