A Real Madrid fiatal igazolásainak negatív oldala
A sikeres játékosok közé tartozik Valverde, Varane és Casemiro. Főszerepben Martin Ödegaard.
Martin Ödegaard Arsenalhoz való igazolása már a küszöbön van, ami azt jelenti, hogy a Real Madrid mindenképp profitál a játékos eladásából, azonban a klub stratégiáját kudarc éri. A norvég játékos tizenéves korában került Madridba, mindössze négy millió euróért – most 22 esztendős korára tízszeres összegért adhatja tovább a Real Madrid. Papíron ez sikeres üzlet, azonban azon a pályán nem, amin rendkívül kevés lehetőséget kapott és nem is tudott maradandót alkotni az első csapatban.
Ödegaard is azok közé a fiatalok közé tartozott, akiket a klub tudatos stratégiájának köszönhetően a jövőként kezeltek, hogy majd később meghatározó játékkos lesz habfehér mezben.
A rendszer legsikeresebb személye Raphael Varane, aki 18 évesen érkezett Madridba a Lens csapatától 11 millió euróért. Varane a világ egyik legjobb védője lett, számtalan trófeához segítette a csapatot, mielőtt most nyáron végleg távozott a Manchester Unitedbe.
Casemiro a második „arany”, aki 20 esztendősen érkezett a Sau Paulo csapatától – kezdetben kölcsönben – majd végül 6 millió euróért végleg. Először a Castillában, majd egy kölcsönszerződés keretein belül a Portóban fejlődött sokat, hogy aztán éveken át a Real Madrid alappillére legyen a középpályán Luka Modriccsal és Toni Kroosszal.
Velük tökéletesen működött a terv, de Ödegaard helyzete – szakmai nézetből – : katasztrófa. Ennek ellenére nem is akkora katasztrófa, hisz a klubnak mintegy 36 millió euró pluszt jelent a kasszába.
A norvég előtt persze voltak mások is, változó sikerrel. Isco többségében pozitív igazolásnak bizonyult, míg Asier Illarramendi kudarcot vallott. Végtére is, nem könnyű dolog bekerülni a Real Madridba, és maradandót alkotni. A klub részéről viszont hatalmas kockázat az, hogy esetenként nagy összegeket fektetnek be fiatal játékosokba.
Asensio, Vallejo és Lienhart
Miután 2015 januárjában sikerült Ödegaard leigazolása, a vezetőség a spanyol U-19-es válogatottat vette célba, akik éppen az Európa-bajnokságra készültek. A torna kezdete előtt meg is történt Marco Asensio és Jesús Vallejo leigazolása. Előbbi 4 millió euróért érkezett a Mallorcától, utóbbi pedig 5 millióért a Real Zaragozától. Asensio most – hat évvel később – eléggé furcsa helyzetben van. 25 esztendős korában nem igazán várható, hogy komoly sztár legyen, de a klub szeretné ha visszatérne a 2016-2017-ben mutatott formájához. A vezetőség többet akar, és vár is Asensiótól a beléfektetett bizalom miatt.
Ugyan nem minden játékos lehet a legjobbak között, Asensio leigazolása mégis nagyon sikeresnek kell tekinteni. Sikeresebbnek ,mint példál Vallejóét, aki kicsit többe került a Real Madridnak.
A spanyol védő mindössze 19 mérkőzésen lépett pályára a Real Madridban, és négy különböző csapathoz került kölcsönbe. Most – 24 esztendősen – visszatért, és Sergio Ramos valamint Raphael Varane távozása miatt előtte is lehetőség nyílik. De ne feledkezzünk meg a Militao-Nacho-Alaba hármasról, akik mindenképp a sor első helyén állnak.
Lienhart először kölcsönbe érkezett a Rapid Wientől, majd 800.000 euróért végleg megvásárolta őt a Real Madrid. 2018-ban azonban eladásra is került, a Bundesligában szereplő Freiburgnak – árának kétszereséért. Szerény nyereség volt, azonban ő valóban az áldozata volt a klub átigazolási stratégiájának.
Kovacic és Danilo
A klub átigazolási stratégiájában találunk más játékosokat is, akik valamivel tapasztaltabban és drágábban érkeztek Madridba, de rájuk is a jövőként tekintett a vezetőség. Mateo Kovacic (38 millióért az Interből) és Danilo (31,5 millióért a Portótól) voltak ezek a játékosok, és bár ők is fiatalok voltak (előbbi 21, utóbbi 23) de volt esélyük, hogy a befektetett nagy összeget és bizalmat meghálálják. Mindketten sokat nyertek habfehérben, és hasonló áron (Kovacic 45 millióért, Danilo 30 millióért) kerültek eladásra. Csalódotton távoztak, de nem váltották be a reményeket.
Ceballos és Theo, akik kudarcot vallottak
2017-ben a Real Madrid nagy lelkesedéssel tért vissza az átigazolási piacra, hogy a jövőt építse. Theo Hernández (19 esztendős volt) valósággal ragyogott az Alavésben (kölcsönben az Atlético Madridtól) töltött kölcsönideje alatt, ezért a Real Madrid 24 millió euróért kivásárolta a szerződéséből az ifjú tehetséget. Ezután érkezett Dani Ceballos 16,5 millió euróért a Betistől. Az akkor 20 éves játékos szintén tagja volt a spanyol U-19-es válogatottnak Asensio és Vallejo mellett.
2019-ben enyhe mínusszal (20 millióért) eladásra került a Milannak. Ceballos még mindig a Real Madrid játékosa, bár úgy látszik, hogy a jövője továbbra sem Madridban van.
Valverde, még egy pozitívum
Míg Ödegaard távozni akar több játéklehetőséget remélve, addig a Real Madridnak egy hatalmas gyémántja van Federico Valverde személyében – aki öt évvel ezelőtt, 18 esztendősen került Madridba. A klub 5 milliót fizetett az uruguayi középpályás játékjogáért a Penarolnak. Nagyon nehéz bekerülni a kezdőcsapatba, főleg a középpályára – de Valverde lenyűgöző teljesítménye magáért beszélt. Különösen az elmúlt szezon utolsó felében. A vezetőség mindenféle kérdés nélkül a jövőként tekint rá, nem véletlen, hogy dolgoznak az aktuális szerződése meghosszabbításán.
Drága brazil igazolások
A Real Madrid mintegy 100 millió eurót költött brazil támadókra, egész pontosan Viníciusra és Rodrygóra. Vini mindössze 16 esztendős volt, amikor bejelentésre került a leigazolása, brazil kollégája pedig 18. Egy év különbség volt a transzferükben, és ezek az átigazolási díjak más kategóriába sorolják őket: hatalmas elvárás.
Ugyan mindketten még nagyon fiatalok, de az elvárások és a nyomás egyre inkább csak nő rajtuk. Ennyi idő elteltével el kell kezdeniük bebizonyítani, hogy a klub nem feleslegesen fizetett értük ekkora összeget. Vinícius az elmúlt szezonban már kezdte megmutatni, hogy mire is képes – beleértve a Liverpool elleni dupláját, és az ehhez hasonló teljesítményeit.
Lunin árnyékban
Andriy Lunin 2018-ban, 19 esztendősen érkezett 8,5 millió euróért, de az azóta eltelt három esztendőben mindössze egyetlen egyszer lépett pályára a Real Madrid színeiben. Az ukrán hálóőr nem tud kilépni Courtois árnyékából, de azért valljuk be: ez nem is egyszerű feladat.
Ide sorolható Álvaro Odriozola is, aki 22 esztendősen 30 millióért tette át székhelyét Madridba. A spanyol védő azóta szinte láthatatlan. Még csak 25 éves, szóval akár vízválasztó lehet számára is ez a szezon.
Brahim és Militao
2019 telén egy fiatal játékos érkezett Madridba: Brahim Díaz (19 esztendősen, 17 millióért a Manchester Citytől) – majd nyáron Éder Militao (21 esztendősen, 50 millióért a Portótól). Előbbi mai napig nem találta meg helyét Madridban, ezért további két évre került kölcsönbe a Milanhoz. Időközben Militao beérni látszik, hisz az elmúlt szezonban mutatott teljesítménye rendkívül biztató.
Jovic és Kubo, a két „lehetetlen”
Luka Jovic 2019-ben 63 millió euróért érkezett, hogy felvegye a versenyt Karim Benzemával, de a mai napig nem sikerült beilleszkednie a csapatba. Két gólja volt, ezért kölcsönbe is került.
Takefusa Kubo 18 esztendősen, ingyen érkezett. Azóta sorra kölcsönbe kerül, ami azt bizonyítja, hogy mennyire nehéz bekerülni a Real Madrid első csapatába – még akkor is, ha másol rendkívüli teljesítményeket tesz az asztalra. Népszerű játékos, rengeteg csodálója van, de még nem sikerült bizalmat nyernie Madridban. Most ismét kölcsönbe került a Mallorcához, de az ő esetében még nincs veszve semmi, hisz még mindig csak 20 éves.
Reinier és Soro
Reinier a harmadik brazil igazolás, érte 30 milliót fizetett a klub. Jelenleg még mindig a Dortmundban van kölcsönben, bár ott is rendkívül kevés játéklehetőséget kap. Alberto Soro helyzete eléggé furcsa, hiszen 2019-ben 2,5 millióért érkezett a Real Zaragozától – majd azonnal kölcsönben is maradt. Egy évvel később ugyanennyi összegért került eladásra a Granadának, esélye nem volt magára ölteni a habfehér mezt.
forrás: MARCA
