Amikor a Real Madrid üt valahova, akkor nagyot üt, és bizony fájdalmasat. Ez pedig megint megtörtént. Diego Simeone elmatekozta magát, vagy az Atletico lufi lett túl nagyra fújva, mindenesetre tegnap kipukkadt.

Amint a két csapat a kezdő sípszó után a labda kergetésébe kezdett, szemmel láthatóan a fehérek voltak, akik tudták használni a játékszert. Többnyire 60 % feletti volt a labdabirtoklás a javukra. Folyamatosan tudták presszionálni az ellenfél 16-osát.

Negyed óra alatt megszületett az első gól Kroos szögletéből, Casemiro fejelt. Megosztott videókon látható, hogy Simeone előre látta, hogy a brazilt felügyelet nélkül hagyták a játékosai, de mire szólt, késő lett.

A második gól a második félidőben született, Carvajal helyett ezt Oblak öngóljának ítélve, na de ez a végeredmény szempontjából lényegtelen. 2-0, és a matracosok 26 meccs után érzik újra a vereség keserű ízét. És valljuk be: ezt mi cseppet sem bánjuk!

Aki minden részletre kíváncsi, nézze meg a mérkőzés ismétlését, vagy keressen rá a statisztikákra.

Büszkék lehetünk a csapatunkra. Végre. Boldogsággal tölti el a madridista szíveket, hogy az Atletico felett győzelmet arattunk. És ebben a győzelemben több van, mint egy bajnoki 3 pont. Ez az eredmény olyan dolgokra mutat rá, ami megnyugtatja, megelégedéssel és örömmel tölti el a szívünket.

Az Atletico Madrid lehengerlő ívet mutatott az elmúlt időszakban. Ebben a szezonban összesen 3 gólt kaptak, ezt pakolta meg kettővel tegnap a királyi különítmény. Mindenki már most esélyesnek tartotta a La Liga végső győzelmére őket. Azok is. Meg is tudják nyerni, ha ezután is megnyerik a mérkőzéseiket. De tudjuk már, hogy ki lehet húzni a méregfogukat, és nem kell félni tőlük a többi csapatnak sem. Megrengett a trón alattuk.

Simeone el is számította magát, talán nem a megfelelő cseréket hajtotta végre a nem megfelelő időben, de ez legyen az ő bajuk. Mi kicsit nézzünk rá a mieinkre.

Lucas Vasquez. Megint. Még vannak, akiket nem győzött meg, pedig megint remek játékot mutatott, megint a meccs egyik legjobbja volt. Olyan gyors, olyan pontos, amivel rácáfol a tavalyi, tavalyelőtti formájára. Azokat az időket idézi fel bennünk, amikor a 13.-at nyertük. Csak így tovább.

Benzema. Tegnap nem lőtt gólt, csak majdnem. Kapura tartó lövését Oblak a kapufára tudta hárítani, de ez nem von le semmit a játékának a minőségéből. Megint teljes erejéből és szívéből játszott, és úgy látja a játékot a pályán, mint kevesen.

Kroos. Atomerőmű pontosság megint, Modriccal úgy vezénylik a középpályát, ahogyan kevesen. Visszatért a legjobb minősége.

Sergio Ramos. A kapitány pályafutása legnyugodtabb derbiét játszotta végig. Ez betudható Diego Costa hiányzásának, az ellenfél halvány támadójátékának is. Mellesleg ő az a Real Madrid játékos tegnap óta, aki a legtöbb városi rangadót tudja magáénak.

Vinícius. Meg kell említeni. Nem, nem szerzett gólt. Nem, nem minden esetben a legélesebb kés a fiókunkban. De gyors, egyre pontosabb játékkal, és az ellenfél védői között olyan zavart tud okozni, hogy igazán belesajdul az örömbe a szívünk. Én a sok bántás ellenére ki merem jelenteni: ez a kis brazil fiú fejlődik, erősödik. Nincs elegáns mozgása, mint Rodrynak. Nem mer (még mindig) elég határozottan rontani a védők közé. Nem vállalja fel még elég gyakran egymaga a támadásokat. De fogja. Egyik legjobb játékosa lesz a gárdának, hiszek benne!

Asensio és Valverde mire beálltak, már nem kellett el dönteni semmit, de jó hír, hogy velük is lehet számolni a továbbiakban. És persze maradtak kérdések nyitva, gondolok itt arra, mi lesz, ha Hazard újra játékra készre gyógyul, meg mi lesz a lejáró szerződésekkel, meg mennyire stabil a tegnapi forma? De most ezeket hagyjuk, és szimplán örüljünk.

És végül Zidane. Szemmel láthatóan a Cadiz elleni csúnya fiaskó szükségszerű volt ahhoz, hogy valami történjen. A szezon első felében annyit focizott a csapat, ami muszáj volt a győzelmekhez. A minimális maximumot hozta a csapat, látványtalan, unalmas játékkal. Kellett a pofon, így utólag látható.

Hogy ez a tegnapi este csúcsosodott ki, vagy még van feljebb is ebben a keretben, azt a jövő eldönti. De jó az irány. Határozott játék, magabiztos támadások, végig a kezükben tartották az irányítást. Ez kell. Ez minimum kell, ha a továbbiakban is harcban akarunk maradni a bajnoki cím megvédéséért. Ez kell, ha a BL-ben a nyolcba vágyunk. Ez kell a kis csapatok ellen is, ez a harciasság, ez a lendület és ez a hozzáállás.

A fiúk megmentették Zidane-t, megmentették a fehér mez tisztaságát és megmutatták, hogy az Atleticotól nem, de a Real Madridtól van oka félni mindenkinek. Innen folytassák, kérem!

Kiemelt kép: Marca