Nagyon gyakori, hogy a klubok a játékosok pályán mutatott teljesítményétől függetlenül mellőzik őt, vagy egyenesen kölcsön- vagy eladják. A Real Madridban is volt már nem is egy olyan példa, hogy valaki hiába volt ígéretes, mégsem válhatott meghatározó részévé a csapatnak. És ennek az oka gyakorta a szabadidőben, a magánéletben mutatott viselkedés.

Ilyenek voltak a közelmúltban Alvaro Morata vagy épp Luka Jovic is, de ide lehet sorolni James Rodriguezt is. Moratat nagyon beszippantotta a madridi éjszaka, a szórakozóhelyek világa, de ugyanez volt az oka James első kölcsönadásának is. Luka Jovic a szerbiai karantén szabályok megsértése miatt került először bajba, alig néhány hónappal azután, hogy Madridba érkezett.

Eduardo Camavinga magánélete, gyermekkora, érett gondolkodása viszont már most arra mutat, hogy vele nem lesznek ilyen problémák. Mára tudjuk, hogy az angolai származású játékosnak nem volt könnyű a gyerekkora. Amiket át kellett élnie már nagyon fiatalon, egy kicsit Luca Modric esetére hasonlít.

Camavinga családja menekültként élt Rennes-től 50 km-re Fouguéres-ben,egy olyan házban, amit szülei a saját kezükkel építettek. Egy szegény, menekültek lakta, értelemszerűen nem gazdag környéken éltek. Eduardo csupán 10 éves volt, amikor házuk teljesen leégett. Ez az emlék is egy azok közül, amiket sose fog tudni elfelejteni.

„A tűz napjára úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Iskolában voltunk, és láttam, ahogy a tűzoltó autók elhúznak az iskola mellett, de nem gondoltam, hogy pont a mi házunk, ahova mennek. Aztán tanítás végén az igazgató odajött hozzám és a húgomhoz.

Elmondta, hogy tűz volt a házunknál. Édesapám éppen akkor érkezett meg értünk, és hazarohantunk. Láttam, hogy a házunk le van égve, mindenünk odaveszett. A tűz az emeleten ütött ki, ahol az én szobám is volt. Minden ruhám, minden holmim elégett, mindenünk hamuvá vált.”-mesélte el egy interjúban.

Mindent elölről kellett kezdeniük. A családnak semmi sem maradt. És a helyi szegény környék egyként mozdult meg, a fouguéresi kis futballkub felhívására. Ebben a klubban focizott a kis Camavinga, az edzője, Nicolas Martianis volt a kezdeményezés elindítója. Ruhákat, bútorokat kezdtek gyűjteni a családnak.

Amikor eljött a nap, hogy elhozzák az összegyűjtött holmikat, amit a város lakói adományoztak a családnak, Celestino, Eduardo apja azt mondta a fiának:

„Eduardo, te vagy a család reménysége, egy nap te fogsz majd felemelni minket.” – és a jóslat mára beválni látszik.

Viszont a lényeg nem ez, sok hasonló történet van szegény sorból felemelkedett sztárokró. A különbséget Camavinga mentalitása adja. Amikor azt kérdezték tőle, hogy meg van-e elégedve azzal, hogy végre nem lesz többé anyagi gondja a családjának, ő válaszában megmutatja, hogy más anyagból gyúrták.

„Hogy elégedett vagyok-e, mert házat vehetek a családomnak? Hálás vagyok-e, mert felneveltek? Felnevelni egy gyermeket sokkal több. Több egy háznál. Nem lehet egy házzal megfizetni. Oktatásomra, fejlődésemre nem csak anyagilag áldoztak, ezért ezt pénzzel nem lehet meghálálni. Én boldoggá szeretném tenni őket. „

Mennyire más ez, mint akár cselédeket fogadni, hogy az anyjának ne kelljen többé dolgoznia, hogy venni egy autót apunak, ruhákat a húgodnak. 166 Real Madrid mezt ajándékozni azoknak, akik segítettek nekik az otthonukat újjá építeni, csak egyetlen gesztus volt…

Ez a fiatalember sokkal érettebben érez és gondolkodik, mint a vele egykorúak. Camavinga a boldogságot nem csupán az anyagiakban méri. És ez olyan egyensúlyt teremt a személyiségében, ami segíteni fog neki a Real Madridban.

Az AS cikke nyomán, kép: maville.com: Camavinga családja körében