A tegnapi napot együtt töltöttük a városligeti Miniarénában Hanga Ádámmal, ahogyan azt a Facebook oldalunkon láttátok. Mint azt megírtuk, sokkal többet szeretnénk foglalkozni a Real Madrid kosárlabda csapatával, és természetesen kihagyhatatlan lehetőség volt ez a nap is, hogy megismerjük a klub és válogatott magyar játékosát. Ádám a program közben volt olyan kedves, és időt szakított az interjúra, és a személyében egy minden sallangtól mentes, kedves, nyílt embert ismerhettem meg.

Realmadridista: Köszönöm a RealMadridista.hu nevében, hogy időt szakítasz az interjúra, mindenekelőtt szeretnék gratulálni a bajnoki címhez. Ami neked a második La Liga győzelem egyben. Milyen érzés volt másodszor is a magasba emelni a serleget?

Ádám: Nagyon – nagyon jó érzés volt nyílván, hiszen egy nagyon hosszú szezon után nyertünk. Rengeteg megpróbáltatással, sérülésekkel, személyes problémákkal, a csapat problémáival tarkítva. Egy ilyen hosszú szezon után ha az ember vissza gondol, hogy mennyi problémája volt a csapatnak, amire abszolút nem számítottunk, nem is gondoltunk volna.

De mindig azt mondom, hogy néha nem baj, ha egy csapat kicsit lent van, kicsit szenved, és sokan le is nézik esetleg. Mert onnan sokkal jobb feljönni, és az ember sokkal jobban értékeli azokat a dolgokat, amiket anélkül esetleg nem értékelne, hogy megnyerünk egy meccset, örülünk a kisebb dolgoknak is.

A szezont remekül kezdtük, megvertünk mindenkit, és nagyon nehéz volt megélni azt a két hónapot, amikor folyamatosan kikaptunk. De összességében egy nagyon sikeres szezon volt.

Nekem ez volt az életem legelső Real Madridos szezonja, óriásiak az elvárások. De hála istennek ehhez hozzá vagyok szokva. Barcelonában ugyanezek voltak az elvárások.

De mindenképpen pozitív volt, hogy megnyertük a bajnokságot, így könnyebb volt eljönni a nyaralásra.

Realmadridista : És ha már Barcelona: mi volt a leg szignifikánsabb különbség a két klub és a két város között?

Ádám: Azt gondolom, hogy a világ két legnagyobb klubjáról beszélünk, hiszen bárhova mész, mindenhol látsz Barcelona mezest, Real Madrid mezest, Ázsiától Afrikáig. Amerikai focicsapat drukkerét nem hiszem. Ez a két klub már egy olyan márkát képvisel, amit mindenki figyel. Ez elmond mindent.

Számomra a legnagyobb különbség az az edzésmódszer. A Real Madridnál délelőtt vannak az edzések, ennek köszönhetően sokkal több időt tudok a családommal tölteni, a gyerekeimmel lenni. Ez mindenféleképpen egy nagyon pozitív változás a számomra.

Barcelonában megvolt mindenünk, a házunk, ezért nem volt könnyű a váltás. Nagyon nehéz volt otthagyni. De szerencsére sikerült berendezkednünk, a lányoknak szuper iskolát találtunk, nagyon jó helyen lakunk. Mára Madridban sikerült szerencsére beilleszkednünk. Egyértelműen megszerettük.

Realmadridista: Csapaton belül is? Hogyan fogadtak a Real Madridnál?

Ádám: Az a szerencsém, hogy ezek ellen a srácok ellen játszottam a Barcelonában, ismertem őket kívül – belül. Nagyon gyorsan befogadtak, tárt karokkal vártak engem. Nagyon könnyen beilleszkedtem.

Realmadridista: Kaptál azért nyilakat a Barcelona szurkolóktól? Dobálják a dartsot?

Ádám: Persze, a mai napig nyilván. A közönségi oldalakon keresztül továbbra is nyilván mennek ezek a dolgok, de ez engem egyáltalán nem zavar.

Senki nem tudja helyettem élni az életem. Engem kirúgtak a Barcelonából. Még egy évem volt hátra a szerződésemből, kifizettek és elküldtek. Így igazoltam a Real Madridhoz. Bennem semmilyen problémát nem okoz ez, a szurkolók meg csinálják magukat, teszik ami az ő dolguk.

Realmadridista: Pablo Laso távozása jelent majd gondot a csapatnak? Vagy Chust-al zökkenőmentesen tudjátok folytatni a munkát?

Ádám: Amennyiben csak az edző változásról beszélünk, azt gondolom, hogy a lehető legjobbra esett a választás. Chust hosszú évek óta dolgozik velünk, vele fejeztük be a szezont. Az elmúlt 10 évben Pablo mellett dolgozott végig, egy rettentő jó emberről beszélünk, és egy remek szakember. Szerintem szakmailag nem lesz gond.

Nyilván valamilyen szinten kínos lesz neki. Vagy nem is kínos, talán inkább valamilyen furcsa helyzetet generál ez, hiszen sajnáljuk Lasot, és Chus az egyik legjobb barátja neki. Beszéltem vele, és ő maga is nagyon sajnálja, főleg ahogy távozott.

De ebbe nem is nagyon akarok bele menni, de talán nem ez volt a legjobb módja annak, hogy egy legenda távozzon,aki annyi mindent megnyert a Real Madriddal.

Vannak olyan dolgok a csapaton belül és kívül, amikbe nem látok – és nem is akarok – bele látni.

Sajnálom, mert én ezt a szezont nagyon nagyon élveztem, a játékot is. És visszatért a kosárlabdának az a szeretete, amiért elkezdtem kosárlabdázni. Az elmúlt években inkább egy katona voltam, aki ment, és tette amit mondtak. Ha azt mondták, menj át a falon, akkor átmentem. Idén sokkal inkább kreatívabb és sokkal inkább élvezhetőbb játékot tudtam játszani,amit nyílván Pablonak köszönhetek.

De mondom mégegyszer, ahogy a szezon végén játszottam, akkor is Chus irányított, szerintem ugyanaz lesz. Egy felszabadult kosárlabda.

Azon sok fog múlni, hogy Chus hogy fogja végezni a dolgát, mert a szezon végén nagyon jól végezte, és hogy a játékosok hogyan fogadják ezt az egészet. Azt gondolom, hogy akik ott voltak, és a veteránok elfogadják, nem lesz gond. Talán az újonnan érkező játékosokkal lesz inkább probléma, nem biztos, hogy velük szemben lesz akkora tekintélye, de ez meg a mi feladatunk. Hogy odacsípjünk az orrukra, és támogassuk Chust.

Realmadridista: Kérdezni akartalak az érkezőkről, távozókról. Megváltozik kicsit az öltöző, milyen a hangulat nálatok? Hasonlóan a focistákhoz, barátias a hangulat, cimborák vagytok?

Ádám: Nagyon jó a hangulat, nincs kihúzás, klikkesedés. Én azt gondolom, hogy ha egy csapatban 16 játékos van, nem kell barátoknak lenni. Egy közösséget, egy családot kell alkotunk a pályán, ahol mindenki mindenki felé elszámolással tartozik. Itt egy dologért küzdünk. Ez az egyetlen fontos dolog.

Nekem nagyon sok olyan csapattársam volt, akikkel nagyon jól megértettük egymást a pályán, imádtam vele játszani, de életemben nem hívnám fel, hogy gyere, igyunk meg egy kávét. Nem ezen múlik.

Megvannak a barátaim, ezt el lehet különíteni. Ez bármilyen munkában megvan, hogy van, akivel szeretsz együtt dolgozni, mert jól végzi a dolgát, amit mondasz neki, azt úgy csinálja. Számíthatsz rá, tudod, hogy soha nem fog átverni. Ez ami fontos. Utána lehet, hogy egy teljesen más személyiség, más zenéket hallgat, vagy más éttermeket szeret, satöbbi.

De én azt gondolom, hogy itt nagyon szuper a közösség, azért is tudtam nagyon könnyen beilleszkedni. Nagyon jó emberekből áll, befogadó a társaság. És nem csak a játékosokról beszélek. A vezetők, a személyzet, mindenki.

Realmadridista: Nagy a különbség a hazai klubok és a kintiek között?

Nagyon jó kérdés, fogalmam sincs. Ezt nem tudom megmondani. Én 11 éve nem játszok hazai klubban. Épp mostanában beszélgettem erről valakivel. Nyílván nézek hazai kosárlabda meccseket, követem, de nem látok bele abba, ami a klubokon belül zajlik. Nem ismerem a kluboknak a működését, nem látom, hogy mi zajlik a színfalak mögött.

Realmadridista: Három kérdés maradt csupán, aztán nem tartalak fel tovább. De attól, aki Madridban él, feltétlen meg kell kérdeznem, hogy jártál már az új Bernabéuban?

Ádám: Még nem sikerült, idén még nem voltam. Még az átépítés zajlott, nekünk is jegyet kellett volna venni, és egyrészt nagyon drágák voltak a jegyek. Másrészt én jó 40 percre lakok Madridtól, be autózni, aztán vissza autózni, a feleségemet a futball sajnos nem érdekli, egyedül is kellett volna mennem. Így úgy voltam vele, hogy inkább otthon szépen a tévében megnézem a meccseket. Szó se róla, hogy ha nekem másnap meccsem lett volna, akkor későn fekszek le.

De nagyon várom, hogy elkészüljön a Bernabéu, és ki tudjak menni egy mérkőzésre. Remélhetőleg lesz egy páholyunk majd, és ki tudunk menni. Idén biztos, hogy ki fogok menni egy meccsre.

Realmadridista: A másik, amit feltétlen meg szerettem volna kérdezni, hogy közelegnek a válogatott mérkőzések. Újra visszatérsz a válogatotthoz, nehéz meccsek lesznek?

Ádám: Biztos, hogy nehéz meccsek lesznek, nincs könnyű meccs mielőtt kimegy az ember. Mielőtt elkezdődik a meccs, nincs könnyű meccs. Én ezt gondolom. Láthatjuk a meccseken, hogy a leg gyengébb is meg tudja verni a legerősebbet. Könnyű meccs nincs. Ezt már megtanultam a pályafutásom során. Könnyű meccs nem létezik. Ami a legkönnyebb meccsnek tűnik, nekünk az a leg nehezebb.

Nagyon várom, hogy játszhassak a válogatottban, ugye 5 éve nem játszottam. Nagyon várom, hogy újra felölthessem a mezt magamra. Augusztusban kezdjük a felkészülést, ezt is várom már nagyon.

És hát lesz egy olyan Európa Bajnokság, amiben egy kemény csoportba kerültünk. De azt gondolom, hogy azoknak a gyerekeknek, akik ma ide kilátogattak, ez kell, hogy ezt lássák. A kosárlabdázókat, a versenyt. Játszunk, ez a lényeg.

Realmadridista: A legvégén egy nagyon nehezet szeretnék kérdezni. Hogyan látja Hanga Ádám Hanga Ádámot öt év, tíz év, tizenöt év múlva? Van már, ami körvonalazódik?

Ádám: Persze, rengeteg minden van. Nagyon sok dolog van a fejemben. Egyértelműen minél tovább szeretnék kosárlabdázni. 5 év múlva 38 leszek, még mindig tudok játszani. 10 év múlva talán igen, talán nem. De rengeteg minden van, amit szeretnék folytatni itt Magyarországon, akár ilyen eseményekkel, mint a mai, de szakmai terveim is vannak.

És utána majd meglátjuk, azt megtanultam, hogy felesleges előre tervezni. Nyilván lehetnek céljai az embernek, de bármikor történhet valami váratlan. Ha egy évvel korábban beszélünk, akkor nem azzal kezdjük a beszélgetést, hogy a Real Madriddal bajnokságot nyerek.

Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, hogyan bírom fizikálisan, ez nagyon fontos. Minél tovább szeretnék kosarazni. Régen teljesen kizártam, hogy edző legyek. Mostanra megváltozott ez is, azt mondom, hogy kizárni nem szeretném, mindenféleképpen azt a kaput is nyitva tartom. Akár lehetek edző, akár foglalkozhatok csapatokkal, nem tudom még.

A mai napot is nagyon élvezem, sokkal több a fiatal, ez pedig nagyon jó dolog. Élvezem a mai napot, ha nem így lenne, nem is szervezném. Nagyon jó, hogy ennyi a kisgyerek, nagyon jó látni ezt. Örülök, hogy ennyien eljöttek ma. Megmelengeti a szívem. Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. Pont jó amennyiben vagyunk. Előtte féltem, hogy túl sokan leszünk és nem tudjuk megrágni a falatot. Kicsit tartottam attól, hogy eljön háromezer ember és kontrollálatlanná válhatott volna a dolog. Nagyon remélem, hogy jövőre is meg tudjuk szervezni.

Szezon közben nem jövök haza, lesznek meccseink december 23-24-25 is meccseink lesznek. Ilyenkor, mikor nyáron itthon vagyok, kihasználom az alkalmat, hogy találkozzak akivel lehet.

Most még egy ideig maradok itthon, kezdjük a válogatottal a felkészülést, aztán Európa Bajnokság, aki kilátogat a meccsekre, találkozhat még velem.

Természetesen a magam részéről még sokáig tudtam volna beszélgetni Ádámmal, de nem tarthattam fel, hiszen mindannyian miatta voltunk ott. De óriási élmény volt a vele való találkozás, az interjú és az, hogy úgy beszélgetett velem, mintha egy ismerősével dumálna kávézás közben.

Nagyon sok sikert és sérülésmentes szezont kívánunk neked Ádám, természetesen drukkolunk a válogatottnak is, a Real Madridnak is. Reméljük, hogy egy jó szezon után jövő nyáron újra találkozunk veled és azokkal, akik most ott voltak!

A kképek tegnap készültek a Hangtime-on.