A tegnap esti mérkőzés után Carlo Ancelotti nem véletlen mondta ezt. Bizony, az első játékrészben nem sokat láttunk abból, hogy a Real Madrid jobb lenne, mint a Valencia. Ráadásul hárman sérültek le, Soler alig 15 percnyi játék után, aztán 15 perc se kellett, Thierry is el kellett hagyja a pályát. Nekünk viszont Carvajal fájt, hiszen alig tért vissza a keretbe, megint le kellett cserélni, igaz, ezúttal-ahogyan a hírek írják- csak elővigyázatosságból. Bízunk benne, hogy ma jó híreket kapunk, az orvosi vizsgálatok után.

Bizony sokat nem ragyogott egyik csapat sem, sőt, Benzema is, Hazard is, Vinícius is tehetetlenek voltak, a Valencia remekül védte a területét. Kontráik számomra a vártnál lassabbak voltak, szerencsére. Mert a védelem bizony ragtapaszokkal van gyógyítva, noha Militão mérkőzésről mérkőzésre remek formajavulást mutat.

Dani lehozatala után Vasquez állt be – most a védelembe- a csapatunk Jolly Jokere. Tudom, sokan kritizálják, de egyetlen csapatnál sem tudok senkit kapásból megnevezni, akit védelembe, középpályára vagy ha nagyon muszáj akkor a csatársorba is bedobhat az edző, és teszi maximálisan, amit tud.

A második félidő elején még mindig az ellenfél nyomta jobban, de néhány percnyi fölény után a Real Madrid szépen lassan átvette a dominanciát. Ezért is volt az az érzésünk, hogy érik a gól… Aztán hidegzuhanyként jött is a gól – a csereként beállt, saját fiúnktól, Hugo Duro – tól.

Nem, igazából nem az zavar, ha egy Real Madrid nevelés, aki kölcsönben játszik ellenünk, gólt szerez. Inkább a gólöröm, ami zavart. Ebben a felejthetetlen James Rodriguez találat volt,ami méltó a habfehér szívhez. Ez után a szívütés után persze a Real játékosoknak lett sürgősebb a játék. A Valencia nagyon ráért.

Ancelotti beküldte a pályára Jovicot és Iscot, aztán Camavinga-t és Rodrygo-t. Ez utóbbi hozta el a látványos változást a játék képében. Teljesen a Real Madrid irányította végre a mérkőzést, de már csak 10 perc volt a végéig.

Ha a múlt heti Inter elleni találat a 89.percben gyönyörű volt, akkor mit tudunk mondani arra, hogy a mérkőzés végén, a 86.és.a.89.percben, alig másfél percnyi különbséggel talált be Vinícius Jr, aztán Karim Benzema?! Pláne, hogy a második fenomenális fejes gólhoz az asszisztot is Vinícius pöccintette…

86 percnyi szenvedés után, mikor éppenhogy nem alszol már bele a meccsbe, hidd el, nagyon felébredsz. A végéig már csak vigyorogtunk. Ancelotti pedig bevallotta a mérkőzés utáni nyilatkozatában, hogy nem játszott jól a csapat, de büszke arra, hogy a legutolsó pillanatig küzdöttek, és ez az erős szellem tartotta fenn a reményeket, és hozta el a győzelmet.

Pintus munkája is kezd látszani, hiszen a Valencia jóval kipihentebb volt, a Real Madrid BL meccset játszott, mégis fáradtabbak voltak a második félidőben. A cserékben Bordalásék rosszul jöttek ki, hiszen eleve voltak, akiket mellőzniük kell- mondjuk a Real Madridnak is-de sorra kiestek fontos játékosaik.

Ancelotti ismét jól nyúlt bele, miközben Jovic és Isco játékba engedésével tett egy gesztust feléjük. Azzal, hogy játékidőt adott nekik, ráadásul mikor bajban volt a csapat, azt érezhették, hogy nagyon fontosak a keretben. Ezzel pedig olyan szintre tudja hozni a mester a ritkábban bekerülő tagjait a keretnek, amivel mentálisan építi az önbizalmukat.

Továbbra se lesz könnyű dolga a csapatnak. 22-én a Mallorca, 25-én a Villareal ellen játszanak, majd a Sheriff elleni BL mérkőzés 28-án. Október 3-án az Español, majd válogatott szünet következik. Sűrű a program, és a csapat gerince megy a válogatottakhoz is. Nincs megállás, Pintus és Ancelotti számára fel van adva a lecke.

Ha akaratban, küzdeni tudásban és csapatként is így tudunk működni, akkor minden lehetséges. Ahogyan a mester mondta tegnap este: „Van egy csapatom, amely állandóan küzd, mindegy, hogy jól, vagy rosszul játszik. Egy csapat, amely a végsőkig hisz.”

Mi pedig a végsőkig hiszünk bennük, és természetesen teljes szívünkből szeretjük őket, szurkolunk nekik, kitartunk mellettük. Ma hajnalban a Spíler 2-n a La Liga Word ment, és a Real Madrid drukkerivel készítettek interjúkat a Bernabeu előtt. Ott mondta egy szurkolótársunk, hogy elképzelhetetlen lenne az élete a Real Madrid nélkül, míg egy másik úgy fogalmazott:„El kell jönnöm, látni az istenek játékát!”

Ugye, nincs ezzel vita? Vezetjük a tabellát!

Források: AS, Marca, realmadrid.com, képek: As