Ezt a cikket ide szóról szóra, teljes egészében hoztam el nektek, talán befér két szelet bejgli közé a karácsonyi pihenés közben. (Sebtiben korrektúrázva a szöveget, bocs – a szerk.) Érdemes elolvasni, nem csak a madridistáknak, ezt szerintem minden csapat drukkere hasonlóan éli meg. Írta Ali Al Hassan, aki nagyon távol él Madridtól, de a szíve éppen úgy dobog, mint a miénk.

„A futball az élet”. Ez a mondat, amelyet Cristo Fernandez karaktere, Dani Rojas tett népszerűvé a Ted Lasso című műsorban az Apple TV+-on, egy egyszerű kifejezés, de nagyon sok jelentéssel bír. A futball több, mint egy meccs, amelyet szurkolóként nézünk, ez több, mint egy győzelem vagy vereség, és több, mint valami, amit egyszerűen csak élvezünk nézni. Egy csapat szurkolójának lenni olyan dolog, amelyre öntudatlanul tervezed a heted, miközben a média tele van hírveréssel és pletykákkal. Egész nap azon találod magad a Twitteren, hogy véleményeket olvasol, megnézed a kezdőcsapatot, és megosztod a véleményed az interneten ismerősökké vált idegenekkel, hátradőlsz és nézed, ahogy a bálványaid a pályára lépnek, és ez minden, amire vártál.Hamarosan elindul a következő 90 perc.

Életem nagy részét a Real Madrid szurkolójaként töltöttem , és nemrég azon kaptam magam, hogy egy barátommal ültem, és arról beszélek, hogy miért is vágtam bele ebbe az egészbe. Fiatal gyerekként azon kaptam magam, hogy beleszerettem Zinedine Zidane-ba , amint Franciaországgal játszott, és emlékszem, hogy elmondtam apámnak, hogy szeretnék venni egy futballmezt. Együtt mentünk el egy kis boltba, és az ottani eladó megkérdezte, milyen mezt szeretnék. Az egyetlen válaszom ez volt: „Zidane”. Elém tette a Real Madrid legenda 5-ös mezét, és akkor kezdődtek el a dolgok a számomra.

Az ezt követő sok év során minden szezonnal többet néztem a Real Madridot, amíg el nem jutottam arra a pontra, ahol a meccsek voltak a prioritásom, és minden más várhat. Lehet, hogy ez kissé eltúlzottnak hangzik, de megszűntek azok a megbeszélések, amik korábban voltak, amikor egy tárgyalást kellett egyeztetni, és egy üzletembernek azt válaszoltam, hogy „hadd nézzem meg az ütemtervemet”, az én válaszom már az volt: „Engedje meg, hogy megnézzem, hány órakor van a meccs azon a napon”. Így volt ez egy ideig, mielőtt elkezdtem volna építeni a karrieremet, és jól meg tudtam szervezni az időmet. Továbbra is mindent megteszek, hogy ne hagyjak ki egy Real Madrid meccset se.

Ahogy teltek az évek, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a Real Madrid és általában véve a futball szurkolói sok mindenre megtanítanak, amit aztán használni tudok a mindennapi életben.

Nem kell ellenőriznünk, aki „igazi” Real Madrid-szurkoló!

A focinézés rögeszméjének csúcsnapjaiban a meccs gyakran meghatározta a hangulatomat. Az éjszaka hátralévő részében és az azt követő napon is. Ha veszített a csapat, ideges voltam, és egész nap mindent újrajátszottam fejben. Ahogy felnőttem, megtanultam, hogy ne hagyjam, hogy ez hatással legyen rám, ami segített nekem sok mindent elválasztani az életben. Ezt anélkül, hogy észrevettem volna, hogy hagyom, hogy sok minden befolyásolja a hangulatomat, még akkor is, ha nem tudom irányítani őket. Ahogy telt az idő, képes voltam egyszerűen elengedni azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok irányítani, miután vége lett, és azokra a dolgokra koncentrálhattam, amelyeken van hatalmam megváltoztatni

Ahogyan különböző típusú emberek vannak a világon, úgy a rajongók is különbözőek. Amikor fiatal voltam, és valaki azt mondta nekem, hogy egy Real Madrid szurkoló, de aztán azt mondta, hogy nem tudja megnézni az összes meccsét – akár az időzítés miatt, akár azért, mert egyszerűen nincs otthon a csatorna –, azt hittem, nem tekintgeti magát szurkolónak. Ahhoz, hogy szurkoló legyél, meg kell nézned az összes meccsüket, nem? Nem. Ahogy még soha nem jártam Spanyolországban, és az egyetlen alkalom, amikor a Real Madrid játékosait láttam, az volt, amikor a csapat Kuvaitba látogatott. 2012-ben barátságos meccset játszottak a kuvaiti válogatott ellen. Nem tesz kevésbé szurkolóvá csak az, hogy nem jártam Spanyolországban. Mindenki más és más, és ahelyett, hogy hátradőlünk, és levonjuk a saját alaptalan következtetéseinket arról, hogyan döntenek úgy, hogy élik az életüket, és szeretik azt, amit szeretnek, inkább éljünk és hagyjunk élni.

A futball és pontosabban a Real Madrid iránti szerelmem már nem olyan dolog, amit megszállottságként határoznék meg. Ez egy olyan dolog, amiért őszintén hálás vagyok, mert nem csak, hogy várhattam valamit a hetek és hónapok során, hanem sok mindenre meg is tanított. Ez volt az én átjáróm az íráshoz, az emberekkel való találkozáshoz és a közösségi médián keresztül a világ számos új emberével való kapcsolatfelvételhez. Futball nélkül egyszerűen nem vagyok biztos abban, hogy mit csinálnék a munkámtól eltekintve jelenleg.

Emiatt úgy vágok bele 2022-be, hogy hálás vagyok, amiért ez a sport utat talált az életembe. Hálás vagyok azoknak az embernek is, akikkel az út során találkoztam, és másoknak, akikkel ezen az úton haladva remélem találkozni fogok. A futballnak nem kell annak a csúnya dolognak lennie, amelyre sok médiában a hangsúlyt helyezik; ez egy nagyszerű hely lehet mindenki számára, hogy élvezze és egészségesen megvitassa véleményét.

Okkal hívják „The Beautiful Game”-nek.

Forrás és kép: realchamps.com