A legendás középpályás több mint 20 éve vesztette életét egy autóbalesetben.

A legendás középpályás több mint 20 éve vesztette életét egy autóbalesetben.

Mint kiváló támadó, nem ismerte a középszerűséget: ő volt „Juanito” vagy „Don Juan”. Hős vagy cselszövő. A pályán és a pályán kívül is heves volt, bizonyítja ezt az is, hogy több mint 10 évet játszott a Madrid kezdőcsapatában. Juan Gómez González sosem nyújtott csalódást annak, aki bízott a képességeiben. A Real Madrid és a válogatott soraiban is a legnagyobbak között említik. Mint ahogy nem nyújtott csalódást soha senkinek, mindig a „fehér egyesületért” dobogott a szíve. „Egy napon visszatérek Madridba” – mondta, de tévedett. Juanito soha nem ment el és emléke mindig velünk lesz: az emberé, aki annyira szerette a Real Madrid-ot, a Klubot, amely mellett minden lehetséges eszközzel kitartott, és soha nem hagyta el.

Az iskolából az utcára
Juanito 1954. november 10-én született a Malaga környéki Fuengirola-ban. Szegény család elsőszülött fiúgyermeke volt, hamarosan őt követte még négy testvér: Carmen, Juani, Juan Antonio és Claudia. Juanito játékos és csintalan természetű gyerek volt. Két éves korában például lenyelt egy üveg gyógyszert, és gyomormosásra kellett vinni a közeli kórházba. A környékükön hamar el is keresztelték „Juanillo el viejo”-nak (kis vén Juanito). 

Mint oly sok korabeli gyereknek, neki is az utca volt a futballiskolája. És ott, az utcán szenvedte el az első sérüléseket is… És az első összetűzésekbe is ott került. „Volt néhány keménylegény a környéken” – mondta később. „Mindig elrontották a játékunkat. Egyszer el is kaptak, és megmondták, hogyha mégegyszer visszamegyünk oda, jól megvernek. Egy másik alkalommal beverték a fejemet. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy vigyáznom kell a fejemre, ha már Isten megáldott vele” – kommentálta később kis gúnnyal 🙂 És ez volt jellemző rá később is. Mindig önmagát adta. 

Juanito-nak már születésétől fogva a vérében volt a futball. A malagai első perctől világosan tudta: a foci a szenvedélye, az élete is a fociról szóljon. Így aztán hosszú pályafutása során szembe kellett néznie csodálattal, de utálattal és egyéb sérelmekkel egyaránt. Pályájának első állomása Aspes, egyben első hivatalos egyesülete is. Már ott is hátán a 7-es számmal játszott, gyorsan bekerült a Fuengirola ificsapatába. 

Valószínűleg minden előzetes meggondolás nélkül, de az első cselt ekkor tette pályafutásában. Volt egy bizonyos korhatár, ami szükséges volt ahhoz, hogy valaki játszhasson a Primera Regional-ban. 1968-at írtak, szüksége volt rá a szülővárosának, a Fuengirolának. Túl nagy tehetség volt ahhoz, hogy nélkülözzék. Kockáztattak: meghamisították a játékengedélyét, hogy játszhasson. Ekkor még csak 14 éves volt, de már a jövő nagy reménységeként tartották számon, aki hamar szédítő magasságokba juthat, ha kicsit mérlegelik a helyzetét. 

Az Atlético Madrid-ban kétszer nem tartanak rá igényt
Kezdeti tündöklés után a Fuengirola tárgyalt az Atlético Madriddal. Angel Castillo már akkor kinézte az Atlético számára, amikor még csak 13 éves volt, de mielőtt a piros-fehérekhez ment volna, lehúzott még egy évet a regionális bajnokságban a Fuengirolában. Aztán Víctor Martinez elvitte az Atlético-hoz öt évre. Az Atlético vezetői a Buen Consejo nevű iskolába adták, ahol több lett, mint egyszerű példakép. 

A piros-fehéreknél nem ment neki jobban a játék, csak 15 éves korában debütálhatott, de onnantól kezdve fejlődése látványos. Olyan gyors, mint a játéka. Az ifi a Tercera Divisiónban szerepelt ekkor, ahol még nem volt 16 éves, amikor már beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De az edzője nem látta meg azt a lehetőségeket benne, hogy belső csatárként is lehetne játszatni… Ez volt az első a sorozatos hibák közül, amiknek „áldozata” lett az Atlético-nál. 

Mielőtt bezárták előtte az Atlético kapuit, megpróbálták átadni a Calvo Sotelo-nak, de a játékos ezt nem fogadta el, és visszatért Fuengirolába. Még akkor nem töltötte be a 18-at! Annak ellenére, hogy a német Max Merkel-nél kezdő lett volna, az álma továbbra is a legmagasabb osztályban játszani. 

Sípcsonttörés
Ennek ellenére az álmai hamarosan szertefoszlottak. Csereként számítottak rá a nyári meccseken. Volt egy mérkőzés a Benfica ellen a managua-i áldozatok megsegítésére. Szerencsétlenségére azon a meccsen egy helyen eltört a sípcsontja… Juanito minden erejét és hitét a felépülésbe veti, de mire 1973. júliusára sikerül neki, addigra Juan Carlos Lorenzo, az Atlético akkori mestere nem számít rá. Ez volt a második eset, amikor nem kellett nekik. Sikerült megszabadulniuk a spanyol futball később egyik legzseniálisabb alakjától. 

A Sevilla is visszavonta, hogy próbajátékra hívnák a malagait, mivel sérült. Egy biztos volt: mindenki tévedett, hogy ezzel vége lesz a pályafutásának. Bár akik erről beszéltek, azok közül sokan nem is látták azelőtt játszani őt, és inkább a hallott pletykákra hallgattak. Hiba volt. Jose Maria Negrillo, aki Madridban volt akkor edző, ellenőrizte a játékos állapotát és képességeit, és eldöntötte, hogy elviszi őt a Burgos-hoz. Első évében nem volt könnyű dolga Juanito-nak a kasztíliai alakulatnál, mivel az egyesület a kiesés szélén állt. 

A szezont sikeresen fejezték be, ekkor az Atlético véglegesen lemondott róla, játékengedélyét átadták a Burgos-nak. Naya-val és Muller-rel kimagaslottak a Burgos-ból. Egy nagyszerű csapat lépett pályára az Atlético ellen is, akik végleg beláthatták, hogy hiba volt lemondani róla. Ennek a találkozónak egy külön érdekessége, hogy ezután Kubala László meghívta őt a Montreal-i olimpiára. Juanito a nagycsapatok érdeklődését is felkeltette. Burgos-beli napjai meg voltak számlálva 🙂 

Real Madrid: egy álom beteljesült
Juan mindig elismerte, hogy kölyökként a Zaragoza volt a kedvenc csapata, de évekkel később már a nagy álma az volt, hogy a Real Madrid-ban játszhasson. 1976. november 19-én beteljesült az álom: aláírt a Real Madrid-hoz. Ahogy később mondta: „olyan házba érkeztem, ahonnan megérinthetem az eget, mivel számomra a Real Madrid minden csapat fölött áll, és Madrid minden város fölött”. További szavaiban rejtve ott volt, hogy a Barcelona is ajánlatot tett érte, de a Real Madrid bár csak néhány nappal, de gyorsabb volt. 

A malagai az 1977-78-as szezonban debütált a fehér mezes csapatban Mexikóban a Guadalajara ellen. Még ugyanabban a szezonban lejátszotta első meccsét a Nou Campban. Emlékezetesre sikerült. Az volt Juanito egyik nagy napja – Jensen és Santillana mellett a kezdőben. Két gólpassza döntőnek bizonyult a Barcelona elleni 3-2-es győzelemmel véget ért találkozón. Ezzel egy hét éves nyeretlenségi sorozat tört meg ellenük. Részt vett a válogatott meccsén Belgrádban. Azon a meccsen váltotta meg a spanyol válogatott az útlevelét az argentín vb-re. Tizenkét év kihagyás után jutott ki a spanyol válogatott világbajnokságra. A vb-n Brazília és Svédország ellen játszott. Gólt nem szerzett. 

Tíz év a középpontban
A Real Madridban végigjátszott tíz év alatt megosztotta a Real-tábort. Két dolog miatt beszéltek róla. Egyik az, ahogyan a védőket ámulatba ejtette a játéka, a másik a temperamentumos viselkedése, és szóhasználata. De sosem vitatta senki, hogy az andalúz játékos „néha nagyszerű”… 

A Real Madrid-ban eltöltött évei alatt a dicsőségek mellett néhány szomorú eseményt is meg kellett élnie. A tíz év alatt a Klub nyert két UEFA-kupát, négy bajnoki címet, két spanyol kupát, ráadásul a BEK-döntőbe is bejutott 1981-ben, és 1983-ban KEK-döntős volt. Az 1983-84-es szezonban pedig a gólkirályi címet is megszerezte 17 góllal. 

Juanito számos meccs megnyeréséhez segítette hozzá a Real Madrid-ot a Bernabéu-ban, amelyek bekerültek a Real történetének nagykönyvébe. 1980-ban ő volt a főhőse annak a mérkőzésnek, amelyen a Celtic-et búcsúztatták a BEK-ben. Az első meccsen a Celtic 2-0-ra nyert, a második meccsen pedig Juanito lőtte a Real harmadik gólját, amely az elődöntőbe jutást jelentette. Ilyen felejthetetlen esték persze még voltak évekkel később az Inter, a Borussia Mönchengladbach és az Anderlecht ellen is. A futball íratlan szabálya szerint azonban a siker Juanito és a csapat együttes érdeme. 

Azok az átkozott két másodpercek
De Juanito pályafutásában volt két durva jelenet, mindkettőt keményen büntette az UEFA. Az első 1978. novemberében volt a Grasshoppers elleni BEK-mérkőzésen. Juanito elvesztette türelmét és megtámadta a partjelzőt. Két évre eltiltották az európai kupáktól. 

A másik eset 1987. áprilisában volt a Bayern München elleni találkozón, szintén a BEK-ben. Juanito fejberúgta Matthäust, a bíró le is zavarta a pályáról. Ezzel a cselekedettel búcsút is mondhatott az európai kupáknak és a Real Madridnak is. Annak ellenére, hogy ilyen heves vérmérsékletű volt, amennyire lehetett, igyekezett javítani a hibáját. Amikor visszajöttek Münchenből, összehívta a gyerekeket, akiket az AFE-ban tanítgatott, és ezt mondta nekik: „amit tegnap tettem, ti soha ne tegyétek!” 

Mindvégig madridista
Búcsúja a Real Madrid-tól nem épp úgy sikerült, ahogy szerette volna. De igazságtalan lenne csak arra emlékezni, hogy a temperamentumos viselkedése olykor ilyen helyzetekbe sodorta. Juanito kiszámíthatatlan volt, a pályán igyekezett végigvinni, amit meg akart csinálni. Mindig mélyen átérezte, hogy milyen a Real Madrid-hoz tartozni, és miután befejezte pályafutását, elmondta, hogy kiváló bánásmódban részesíti a játékosokat a Klub, nincs fogható ahhoz, hogy mit jelent Real Madrid-mezben játszani a Bernabéuban. 

Juanito-t lenyűgöző ereje, félelmetes szelleme miatt olyan vele egykorú madridi egyéniségek között emlegetjük, mint Benito, Camacho, Stielike. Rajtuk kívül még néhányan elmondhatják magukról: az ő életük a Klub. Juanito, a „mindenben újonc, és mindenben mesteri”, ahogy magát nevezte, át tudta adni ezt a szellemiséget azoknak, akik egyébként megrendültek volna a Bernabéu gyepén. Mindig őszinte volt. 

1992. április 2-a szörnyű dátum a madridi szurkolók életében. Juanito azon a napon hunyt el autóbalesetben. A Klub szurkolói értetlenül és engesztelhetetlenül álltak a tények fölött. Juanito elment közülünk… A 7-es számú mezt viselte a Real Madridban. A Real Madrid pártoló tagjai az ő emlékére minden mérkőzés hetedik percében az „Illa, Illa, Illa… Juanito Maravilla!” rigmust ismételgetik. 

A válogatott és a búcsú
1976. október 10-én debütált a válogatottban Sevillában Jugoszlávia ellen. 34-szer szerepelt a felnőtt nemzeti csapatban, nyolc gólt szerzett. Ott volt Argentínában a világbajnokságon, az olaszországi eb-n és a spanyolországi vb-n is. Ezen a világeseményen szerepelt utoljára, Németország ellen. A vb után Muńoz annak ellenére száműzte a csapatból, hogy akkoriban elég jó formában volt. 

Nagy sokk volt ez annak az embernek, aki olyan nagyszerű csatákat vívott a válogatottal, mint például a Anglia elleni a Wembleyben vagy a Parc de Princes-ben a franciák ellen. Juanito elfogadta helyzetét, bár fájt neki, hogy nem segítheti előre hazája válogatottját: „Amikor a gyerekeim megkérdezik tőlem, hogy miért nem játszom a válogatottban, azt válaszolom nekik: ők a „másik legjobbak”.” Eléggé csalódott volt válogatottbeli pályafutása miatt. 

Utolsó állomása, Mérida
Juanito utolsó gólját a Nástic ellen lőtte. A Madridból a Malagához ment, ahol nemzeti hősként kezelték. Furcsa volt neki visszatérni „egyetlen klubja” ellen. 1989. június 4-én egy kivételes gólt akasztott Buyo hálójába 25 méterről. Az volt egyébként az utolsó előtti találata. Az „Fuengirola-i meglepetés” utolsó gólját 1989. július 27-én lőtte a Zaragozának. Malagán 71 meccsen 15 gólt jegyzett. García Anaya, az andalúz csapat akkori elnöke kinevezte technikai igazgatónak. 

Nem vállalta el a Valladolid és a Burgos edzői posztját sem. Az edzői tanfolyamot elkezdte, de két év múlva a szerény képességű Los Boliches kispadján ült. Elvesztette a bizalmat, de a tehetségek követték őt. Ezután a kis kitérő után visszatért, hogy befejezze az edzőképzőt. Címeket akart nyerni, és elfogadta a másodosztályú Mérida ajánlatát. 

A Méridát a hatodik helyig vezette a bajnokságban. Ahogy Boskov mondta róla: „Minden nap megtanult valamit, mostmár bármelyik tréner tanulhat tőle. Egy dolog jár a fejében: egyszer a Real Madrid edzőjének lenni. Talán edzőként még játékoskarrierjét is túlszárnyalhatja…” 

Juanito első felesége Mari Carmen Mira. Tőle három gyermeke van: Juan David, Joaquin és Jennifer. Később második házasságából született egy Borja nevű fia (Fernanda Encinas „Feiny”-től). 

Juanito számokban
Név: Juan Gómez González (Juanito) 
Születési idő/hely: 1954. november 10., Fuengirola (Malaga) 
1977. május 23-án csatlakozott a klubhoz, 1987. június 30-áig játszott a Madridban. 

Eredményei
5-szörös spanyol bajnok 
2-szeres kupagyőztes 
2-szeres UEFA-kupa-győztes 
1-szeres ligakupagyőztes 

Egyéb címek
3 Teresa Herrera, 2 Ciudad de Palma, 3 Inmortal Girona, 2 Ciudad de la Línea, 1 Vigo városi kupa, 2 Festa D Elig, 1 Milenario de Bruselas, 3 Santiago Bernabéu-kupa, 1 Colombino, 1 Concepción Arenal, 2 Barcelona-kupa, 1 Ramon de Carranza 
A Real Madrid-beli meccsek: 284 bajnoki, 50 spanyol kupa, 11 ligakupa, 1 szuperkupa, 55 európai kupameccs, 73 barátságos és nemzetközi meccs. Szerzett gólok száma (mindent beleszámolva): 153. 

A válogatottban: 34-szer játszott az A válogatottban, kétszer az olimpiai csapatban, 9-szer az ifjúsági csapatban (Juvenil).