bannerv2

Klubtörténelem

1902-1910

1902-ben Juan Padrós és Julián Palacios megalapítja a Madridot.

Az 1902-es években valami olyasmi jelent meg Angliában, ami ma már talán az egész világ kedvenc sportága: a labdarúgás.

Nem kellett sok ahhoz, hogy ez eljusson Spanyolországba is az Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjainak köszönhetően. Kezdetét vették a klub-alapítások, ekkor (1897) alapult meg Madridban az első csapat, mely Footbal Club Sky-ra hallgatott. 1990-et írunk, amikor a Footbal Club Sky kettévált és immáron két klub lett belőle, az egyik a New Foot-Ball de Madrid valamint a Club Español de Madrid.

Utóbbiból jött létre 1902.március 30-án a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje.

Három év telt el, a Madrid CF pedig megnyerte első rangosabb trófeáját amikor az Athletic Club-ot győzte le a Spanyol-kupa döntőjében. A madridi gárda ezután sorozatban háromszor nyerte meg ezt a címet.1905-ben játszották első nemzetközi mérkőzésüket. A franciák bajnoka kontra a spanyolok bajnoka. A mérkőzés végül 1-1-es döntetlennel zárult, ám érkezett egy visszavágó is.

A csapat rendkívül kicsi pályákon játszott 1912-ig, azonban ebben az évben jött az áttörés: ekkor költöztek át nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be. A klub vezetői rájöttek arra, hogy a szurkolói-tábor rohamosan nő és cselekedni kell, pénzre van szükség.

1920-at írunk amikor XIII. Alfonz király a “Real” (királyi) jelzőt adta a Madrid CF-nek, ekkor lett belőle hivatalosan is Real Madrid C. F.

Megszületik a Spanyol Labdarúgó-Szövetség amit a Spanyol első osztály követ

1929-ben hivatalosan is elindult a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztálya amit ma már úgy ismerünk, hogy LaLiga Santander. A sorozat első szezonjában a Real Madrid végig az első helyen állt, azonban az utolsó mérkőzésen vereséget szenvedett az Athletic Club-tól, így a bajnokság legelső címét az FC Barcelona gyűjtötte be – a Real Madrid pedig a második helyen végzett, csupán egyetlen ponttal lemaradva.

Évek múltán, az 1931/32-es szezonban viszont a Real Madrid ünnepelhetett a spanyol bajnokságban, ekkor nyerte meg legelső bajnoki címét. Ugyanez következett a következő szezonban. 1931. április 14-én a második Spanyol Köztársoság beköszönésével a klub elveszítette a “Real” jelzőjét és a királyi koornát is címerén, így a Madrid Football Club maradt egészen a polgárháború végéig. A futball a második világháború alatt is folytatódott és 1943. június 13-án a Real Madrid 11-1-re legyőzte a Barcelonát a Copa del Rey elődöntő visszavágóján. Ekkoriban felmerült, hogy a Barcelona játékosait megfenyegették a rendőrök – köztük az állambiztonsági igazgató is – aki állítólag azt mondta a csapatnak, hogy néhányan csak azért játszhatnak mert a rezsim engedélyezte számukra, hogy az országban maradjanak. A Barcelona elnökét, Enrique Pineyrót megtámadták a madridi szurkolók. Ez az állítás végül nem volt igaz és a FIFA illetve UEFA továbbra is jogosnak tartja a végeredményt. Juan Carlos spanyol újságíró arról számolt be, hogy a Barcelona akkori játékosa, Joesp Valle cáfolta a rendőrök általi fenyegetéseket. A mérkőzés első félideje után a Barca edzője, Juan José Nogués (és játékosai is) dühös volt a Real Madrid kemény játékstílusára, valamint a madridisták általi kemény agresszivitására. Ekkor a katalán csapat megtagadta a meccs folytatását amire megjelent a madridi rendőrfőkapitány és arra utasította a Barcelona játékosait, hogy lépjenek pályára.

Santiago Bernabéu és az európai siker (1943-1978)

Santiago Bernabéu 1943-ban lett a Real Madrid elnöke. Elnöki ideje alatt újjáépítették szinte a teljes klubot, a stadiont. Ezen kívül (az 1950-es években) a Real Madrid egyik amatőr játékosa, Miguel Malbo megalapította a Real Madrid utánpótlás akadémiáját ami ma már La Fábrica néven ismert. Bernabéuba 1953-tól kezdődően olyan stratégiába kezdett, hogy világklasszis játékosokat kezdett szerződtetni külföldről. Az egy legkiemelkedőbb volt ezek közül Alfredo Di Stéfano.

Alfredo Di Stéfano vezérletével a klub zsinórban ötször nyerte meg a BEK-et, avagy mai nevén Bajnokok Ligáját

1995-ben Gabriel Hanot (francia újságíró és a L’Équipe akkori főszerkesztője) javaslatára Bernabéu, Bedrignan és Sebes Gusztáv megalapította avagy támogatta egy olyan európai sorozat létrehozását amiben a legjobb, ergo bajnokcsapatok vesznek részt. Ez az UEFA Bajnokok Ligája. Bernabéu irányítása alatt a Real Madrid a spanyol és európai labdarúgás meghatározó csapatává vált. A klub zsinórban ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1956 és 1960 között. Ezen öt egymást követő győzelem után a Real Madrid végleg megszerezte az eredeti kupát és jogot szerzett az UEFA többszörös bajnoka elismerésére. A klub hatodszor is, 1966-ban megnyerte a BL-t.

1970-es éveket írunk amikor a Real Madrid már öt bajnoki címet és három spanyol kupát nyert. A klub 1971-ben játszotta első kupagyőztesek szerinti Európai Kupát – ahol végül 2-1-re kikapott az angol Chelsea csapatától. 1978. július 2-án Santiago Bernabéu elhunyt. Ekkor zajlott az argentin világbajnokság, azonban a FIFA háromnapos gyászt rendelt el Bernabéu tiszteletére.

La Quinta del Buitre és a tartós siker (1980-2000)

Az 1980-as évek elejére a Real Madrid elveszítette bajnoki címét – egészen addig, amig hazai (avagy saját nevelésű) játékosok nem hozták azt vissza Madridba. Julio César Iglesias (spanyol sportújságíró) ekkor a “La Quinta del Buitre” nevet adta ennek a generációnak, amely jelző Emilio Butragueno becenevéből származik. A másik négy tag Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Mcíhel és Miguel Pardeza volt. Mind az öten a Real Madrid utánpótlás rendszerében nevelkedtek.

A “La Quinta del Buitre” közben négy tagúra csökkent miután Pardeza 1986-ban a Zaragoza csapatához igazolt. A Real Madrid ekkor olyan neves játékosokkal büszkélkedhetett, mint Francisco Buyo, Miguel Porlán, Chendo vagy épp Hugo Sánchez. A Real Madrid ekkor Spanyolország és Európa egyik legjobb csapata volt. Ezekben az években a Real Madrid két UEFA.kupát és zsinórban öt bajnoki címet nyert. Emellé jött még a spanyol kupa és három szuperkupa. Az 1990-as évek végén ez a formáció végül feloszlott, miután Martín Vázquez, Emilio Butragueno és Míchel is elhagyta a klubot.

1996-ban Lorenzo Sanz klubelnök Fabio Capellót nevezte ki vezetőedzőnek. Ugyan ez csak egy szezonig tartott, a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot és olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Predrag Mijatovic, Davor Suker, Clarence Seedorf, Roberto Carlos vagy épp Bodog Illigner. A csapat már ekkor olyan játékosokkal állt fel, mint Raúl, Fernando Hierro vagy épp Redondo. Ennek köszönhetően (1997-ben Fernando Morientes csatlakozásával) a Real Madrid 32 év várakozás után újra megtudta nyerni a Bajnokok Ligáját. 1998-ban Jupp Heynckes irányításával legyőzték a Juventust. A végeredmény 1-0 lett, a madridi találatot Predrag Mijatovic szerezte.

1999 novemberében Vicente Del Bosque vette át a vezetőedzői posztot. A csapatot ekkor még olyan veterán játékosok alkották, mint Hierro, Redondo, Roberto Carlos és Raúl. A Real Madridhoz ekkor került fiatal tehetségként Morientes, Guti és Iker Casillas. Ekkor érkezett Steve McManaman, Nicolas Anelka, Míchel Salgado és Iván Helguera is. Del Bosque első idényében megnyerte a Real Madrid nyolcadik Bajnokok Ligája serlegét, miután a döntőben 3-0-ra legyőzték a Valenciát. A gólt Morientes, McManaman és Raúl szerezte. Ez a győzelem egy sikeres időszak kezdetét jelentette Madridban.

Florentino Pérez-éra