Raúl védjegye a góllövés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy vezeti a Bajnokok Ligája, illetve annak elődje, a 
BEK együttes örökgóllövőlistáját, valamint a spanyol válogatott történetében ő lőtte az egyik legtöbb gólt. 1992 óta tartozik a Real Madrid családjához, azóta többek között öt bajnoki cím és három Bajnokok Ligája-győzelem tevékeny részese. Neve gyakorlatilag mára egyet jelent a Real Madriddal.
Életpályája
Raúl Madrid egy szegények lakta részén, Villaverde Altoban látta meg a napvilágot Pedro és Maria Luisa Gonzalez harmadik gyermekeként, pályafutását pedig a San Cristóbal de Los Ángeles amatőrcsapatában kezdte. Gyerekkori álma az volt, hogy az Atlético Madrid felnőtt együttesében játszhasson. Ez az álma kis híján valóra is vált, tizenhárom éves volt, amikor apja elvitte őt a matracosokhoz. Bajnokságot is nyert az Atlético U15-ös (Cadete) korosztályával. Ez volt az a híres csapat, amely egy hónap alatt 175 gólt rúgott és csak egyet kapott, a teljes idény során 308 lőtt gól állt a nevük mellett, amiből Raúl 65-öt vállalt (egyik mérkőzésen nyolcat szerzett). Az akkori elnök Jesus Gil y Gil azonban anyagi problémákra hivatkozva feloszlatta az utánpótlást… Legnagyobb bánatára Raúl is kicsúszott a kezei közül. Bár szerették volna megtartani, a beígért ösztöndíjat nem fizette ki az Atlético, így a csiszolatlan gyémánt Fermín Gutierrez segítségével egyenesen a városi riválishoz, a Real Madrid utánpótlásbázisára került.
Visszatekintve minden bizonnyal Gil y Gil és a pártoló tagok is alaposan megbánták tettüket. A királyiaknál az 1992/93-as idényt már a Cadete A csapatban kezdte, amellyel a Sevilla ellen szintén bajnokságot nyert. Egy évvel később egy korosztállyal feljebb, a Juvenil B, majd a Juvenil A csapatok következtek, 1994 őszén pedig már a Real Madrid C-ben hívta fel magára a figyelmet, ahol hét meccsen tizenhárom alkalommal volt eredményes. Rövid ideig az U19-ben és a Real Madrid B-ben is szerepet kapott, behívták az U19-es válogatottba is. Azóta jópár év eltelt, Raúl nevéhez pedig a Real Madrid történetében egy egész korszak köthető.
Jorge Valdano felfigyelt a C csapatban nyújtott teljesítményére, neki köszönhető, hogy már 17 évesen és 5 hónaposan, Emilio Butragueno helyén, Zamorano csatártársaként bemutatkozhatott a Real Madrid felnőtt csapatában. Rögtön kezdőként! 
1994. október 29-ét írtunk ekkor, az ellenfél a Real Zaragoza csapata volt. Egy héttel később már első bajnoki gólját is meglőtte az Atlético Madrid ellen! Szép bosszú! Michael Laudrup adta neki a gólpasszt. Korábban egyébként nemhivatalos mérkőzésen már pályára lépett. Az Oviedo ellen góllal mutatkozott be, valamint egy Karlsruhe elleni barátságoson is betalált.
Az 1994/95-ös szezon során 28 fellépésen 9 gólt szerzett a Ligában, nem egészen tizennyolc évesen bajnok és a Real Madrid meghatározó tagja! A katari ifi-vb-n negyedik lett a spanyol válogatottal, itt találkozott Iván de la Penával, akivel azóta is jó barátok.
Álombemutatkozás, a folytatás is lenyűgöző. A következő évben már 40 meccsen 19 gólt ért el a bajnokságban, majd letette névjegyét a nemzetközi porondon is. Hat gólig jutott a Bajnokok Ligájában, ebben benne van egy mesterhármas a Ferencváros ellen (1995. október 18.), és a Juventus elleni negyeddöntő madridi mérkőzésén is győztes találatot jegyez. A visszavágón azonban elvérzik a királyi gárda a későbbi győztes ellen. Az angliai EB-re nem válogatták be, cserébe viszont játszhatott az atlantai olimpián, ahol a már említett de la Penával csapata kiemelkedő alakja. Franciaország ellen két gólt is szerzett. Az U21-es EB-n a döntőig jutott, ott egyenlítő gólt szerzett, de a tizenegyespárbajban elhibázta a büntetőjét, így az olaszok lettek az Európa-bajnokok. Év végén az Aranylabdára is jelölték.
Egyik legjobb szezonja az 1996/97-es. Újabb próbatétel várt rá, Capello ugyanis a bal oldali támadó-középpályás posztján játszatta, ami remek húzásnak bizonyult. 21 gól mellé még 15 gólpasszt is kiosztott, mind a 42 bajnoki mérkőzésen játszott.
1997. június 14-én spanyol bajnoki címet ünnepel a Real Madrid, méghozzá éppen az Atlético Madrid ellen. Ennek megkoronázásaként Raúl látványos gólt szerez a mérkőzésen. Legjobban azonban a Vicente Calderón-beli összecsapás minősíti Raúl szezonját. 1-0-s félidei vezetés után 4-1-re nyert 
a királyi gárda, Raúl két gólt szerez és két gólpasszt ad, ezek közül az egyik már-már művészi értékű. 35 méterre az ellenfél kapujától labdát szerzett, négy védőt maga mögött hagyva, lehetetlen szögből helyezte a labdát a kapuba. Alberto Toldrá és Ginés Carvajal vette át Fermín Gutierrez menedzser helyét. A szakítás azért következett be, mert utóbbi nyilvánosságra hozta, hogy a Paris St. Germain és az AS Roma is ajánlatot tett Raúlért.
Az idény során a spanyol felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, 1996. október 9-én a Csehország elleni 0-0-ra végződött találkozón. December 14-én Jugoszlávia ellen megszerezte első válogatott gólját, a spanyolok pedig egy hosszú veretlenségi sorozatot produkáltak Raúllal, egészen 1998. január 28-ig, amikor a franciáktól szenvedtek vereséget.
A következő bajnoki kiírásnak nagy reményekkel indult neki a királyi gárda. A Spanyol Szuperkupa döntőjén három gólt lőtt Raúl az FC Barcelona ellen; egyet Barcelonában, kettőt a Bernabéuban, így újabb trófeával gyarapodott a dicsőséglistája.
Év végén előkelő helyen végzett a FIFA év játékosa szavazáson (ötödik), az Aranylabdáért folyó versengésben pedig hetedik lett, mindez húsz és fél évesen… Nem is ment neki rosszul a játék, azonban a téli szünet után képtelen volt a kapuba találni, tizenhét mérkőzésen csak háromszor sikerült, a spanyol sajtó pedig „jó” szokásához híven rajta is fogást talált. Mindez azonban nem akadályozhatta meg abban, hogy a Bajnokok Ligájában a csúcsra érjen, tizenegy meccsen három találattal járult hozzá, hogy a Real Madrid 32 év után újra elhódítsa a legrangosabb európai klubtrófeát, története során hetedik alkalommal.
A franciaországi VB mint az egész spanyol csapat számára, úgy neki is csalódás. Nem villogott, csak Nigéria ellen talált be, a spanyolok pedig még a csoportból sem jutottak tovább. Decemberben azonban gólt szerzett a Vasco da Gama elleni Világkupa-döntőn (méghozzá nem is akármilyet!), Seedorf zseniális passza után két védő előtt is elhúzta a labdát, majd az elvetődő kapus kezei alatt a hálóba gurított. 
A döntő legjobb játékosává választották, az ajándékba kapott Toyotát pedig jótékonysági célokra ajánlotta fel.
Bár a csapat ezen kívül nem nyert semmit, Raúl Rivaldo előtt gólkirály lett és bronzcipős. 1999. március 27-én az Ausztria elleni EB-selejtezőn megállíthatatlan volt. Spanyolország 9-0-ra lelépte ellenfelét a Mestallában Raúl négy góljának és három gólpasszának köszönhetően. Június 30-án feleségül vette a fotómodell Mamen Sanz-t, azóta minden gólját egy gyűrűcsókkal ünnepli, ami védjegyévé vált.
2000. február 26-án a Real Madrid 3-0 arányban lelépte az FC Barcelonát a Bernabéuban, a mérkőzés előestéjén pedig megszületett Raúl első gyermeke, aki a Jorge nevet kapta. Állítólag mentora, Jorge Valdano iránti tisztelete miatt.
Májusban a csapat újra megnyerte a Bajnokok Ligáját, ezúttal a Valencia ellen a Stade de France-ban. Raúl az egész sorozatban rendkívülit nyújtott. Gyakran középpályást kellett játszania Anelka mögött, a gólok azonban így sem maradtak el. Tíz találat, valamint két assziszt, fontos gólok, kombinatív játék, elegáns mozzanatok jellemzik a teljesítményét. Gólpasszt adott Morientesnek a Porto ellen, kétszer talált be Manchesterben – egyik gólját egy soha nem feledhető Redondo-csel után szerezte -, a Bayern München elleni odavágón Anelkának adott gólt érő labdát. Így aztán nem meglepő, hogy a döntőben is gólt rúgott, gyakorlatilag ötven métert szólózott maga mögött hagyva a komplett valenciai védelmet. A gólt fiának ajánlotta. A sorozat gólkirálya lett (Jardellel és Rivaldóval holtversenyben), valamint a Bajnokok Ligája legjobb támadójává választották.
Aimée Jacquet, a Canal+ szakkommentátora a következőt mondta róla a gól után: „Csapata legjobb játékosává vált, a technikai tudás és játékintelligencia ötvözete és figyeljétek meg, hiába fárad, ugyanolyan megfontolt és hidegvérű és a jobb lábával rúgja be, pedig nem az a jobbik lába.” Nincs mit hozzáfűzni…
A bajnokságban nem ment ilyen jól a szekér, de Raúl 17 gólt szerzett, köztük az egyik legszebbet a Rayo Vallecano ellen. Adott továbbá négy gólpasszt is. Április 15-én 22 évesen és tíz hónaposan meglőtte századik bajnoki gólját a Zaragoza ellen. Nem fog egyhamar megdőlni ez a rekord… Minden a lehető
legjobban alakult számára, sokan az Aranylabda elsőszámú esélyesének tartották. Az Európa-bajnokság azonban szertefoszlatta az álmokat. Raúl közel 75 tétmeccsel a lábában érkezett a kontinensviadalra, a válogatott nagyrészét a három BL-elődöntőbe jutott spanyol klub játékosai alkották, fizikálisan kimerült csapat benyomását keltették. Szlovénia ellen ugyan betalált, jól is játszott, ám ami ezután következett, az maga volt a rémálom. A végállomást a negyeddöntő jelentette. A franciák ellen Raúl az utolsó percben elhibázta a büntetőt, amely 2-2-t és hosszabbítást ért volna…
A 2000/2001-es szezon elején játékban nem is tudta megközelíteni korábbi önmagát, az újonnan szerződtetett Figo azonban megoldotta a problémákat. Decemberben a Rayo Vallecano elleni hazain viszont már újfent a régi Raúlt láthattuk. Hierro remekbeszabott ívelése Raúlt találta meg, aki jobb lábbal átemelte a labdát a kapus felett, majd mielőtt a játékszer leesett volna a földre, fordulásból ballal irgalmatlan nagy gólt akasztott a hosszúba.
A bajnokság további része álomszerű volt: huszonkét meccs, tizenhét gól, spanyol bajnoki cím, Pichichi (24 góllal ismét Rivaldo előtt), Bronz Cipő. Kiemelni fölösleges bármelyik meccset is, de ha választani kell egyet, akkor az az Alavés elleni bajnoki címet jelentő 5-0, amelyen két gól és egy Gutinak adott gólpassz fűződik Raúl nevéhez, aki nem mellesleg ekkor már a spanyol bajnokság legtöbb gólt szerző aktív játékosa, pedig még be sem töltötte a 24. életévét. A Bajnokok Ligájában hét gólt termelt és ismét a sorozat legjobb csatára lett.
Felemásra sikeredett a következő idény. Az Aranylabdát ismét nem kapta meg, majd a klub századik születésnapján, ráadásul a Bernabéu Stadionban rendezett Copa del Rey döntőn 2-1 arányban kikapott a Madrid a Deportivo ellen, Raúl gólja csak a szépítéshez volt elegendő. Az volt a szezon egyetlen hazai veresége. Zidane és Raúl között megvolt a kellő összhang a pályán, Makelélé is remek teljesítményt nyújtott a védelem előtt, a csapat azonban sok gólt kapott, a bajnokság pedig elúszott. Két trófea azonban keretbe foglalta ezt az időszakot. Kezdődött a Spanyol Szuperkupa megnyerésével – Raúl mesterhármast 
szerzett a Zaragoza elleni visszavágón -, és végződött a Bajnokok Ligája-döntővel, ahol Raúl lőtte a csapat első gólját a Bayer Leverkusen ellen. Szeptemberben az Anderlecht ellen meglőtte a Real Madrid történetének 700. nemzetközi kupagólját. Tizennégy gól, hat gólpassz a bajnokságban, hat gól, három gólpassz a Bajnokok Ligájában, sorozatban harmadszor lett a BL legjobb csatára, majd jött a japán-koreai közös rendezésű világbajnokság…
…ahol jól kezdtek a spanyolok, Raúl egy gólt lőtt Szlovénia és kettőt Dél-Afrika ellen, majd a nyolcaddöntőben combsérülést szenvedett Írország ellen. A negyeddöntőt így kihagyta, Gamal Ghandur játékvezető két szabályos gólt vett el az ibériaiaktól. A 0-0-ra végződött mérkőzést követően büntetők után a dél-koreaiak örülhettek. Hierro visszavonult a válogatottságtól, ezt követően Raúl lett a csapatkapitány. Hollandia ellen egy barátságos meccsen viselhette először a karszalagot (1-1).
A Madrid folytatta remek nemzetközi szereplését, augusztusban a Feyenoord ellen 3-1 arányban megnyerte az Európai Szuperkupát. Nagy visszhangja volt a döntőnek. Ronaldo esetleges érkezése volt a legfőbb téma, ezzel együtt Raúl legjobb barátját, az utolsó pillanatban kihagyott Fernando Morientest, szinte a létező összes klubbal szóbahozták, még a Barcelonával is. A meccs elején nem is tudott megfelelően koncentrálni, meze alatt egy pólót viselt, amellyel gólját Morientesnek ajánlotta volna, ha szerez… A második félidőben már jobb teljesítményt nyújtott.
Majdnem az egész szezonkezdetet kihagyta. A bajnokságban csak két győzelem, három döntetlen és egy vereség állt a Real Madrid neve mellett hat mérkőzés után. Nem egy álomkezdés a csapat hívei számára.
2002. november 20-án megszületett Hugo nevű kisfia, Jorgéhoz hasonlóan ő is egy El Clásico előtt. December elején az Olimpia Asunción ellen Világkupát nyert a Madrid, Ronaldo gólja előtt Raúl engedte a jobb helyzetben lévő csatártársa elé a labdát. Néhány nappal később a Lokomotív Moszkva ellen
megszerezte 200. és 201. Real Madridos gólját. Februárban a válogatottban is jubilált, Németország ellen meglőtte 30. és 31. találatát. Márciusban az Alavés ellen a Real Madrid történetének negyedik legjobb góllövője lett, nem kisebb nevet szorított maga mögé, mint Hugo Sánchezt. Jelenleg második ebben a rangsorban, Di Stéfano áll előtte, de a hátrány nem behozhatatlan.
Remekelt a Dortmund, a Milan és a Manchester United ellen, ezután sajnálatos módon a vakbélgyulladás miatti kihagyása visszavetette formáját. Míg nem játszott, a csapat kikapott a Manchester United elleni visszavágón (4-3), majd leadta a Real Sociedaddal szembeni előnyét a bajnokságban. A BL elődöntőjében Makelélé nélkül kiesett a Real Madrid a Juventus ellen. Raúl ekkor már a pályán volt, a csapat teljesítménye azonban nem volt meggyőző a rendkívül motivált Juventus ellen.
A Primera Divisiónban azonban az utolsó öt meccséből négyet megnyert a királyi gárda, Raúl ötször talált be, a csapat visszavette első helyét és megnyerte története 29. bajnoki címét, amelyhez Raúl összesen 16 góllal és hét gólpasszal tett hozzá. A BL-ben kilenc találat és öt assziszt a mérlege.
2004 óta rengeteg bírálatot kap mind a sajtó, mind a szurkolók részéről. Góljainak száma a korábbi évekhez képest kiábrándítóan kevés, a Bajnokok Ligájában azonban rendre betalál. 2005. szeptember 28-án az Olympiakos elleni góljával ő lett a sorozat történetének első játékosa, aki elérte az 50 gólos határt. Az volt a 97. BL-meccse. Az október 12-ei San Marino elleni mérkőzés óta válogatottsági csúcstartó a spanyol mezőnyjátékosok között. Három világbajnokságon is gólt szerzett.
2005. november 17-én ikrei születtek (Héctor és Mateo), szokás szerint El Clásico előtt, ahol a csúfos vereség mellett Raúl elszenvedte pályafutása legsúlyosabb sérülését. A sikertelen időszak után 2007-ben ötödik bajnoki címét is begyűjtötte, az új szezon kezdetén pedig láthattunk egy keveset a régi Raúlból.
Szabadidejében legszívesebben a családdal foglalkozik vagy olvas (leginkább Arturo Pérez Reverte könyveit). Kedveli a spanyol zenét, szeret vadászni és bikaviadalokra járni. Tartja a kapcsolatot korábbi csatártársával, Morientessel, a 2005/2006-os szezonban sérülése idején többször is a helyszínen tekintette meg Fernando meccsét, amikor a jóbarát még Liverpoolban játszott. 2012-ig köti szerződés a klubhoz, minden bizonnyal innen is vonul majd vissza.
Róla mondták
„A gyerek mozgása maga a szimfónia, egyszerűen zseniális.” – Jesús Gil y Gil (1988.)
„Raúl a világ legjobb csatára.” – Javier Clemente (2000. április 1.)
„Amikor játszik, mindig csak a góllövés jár az eszében. Ez a futball lényege.” – Thierry Henry (2000. június 25.):
„Nagyon örülök, hogy jelenleg én vagyok az első, megpróbálom kiélvezni a pillanatot, mert jön mögöttem egy Ferrari, aki mindannyiunkat faképnél hagy majd.” – Fernando Hierro (2001.)
„Remélem, nem szeret utazni, különben meg kell akadályoznunk, hogy belépjen az országba. A Real Madrid leszerződteti a nagy játékosokat, mint Figo, Zidane vagy Ronaldo, de úgy gondolom, hogy Raúl a világ legjobb játékosa.” – Sir Alex Ferguson (2003. április 8.)
„Azt kell mondanom, Európában Figo és Raúl a kedvenc játékosaim.” – Zinedine Zidane (2004. február 12.)
„Jelenleg legszívesebben leigazolnám Raúlt, ha lehetne. Olyan játékos, aki képes meccset eldönteni, mindent imádok, ami vele kapcsolatos.” – Ottmar Hitzfeld (2007. február 15.)
Raúl számokban
Teljes név: Raúl González Blanco
Születési idő/hely: 1977. június 27., Villaverde Alto (Madrid)
Magasság: 180 cm
Mezszám: 7 (19 éves kora óta. Javier Clemente idején a válogatottban 10-esben játszott)
Eddigi becenevei: el bebé (bébi), el Angel de Madrid (a Madrid angyala), Raulito, Raulinho, A gyűrűk ura (góljai utáni gyűrűcsókja miatt)
Családi állapota: nős, felesége Mamen Sanz. Négy fia van: Jorge, Hugo, Hector és Mateo
Klubjai:
San Cristóbal de Los Ángeles (1988-1989)
Atlético Madrid Infantil (1990-1991)
Atlético Madrid Cadete (1991-1992)
Real Madrid Cadete (1992-1993)
Real Madrid C (1993-1994)
Real Madrid (1994-)
A válogatottban:
102 mérkőzés/47 gól
Eredményei
– Spanyol bajnok (1995, 1997, 2001, 2003, 2007, 2008)
– Bajnokok Ligája-győztes (1998, 2000, 2002)
– Európai Szuperkupa-győztes (2002)
– Világkupa-győztes (1998, 2002)
– Spanyol Szuperkupa-győztes (1997, 2001, 2003, 2008)
– A Bajnokok Ligája gólkirálya (2000, 2001)
– A Primera Divisón gólkirálya (1999, 2001)
– Az Év Játékosa Spanyolországban (1997)
– UEFA Év Legjobb Támadó játékosa (2000, 2001, 2002)
– Kétszeres bronzcipős (1999, 2001)
– Ezüstlabdás (2001)
– FIFA Év Játékosa szavazáson harmadik (2001)
– A spanyol válogatott történetének legtöbb gólt szerző játékosa
– IFFHS év legtöbb gólt szerző csatára (1999)
– Spanyol Kupadöntős (2002, 2004)
– Copa del Rey gólkirálya (2002, 2004; mindkétszer hat góllal)
– A Világkupa-döntő legjobbja (1998)
– Spanyolország legjobb sportolója (2000)
– Királyi Sport-kitüntetés (2006)
– Alfredo Di Stéfano-díj nyertese (2008)
– A spanyol válogatott történetének 800. gólját ő lőtte (1999. március 27., Ausztria ellen)
– A spanyol válogatott történetének 900. gólját ő lőtte (2002. szeptember 7., Görögország ellen)
– A spanyol válogatott történetének legtöbb meccset játszó mezőnyjátékosa
– A Primera División legtöbb gólt szerző még aktív játékosa
– A Bajnokok Ligája legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékosa
– A Bajnokok Ligája történetének legtöbb gólt szerző játékosa (57 gól)
– Három BL-döntőből kettőn gólt lőtt
– A legtöbb gólt ő lőtte a Barcelonának Real Madrid játékosként (10 gól)
Utolsó módosítás: 2009. június 27.